Színházi Élet, 1916. június 18–25. (5. évfolyam, 25. szám)

1916-06-18 / 25. szám

V. évfolyam: 1916. június 18-tól június 25-ig. 25. szám. Előfizetési árak: levelezőlap-melléklettel Budapest és vidékre Egész évre 10.— kor. Félévre 5.50 • Negyedévre 3.— « Hirdetések díj­szabás szerint. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Erzsébet-körút 22. A szerkesztésért felelős: INCZE SÁNDOR távollétében ILLÉS LÁSZLÓ. Eigyes szám­ára : Budapesten és vidéken 30 fillér. SZINHMI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával. Telefon 34—97. Blaháné villája. — Holnap utazom Füredre . . . Más években sokkal vidámabban mondta ezt Blaháné. Mintha erre a vilá­gos, virágos szobára, melynek falairól múltak drága emlékei mosolyognak, valami szomorú, ködös fátyol borult vol­na. És Blaháné kedves hangját is átfogja ez a szomoruság-fátyol és száraz, csúnya köhögés akasztja meg beszédét. — Látja . . . látja ... én már soha­sem gyógyulok meg . . . már megint ez a köhögés . . . pedig most már békén hagyott,most már bíztam, reménykedtem... Mikor utoljára beszéltünk a magyar színészet nagyasszonyával, vidáman mesélt jövő terveiről. Színházi tervekről és a moziról ... A Nagymamáról, melyet mozira is felvesznek . . . Vigasztalni kezdem, Balatonfüred . . . A fürdő ... és a kedves, régi otthon, a „Fészek" . . . Csillogó, szomorú gyöngycsep szalad végig Blaháné arcán. — A Fészek? . . . Most már elmond­hatom azt is, hiszen már teljesen befe­jezett dologról van szó . . . — Csak nem adta el méltóságos asszony?­­— El . . . kellett . . . adnom. A „Fészek," kis sárga ház, a füredi gyógytártól a templomig vezető lankás ut közepe táján. Homlokzatán arany betűk mosolyogtak a napfényben! „Fészek." Tornáca mindig virágos volt. A nyaraló vendégek pillanatra megálltak előtte és beköszöntek. Parasztasszonyok, lányok, öreg gazdák, ifjú leá­nyek se mulasztották el soha, hogy hangos kezét csókolommal üdvözöljék a „drága méltóságos asszony"-1. óta A „Fészek" eladásának terve már évek húzódik. Blaháné sehogyse tudott beletörődni a dologba. Százszor is mondta: — Egyetlen vigaszom a „Fészek. Most, hogy nehezemre esett a járás, egész nap ott ültem a tornácon ... De nagyon sok pénzbe került a fenntartása . . . el­kellett adni . . . úgy válogattam a vevők­ben, csak olyan kedves úriembernek tud­tam eladni, kiről tudom, hogy gondját viseli . . . Másra terelem a beszélgetést, de vissza­visszatér fájdalmas refrénként a „Fészek". — Azért vettük, szegény boldogult férjemmel, hogy legyen egy csendes kis zug, ahol meghúzódhatunk, öregségre . . . Egyetlen vigaszom, legkedvesebb emlékem lett . . . Mosolyt erőltet arcára és ugy mondja : — Ma már nem is busulok. Ma már belátom, hogy így kellett lenni. Nem nagy baj az egész. Azért én lejárok majd ez­után is Füredre. Béreltem egy kis lakást a Huray-villában. Annak ablakai a Fészekre

Next