Színházi Élet, 1917. július 14–21. (6. évfolyam, 29. szám)
1917-07-14 / 29. szám
VI. évfolyam. 1917. július 14-től július 21-ig. 29. szám Előfizetési árak : kotta-melléklettel Budapant éa vidékre Sgéasévra 14.— kor. félévre 7,50 • Kagyadévra 4.— . SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEQJCLENIK KUNDÉN VASÄBNAP SE3QEL aa Sasaae badayaatl salsháaak agéas katl asinlap|íval. Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR. Hirdetések 41f szabás szerte Szerkesztőség c. kiadóhivatal : Erzsébet-köra 23 Gaves számára : Budapesten és vidéken 40 fillér. Telefon 34—s:. Utazás a színházjegy Iörül. Ez a kicsiny, keskeny papirsáv, amely már ekkora volt azokban az időkben is, amikor bőség volt még a papirosban, szóval az a kis darab papír, amit közönségesen színházjegynek szoktunk nevezni, a rendeltetésénél sokkal mélyebb, komolyabb tartalommal bír. Mert a színházjegy csupán azt jelenti, hogy a megváltásával jogot vásároltunk magunknak ahhoz, hogy néhány órán át kényelmesen ülve a páholyban vagy az erkélyen, a zsölyén vagy a támlásszéken szellemi és kulturális, művészi és irodalmi élvezetet szerezzünk magunknak, hanem ezen túl formális értékpapír, amelyet a színház mint gazdasági vállalkozás bocsát ki és művészi értékekkel vált be. Innen van az, hogy a színházjegynek ép ugy van ázsiója, mint a tőzsdén jegyzett értékeknek és a színházjegy kvalitása, kelendősége, forgalma, kereslete ép ugy jelzi a színház tőkeerősségét, gazdasági erejét, művészi hitelét, mint bármely részvény a kibocsátó társaságét. És ebben a pillanatban, amikor a színházjegyet erről az oldalról tekintjük, a színház világának olyan szociális és gazdaságpolitikai problémájához jutunk, amelyről a hasábokon ritkán esik szó. Mert ugyan kinek jut eszébe, mikor a színházjegyet megváltja, hogy az a kis római és arabs számokkal telenyomott színes papiros a valutának ugyanolyen törvényei alá esik, mint az a hasonlóan színes papirosból készült nyomtatvány, amit az Osztrák Magyar Bank bocsát ki. Almi ott ércpénzfedezet, az itt művészi érték-tartalék. És ha még jobban, behatóbban szemléljük ezt a kérdést, arra a felfedezésre kell jutnunk, hogy a mi színházjegy-valutánk semmiben sem jobb a bankjegy-valutánknál. A magyar színház ép olyan olcsó, mnt a magyar pénz. Nem szólunk természetesen a potyajegyekről, amelyek tudvalevően a legdrágább jegyek és a világért sem akarunk agitációt kezdeni amellett, hogy viszonylagosan mibe kerül külföldön egy színházjegy és mibe nálunk, örvendenünk kell, hogy van mégis valami, ami nálunk élesebb, mint bárhol a világon. Nem is kell messzire menni csak a gyorsvonaton négy órányira. A bécsi ember, aki lerándul hozzánk, álmélkodva veszi tudomásul, milyen kevés pénzért milyen jó helyet kap az ember a színházban. Hát még, ha a vidéki színházi helyárainkat ismerné! A magyar vidéken a színházjegyek ma is csak néhány pirulába kerülnek, mint évtizedekkel ezelőtt. A helyárakat mindenütt az illetékes szinügyi bizottságok állapítják meg és az ilyen bizottságok, kevés kivétellel, a legkonzervatívabb elemekből kerülnek ki. Rossz nyelvek nem átalják azt állítani, hogy a szinügyi bizottságok rendszerint azért fáznak minden áremeléstől, mert tagjaik egy része általában egyúttal pá-