Színházi Élet, 1917. szeptember 9–16. (6. évfolyam, 37. szám)
1917-09-09 / 37. szám
VI. évfolyam 1917 szeptember 9-től szeptember 16-ig Egyes számára : Budapesten A és vidéken T J fillér &INHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR 37. szám Hirdetések díjszabás szerint ELŐFIZETÉSI ÁRAK koitai melléklettel; Budapesten és vidéken Egész évre . 14.— K Félévre Negyedévre . 7.50 K 4.- K MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti szinházak egész heti szinlapjával Szerkesztőség és kiadóhivatal : ERZSÉBETKÖRÚT 24. Telefon: 34 — 97 Levél egy pesti princesszben írta: Szomaházy István , kedves, ismeretlen kisasz* Iszony, akinek címeres, arany*monogrammos írását még a levélhordó is nagyobb tiszte*lettel helyezte az asztalomra, oh drága és romantikus kis rajongó, aki most bizonyosan oly izgatottan várja a reggeli postát, mint a Crocker indiai hősről: ha valaki, úgy én meg tudom érteni a lelki állapotot, mely* ben levelének megennivaló csacsisá* gán megszülettek. Magát, drágám, angol nurse*ök és francia dámák ne* vélték, már bébé korában selymek* ben és csipkékben dúsalkodott, hó* fehér bútorainak csodájára jártak a szegényebb rokonok, hétköznap is Gerbeaud*csokoládéval rontotta el a gyomrát, gyöngén rácscsolt, mikor a fiuk a tennisztéren udvaroltak magá* nak, s tizenhat éves korában már szemrehányó pillantásokat vetett a mamára, mikor a Marksteinek ara* visztikus parvenüsége kiütközött belőle. Maga voltaképp nem is millió* mos*kisasszonynak, hanem egy dédel* getett kis hercegnőnek született, aki télen ősi kastélyok kandallója mellett melengeti a lábacskáit, hajnalonkint kürtszó mellett kergeti a rókát és este rózsaszínű szalonokban mosolyog a plasztronos urak léhaságain, akik valamennyien azt vették a fejükbe, hogy magával fogják megosztani a családi vagyonukat. Fájdalom, magácska nem .egy skót kastélyban született, rókát csak a szőrmekereskedésben látott, a plasztronos urak, akik körülrajongják, többnyire megmagyarosították a nevüket, a papának nincsenek össze* köttetései az angol udvarral, a mama néha összecseréli az idegen szavakat, de mindez nem változtat a tényen, hogy maga mégis a legjobb partié Budapesten, aki Délibáb*utcai villát, egy millió koronányi hadikölcsönt s olyan kelengyét fog vinni az ura házába, amiért az összes királyi vérből származott Maryk megirigyelhetnék. Szóval, teljes joga meg volna hozzá, hogy a leghíresebb védőügyvédről, a legszálasabb képviselőről, a leghíresebb bankdirektorról, sőt esetleg a legszeretetreméltóbb grófocskáról ál*modozzék és maga, drága kis butus* ka, mégse ezekről az értékes realitásokról álmodozik, hanem arról, hogy milyen rettenetes boldogság volna, ha a Molnár Ferenc hősnőit játszhatná a Vígszínház vagy a Nemzeti Színház színpadán. Ne ijedjen meg, ne húzza el idegesen a szája szélét, én nem fogom azonosítani magamat a most már finom