Színházi Élet, 1917. október 7–14. (6. évfolyam, 41. szám)
1917-10-07 / 41. szám
VI. évfolyam 1917 október 7-től október 14-ig SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR 41. szám Hirdetések díjszabás szerint Egy számára : Budapesten CA és vidéken 1 J fillér MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával Szerkesztőség és kiadóhivatali ERZSÉBETKÖRÚT 24. Telefon: 34—97 ELŐFIZETÉSI ÁRAK kotta-melléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 20.— K Félévre . . 10— K Negyedévre . 5.— K ¥ ¥ BEÖTHY LÁSZLÓ Irta : Szomaházi István egy honnan került a komáromi Beöthyék ereibe az az amerikai vér, amelynek társ rósága, geniális nyughatatlansága oly érdekessé teszi a Beöthy László karrierjét, azt valószínűleg az atavizmussal foglalkozó tudósok sem tudnák világosan megmagyarázni. A nagyapa, országos dolgai után, még a komáromi kúria szilvafái alatt olvasta Senecát és Tacitust, az apa, a magyar irodalom klasszikus korának legutolsó képviselője, még ma is a Vösrösmartyak, Bajzák, Gyulai Pálok nemes és tiszta hangulatában él, — s a fiú már a newyorki trösztigazgatókat is megszégyeníti vakmerő ener*giájával, okos modernségével, és csodálatos és sokfelé látásával, mely egy gazdag és örökké forrongó lélek megnyilatkozása. Beöthy Lászlónak, ha a származás törvényében hiszünk, valami csöndes és ódon könyvszagú bibliothékában kellene kutatnia a Balassa Bálint ifjúkori szerelmei, vagy Faust ismeretlen ősforrása után, vagy egy előkelő kancelláriában fog vargadnia a gérokkos kérvényezőket, vagy komoly és megilletődött arccal ülnökösködnie az egyházkerületi ülésen, ahol híres nagyapja fekete attilában elnökölt. A Beöthyek hagyományosan nyugodt, harmonikus és megfontolt életéből, melyet a pátriárka« korig se zavart meg a váratlan elemiek izgalmai, a tornácos nemesi ház csöndes és levendulaszagu életéből, mely fölött a falusi vasárnap délutánok nyugalma, a harangok érces hullámai lebegtek, közvetetlenül, szinte minden átmenet nélkül, sarjadzott ki ez a nyughatatlan és nagystílű karrier, melyet mintha hosszú századévek választanának el a komáromi kúriában olvasgató öregek karosszékétől. Az attilás, ezüstcsattos presbiter és a színházi irodában dolgozó, telefonáló, lelkesedő és vitatkozó direktor, — ugyan ki meri azt mondani, hogy csak rövid félszázad választja el egymástól ezt a két homlokegyenest ellenkező típust, mely ugyan egy családfa ágain fakadt? Aligha tévedünk, mikor azt hisz* szük, hogy e metamorfózisban az anyai vérnek van a legnagyobb szerepe, a forró és szünetlenül lobogó Rákosii vérnek, mely annyi nemes és szárnyaló agilitást produkált már az irodalomban és a művészetben. Az okos és finom Rákosi Szidi fia, Rákosi Jenő iskolájában lett érett férfiúvá, miután épp úgy végigélte a szerkesztőségi műhely inaséveit, mint akármelyik ismeretlen vidéki fiú, akit a becsvágya az ujságcsinálás kohója mellé sodort. Hiába volt Rákosi Jenő a nagybátyja, ő se essay?kkel vagy