Színházi Élet, 1933. szeptember 24–30. (23. évfolyam, 40. szám)

1933-09-24 / 40. szám

hajóra­­ kerül, ahol csupa hozzá hasonló «halott» verődött össze; emberek, akiknek nincsenek irataik, szóval az állam és a társadalom bürokrá­ciája számára nem léteznek. Az amerikai tengerész kalandjainak elmesélése közben nem mulasztja el, hogy fájdalmas-ironikus kritkával kísérje a háború utáni Európa viszonyait: minden intézmény, fogalom, ország és politikai irányzat és nép megkapja ebben a könyvben­ a magáét azzal együgyű humorba burkolt gyanútlan őszinteséggel, amely Hasek hősét oly felejthetetlenné avatja. Bizonyos, hogy ez a könyv nem íródott volna meg a Schweik nélkül, viszont nagy nyereség, hogy megíró­dott Travenről egyébként még ma sem tudják kicsoda: a kiadója sem ismeri, a postáját különböző mexikói városokba irányítja «poste res­tante». Vannak azonban, akik gyanakszanak, hogy Berlinben él s az egész misztifikációt azért találta ki, hogy fokozza a szenzációt. Ez a pletyka annál valószínűtlenebb, mert a «Totenschiff»-nek nincs szük­sége a Bruckner-i reklámötletre. Új német könyvet nem olvastam: az emigráltak művei csak ősszel jelennek meg Bécsben, Amsterdamban, Prágában és Párisban, a mai német termés pedig egyelőre nem érdemli meg az ébren töltött éjszakát Hans Heinz Ewers Horst Wessel regényének nem az a hibája, hogy Horst Wesselről szól, sokkal inkább az, hogy a hős annyira sem tudta megihletni, hogy új könyv ne legyen unalmas. Ha már Ewers, akkor inkább az Alraune, mert ez legalább visszataszító izgalmaival szóra­koztatni tudja a serdültebb ifjúságot Vagy olvassam Baldur von Schirach műveit amelyeknek segítségével huszonnégy óra alatt töké­letes Hitler-ifjúvá képezhetem ki magam. Nem olvasom­, Magyar könyv Molnár Zenélő angyal­a,. Szeretnék hosszan írni róla, mindarról, ami elkápráztatott benne, ami átmelegített s arról is, amivel nem értek egyet. Valóságos megrendülés volt számomra Nagy Lajos Falusi Éjszaka című regénye, amelyet most olvastam kéziratban: ha a magyar közön­ség még tud reagálni egy irodalmi eseményre, ez a könyv feltétlenül felébreszti benne a legnagyobb visszhangot. Végül egy leleplezés: az utolsó évek egyik legnagyobb német és francia könyv-sikere Jack Bilbo «Al Capone szolgálatában» című memoárja volt amely először foglal­kozott komolyan adatokkal és szociológiai megvilágítással a chicagói alvilággal. A könyvet amint most sikerült megállapítanom, a leg­kitűnőbb magyar hírlapírók egyike, Lorsy Ernő írta... 51

Next