Szózat, 1924. április (6. évfolyam, 76-93. szám)
1924-04-01 / 76. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.u Rózsa-utca! 111. (Podi Staniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség* József 63—52, József 61—16, kiadóhivatal: József 63—51 Fiók’kiadóhivatal: V., Városház-utca 10. Tel.: 77—81. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP FŐSZERKESZTŐ: ZSILINSZKY ENDRE Áramok óimmá ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra ...................... IKKÖOO Kor Negyedévre.................................IHMÍUO. Kor Külföldre az előfizetési ár kétszerese számítjuk Egyes szám ára hétköznap . .. 1500 kor Vasárnap ................... 2000 kor VI. ÉVFOLYAM 76. SZÁM KEDD , BUDAPEST, 1924 ÁPRILIS 1 Bankterror és államérdek A magyarpolitika a tegnapi napon szokatlan fejezettel lett gazdagabb: a budapesti Margiybtenkok vezetői ugyanis konfliktusba keveredtek a kormány egy tagjával és konfliktusba keveredtek magával az államhataloméal. A bankok, mint az élettől függetlenítet szervek, először jelennek meg a politika küzdőterén, ahol saját érdekük harcát saját eszközeikkel akarják megvívni az állami hatalom elszemében. Az elmúlt évtizedek politikája hozzászoktatott, hogy a bankok mint önálló erőtényezők mindig éreztessék hatásukat és hatalmukat, de harcterük a poliitikai kulisszák világa volt. Ez az első eset, hogy a bankokrácia önállóan és ultimátumiszerűen lépjen föl az állami hatalom elllen, hogy mint egyenlő rangú tárgyaló fél feltételeket szabjon és feltételeiket utasítson vissza. Meg vagyunk győződve, hogy továbbra is a kulisszák mögött marad, ha egy véletlen eset a nyílt színié,nem kényszeríti s ezzel egy egész ország kénytelen végiggyönyörködni a legyöngített állami hatalommal való viaskodásukat. A véletlenül eset igazain véletlen volt. A Velko Lajos pénzügyminiszter megdorgálta a nagybankok képviselőit. Hogy mit mondott, nem tudjuk, de valószínű, hogy legérzékenyebbpontjuk ott, ott, ahol pénztárcájukat viselik, érinthette őket. Azóta, az Adolfok, Fülöpök, Bernátok és a Simonok haragban vannak, haragban égnek és a TÉBE-ben véres kardot hurcoltak körül a kormámy ellen. Ha tisztán modor- és formakérdés feszült volna közéjük és a Walkó Lajos pénzügyminiszter közé, nagyon valószínű, hogy nem mozdult volna meg a milliárdos dzsungel, a magyarországi gazdasági élet Adolfjai és Bernátjai nem nyergették volna csatára sajtójukét és metorjaikat. A harag oka tehát a zseb. A zsidó bankokrácia nem számított arra, hogy nagybankjainak pótlólag — nem sok, de mégis — öt százalék vagyonváltságot kell fizetni. Ez az öt százalék meglepetésszerűen érte őket s most nemcsak ervekkel, hanem a rezisztencia fegyverével is szembeszóllanak e tervvel. A bankvezéreik elfelejtik, hogy a nagybankok ésrészvénytársaságok annak idején, amikor a nagy- és kisbirtok becsülettellerótta, mégpedig természetben, a maga vagyonváltságát, semmivel egyenlő papírértéket űzettek. Most síncs arról szó, hogy teljes mértékben pótolják, hiszem esteik egy negyedrészét kérik ,a gazdák 20 százalékos vagyonnál iságának. A bankokrácia azonban abban ahitben ringatta magát, hogy az előlegszerű aranykölcsönnel, rongyos 25 millió aranykoronával lerójják minden úgynevezett hazafias könézettségüket, eltekintve attól, hogy a 25 millió aranykorona után még kamatot is élveznek. Ahogy egy hétfői szélsőliberáls újszágocska írja, „Imkánk pénzügyi nagyjai“ nyomban automobilrakaptak és felrologtak a pénzügyminiszterhez tiltakozni.Hazánk e „pénzügyi nagyjait“ a véletlenül jelenlevő kereskedelmi miniszter önzésük ésszülőkébelnségük miatt megtámadta és csúnyán megleckéztette. E megleckéztetés ürügyén zug ad(dzsungel,, m mintha ez«a!)fárt- lényeg, ,nem -a vagyosiváltság. Az Adolfok és Bernátok, egy kivétellel valamennyien, zsidók, vasárnap összegyűltek tehát a TÉBE-ben, hogy tiltakozzanak a kereskedelemügyi miniszter hallatlan és szokatlan vakmerősége ellten. Az elhangzott,beszédeknek két vezérmotívuma volt. Az egyik, hogy a belső kölcsön és a szanálás csak úgy fog sikerülni, ám a földbirtokot is ugyanakkora arányban terheli meg akormány, mint a. merkantil tőkét. A másik vez&too'tivmn egydbe amyi váltott 'fenyegetés, hogy ha a fcorjiwing. mean e mged, a kok 110X11 adjáfc meg az a ran y kök-simi'.A ■bankok, amelyek a vagyonva!teág alól kihuztálk 'xiragukbi, a legszélsőbb eltemzéset trangon táimoltalk a viagyoriválttáági. 'felvelödölt gomdicsetát, holott a legjobb esetbeni is ,csak egy negyedrészét kénytelenek rolajdíszvetaxik a földbirtok fizetségének. A tháng faji tóuggja zsarolás kamigja volt, a szólamvezetés pedig merkantil mód önzetlen. 35 Uránig hallatámn, mielőtt reifilektálnánk ne, kezdjük, hányszor 23 millió aranykölcsönt egyebeltek be e vállalatok a Aalonizálatlan jegyiintézeti étel révén az elmult'arató 'esztendői- sokan? Hánypapírmilliárdsot, lifeniy aranymilliót? És ezek a „pénzügyi megyok válaszul az aratásiba, abezsebéítt nemzeti' ajándékra még kölcsönt sem akarnak adni az ajándékul, kapott vagyonból, mig a kormány el nem áll a vagyoni valtság 'tervétől! Más államban, ahol a bankakrácia nem fejlődött ekkora hatalmi' tényezővé, egész 'bizonyos, hogy mint lázadókat és zendülőiket bíróság elé állítanánk „hazánk e nagyjait“, mint akik az ‘állam legszentebb érdekei ellen támadnak. Rártunk a bandokrácia ez ingetlen táját a zsidó sajtó és zsidó politikai tényezők a maguk radikalizmusával támasfeijak alá és a magyar, kormány mint’’egyenlő rangú témnynakkíl tárgyal velük. rÁz ultimátumot közben nem váltották be, mint érték bűnik, Idefizettése a kölcsön egy részét, de továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy a vagyon váltságára vonatkozórendelkezéstteljesen töröljék a rekiistrukciós törvényjavaslatból. Valami szomorú lehangoltság és miegszégyenülés érzése fojtogatja torkunkat, amikor feivonultatjuk ezeket a tényeket, érezzük a magyar állami hatalomnak az egykor való magasságáról való mélyöreg paraszt, aki pöcegödrök tisztításával tengeti életét s akinek egyszerű,lelkében az őskereszténység szelleme ébredezik. Ennek befolyása és önmagának wardosó bűntudata arra ösztönzik. Nikitát, hogy bűneit, ,ocsilányságrajt egy egész násznép-elölt térdre hullva, bevallja, nem törődve a börtönnel, az emberek megvetésével, hanem most már csak a megtisztulással. E darab ábrázolási módja elmegy a naturalizmusnak szélső, határáig. Olyan hajmeresztő,■olyan nyers jelenetek fordulnak elő benne, amin őket alig hív meg a színpadnak éles világítása. Maga az hó is érezte ezt s az újszülött csecsemő megölésének szörnyű jelenete helyett maga irt a színpadok Számára, változatot. De naturalizmusának maiden merészség, és egyes színpadi botlásai ellenére is az utolsó negyven esztendő legmegkipóbb, legerőteljesebb drámai alkotásai közé tartozik. Alakjainak megdöbbentő élelmisége, beszédjének hamisitatlan népiessége s az egészből kiáradó keresztényi szellem a világirodalom értékei közé állítják. Ha volna valami köze Tolsztojnak a szimbolizmushoz,akkor azt lehettte mondani, hogy Akim alakja valósággal ,másképp ,jelentőségig Az undorító, piszkos munkát végző emberből szólnak ki a megtisztulás igéi: mintha ezzel — a maga életnézeteinek megfelelően — azt akarná mondani az író, hogy a világosság hamarább gyulad fel az egyszerű emberek lelkében, mint a kultúrától, pompától, csillogástól körülvettekében. I . Tolsztoj drámái Írta: Galamb Sándor A Nemzeti Színház egyik legújabb sikere, 13. élő holttest, újra ráirányította a magyar művest közönség figyelmét Tolsztojra. Akik ez előadást látták, azok meglepődve konstatálták, hogy milyen mély ,és igaz hatást érhet el egy nagy író a színpad különösebb ismerete nélkül is. Mert a darab, különösen első felének epikus ezért éri teltségében, merészeli dacol a drámának erősebb összeszorítottságot kivárni ■ lényegével. Tolsztojnak a regényírás szélesebb ecsetkezeléséhez szokott modora é szőkébb formában nem egy apróbb foltot kihagy, kisebb következetlenségek is megakadnak és mégis — a darab megrázó benyomása alól nem vonhatja ki magát a néző. A főalak jellemének szinte tökéletes bemutatása, a nagy lelki mélységek feltárása s a végén kicsendülő evangéliumi szellem megdöbbentő és egyúttal felemelő hatásúvá teszik ez alkotást. E darabnak élő erejét érdekesen mutatja,, hogy bár stílusa ellentétben van az újabb drámai irányokkal, mégis egész frissen és újszerűen tud hatni. Az utóbbi éveik fejlődése a naturalizmustól való határozott elfordulást mutatja. Újabb, stilizálóbb, vagy inkább az expresszionizálás felé hajló irányok tűnnek fel de, a közönség ízlését is újszerű alkotások felé fordítják. De Tolsztoj Élő 'holtteste dacol, ' ez irányváltozással s ez a műnek és írója erejének irányokon felülemelkedő jelentőségére utal. E nagy hatásnak azonban egyik titka- itt minálunk talán abban is rejlik, hogy a főalakot, Fedrát Petites Imre játssza. Ritka szerencsés eset, hogy egy darab stílusa ennyire találjon egy színész játékstílusához s maga a szerep is ennyire harmonizáljon egy színjátszó egyéniségével. E naturalistadarabnak a lehető legegyszerűbb öközőkkel való felépítése, néhol szinte engedelmes simulása az életnek majdnem alakítatlan valóságához, olyan, színész által jut színpadi kifejezéshez, akit éppen a külsőségekben való nagy egyszerűség s a belső átélésben való gazdagság jellemez. E drámának sikere után nem lehet érdektelen egy-két futó pillantással, végigsiklani Tolsztoj egyéb drámai alkotásain is. A mi színházjáras közönségünk előtt a most előadott Élő holttestein kívül csak az egy Sötétség hatalma ismerős. Erőteljes, megrázó paraszttragédia ez az orosz életből. Középpontjában egy X-illía nevű parasztlegény áll, aki az fajtalankodástól kezdvea mérgezésben való bűnrészességen keresztül egészen a gyermekgyilkosságig minden aljasságot elkövet. De a közönségesnél magasabbrendű lelke még sincsen a kárhozatra kijelölve. Eletekért két ellenhatás verekszik. Egyfelől gonoszlelkű anyja, Matrjona és szeretője, aki később felesége lesz, Anissia. .Ezek képviselik a sötétséget De másfelől ott van Nikita apja, Akim.