Szózat, 1925. december (7. évfolyam, 272-294. szám)

1925-12-01 / 272. szám

1925. december 1., kedd Eckhardt Tibor javaslata a zsidóság nemzeti kissebbséggé való nyilvánításáról A zsidóság meghamisítja a nemzet akaratát sí­gé­rt A SZÓZAT tudósítójától . Lukács György az egyik hétfői lapban Eckhardt Tibornak a nem­zetgyűlés elnökénél bejegyzett in­dítványáról nyilatkozik. Eckhardt ugyanis indítványt jegyzett be, amelyben a zsidóságnak nemzeti­ségi kisebbséggé való nyilvánítását követeli. Indítványával az ébredő vezér a zsidókérdés törvényes rendezését óhajtja elérni és ezzel ennek az égető kérdésnek a forradalmi úton való és egyre jobban érő kirobbaná­sát akarja elkerülni. Az indítvány­nak egyáltalában nem jogfosztás a célja — ahogy azt Lukács György írja ■— hanem jogalkotás, mert hi­szen a nemzeti kisebbségeknek a nemzetközi jog által védett és a trianoni szerződésben is foglalt jo­­gaik vannak. A jogellenesség vádja, melyet Lukács György úr emelt fel, tehát megdőlt. A hazafiatlanság vádja pedig olyan nevetséges, hogy arra nem is kell válaszolnunk. Arra­ akarjuk figyelmeztetni Lu­kács György urat, hogy az utódálla­mok zsidóságát, annak saját kérel­mére nyilvánították nemzeti kisebb­séggé. Ha tehát az a célja ennek a kisebbséggé nyilvánításnak, hogy a magyarság számarányát csökkent­se, úgy ezen kisebbség maga akarta az arányszám megrontását elérni. A zsidó vallás harminc éves re­cepciója sem áll ellentétben Eck­­hardt Tibor javaslatával, mert hi­szen Eckhardt nem­ vallási szem­pontból foglalkozik a kérdéssel, így például a magyar szombatosokat, bár zsidó vallásnak, egyáltalában nem akarja nemzetiségi kisebbség­nek nyilvánítani. Eckhardt indítványával csak a zsidóság immár nemzeti veszede­lemmé vált újabb bevándorlását és óriás mérvű térfoglalását akarja meggátolni, ami a magyar érzelmű zsidóságnak épúgy érdeke, mint a magyarságnak. Az indítvány még azt sem zárja ki, hogy zsidófajú és zsidó vallású honpolgárok a ma­gyarság kebelébe felvétessenek, ha azok gondolkozásukban és szoká­saikban, valamint tetteikben is ma­gyarokká váltak, de ki akarja ke­­rrülni azt, hogy idegen gondolkozá­­sú és erkölcsű, magyarul sem tudó jövevények, akik maguknak ma­gyar nevet vásárolnak, az ősidők óta itt lakó államfenntartó magya­rokkal egyenlővé tétessenek Ez ügyben megkérdeztük Eck­hardt Tibor nemzetgyűlési képvise­lőt, aki a következő felvilágosítá­sokat adta nekünk: " A javaslat legfőbb c­élja az, hogy a nemzet akaratának megha­misítását elkerülhessük, így pl. Miskolcon a választók negyven szá­zaléka zsidó, tehát ha a magyar választóknak csak tizenegy százalé­kát nyeri meg a maga céljaira, bárminő befolyás által, már a zsi­dók küldenek képviselőt a nemzet­gyűlésbe és nem a magyarok. Ez nem más, mint a nemzeti akarat a meghamisítása.Válasszanak a zsidók maguknak képviselőt, üljenek ezek köztünk a nemzetgyűlésen, de nem tűrhetjük, hogy a mi választásunk­ban az ő számarányuk és befolyá­suk döntsön. — A zsidókérdés ezen megoldása különben az okos zsidóságnak is érdeke. Én sok okos zsidóval be­széltem, akik maguk is helyeselték javaslatomat. Oktalannak tartom tehát a Vázsonyi-féle politikát, mely mereven elzárkózik a zsidó­kérdés felvetése elől és így a taga­dás hamis alapjára építi fel politi­káját.­­ A zsidókérdés abban a pillanat­ban elsimul, amint a zsidóságban a Sándor Pál-féle becsületes, nyílt álláspont érvényesül, mely maga is elismeri a külön faj­óságot és ezzel a kérdés megoldásának «szükséges­ségét. — Ez érthető is, mert lehetetlen­nek tartom, hogy például Sándor Pál, akinek már gyökerei vannak a magyarságban, magával egyenran­gú magyarnak tartja a ma beván­dorló, magyarul sem beszélni, sem gondolkodni nem tu­dó galíciait. — Lukács György nyilatkozatára nem óhajtok kitérni. Közöttünk vi­lágnézeti különbségek vannak, me­lyeket áthidalni lehetetlen és én megyek a magam útján, ahogy ed­dig mentem és ahogy azt a nemzet szempontjából helyesnek találom. Az Irányi­ Szalon keddi kultúrestéjének előzetes sikere — A SZÓZAT tudósítójától — Kedden este tartja első kultu­r­­előadását Irányi­ utca 21. sz. alatt levő díszes termében az Irányi Irodalmi és Művészeti Szalon. A közönség méltányolja azt a pro­­grammot, amelyet a Szalon kitűnő nevekből álló vezetősége maga elé tűzött és a keddi első kultúr­est iránt nagy érdeklődést tanúsít, amit bizonyít az is, hogy a jegye­ket nagyobb részben már előre megvásárolták. A Szalon minden hét keddjén fog előadást tartani és előadásain szóhoz fogja juttatni azokat a fiatal, értékes, magyar tehetségeset, akiknek érvényesü­lése elé a rosszhiszeműség és az irigység elindulásukkor akadályo­kat gördít. A keddi első előadásra még néhány jegy váltható a Sza­lon pénztáránál. Az első kultúrest műsora a kö­vetkező: Gömbös Gyula társadal­mi problémákról tart előadást. Budaházy-Fehér Miklós hegedű­­művész: Corelli: La Föl­ja, a Hu­bay: Nocturne I., b) Sarasaié: Romanza Andaluza (spanyol tánc). Palay Matild, a m. kir. Operaház tagja. Wagner: Ária a „Tannhäu­ser“ című operából. Hubay: Ma­dárdal a „Cremonei hegedűs“ cí­mű operából. Magyar dalok Hor­váth Sándortól. Szervánszky test­vérek: Mozart quartette I., II. té­tel. Szünet. Pulay Mahtid: Strauss: Szerenád. Szabados: Késő ősszel. Szervánszky testvérek: Lavotta: Serenade a Tiszaház előtt. Cin­ka Panna nótája. Budaházy-Fehér Miklós: a) Paganini: Erdőzúgás, b) Dvorak-Kreisler: Szláv tánc, Saint-Saens: Havanaise. Az ének­es zeneszámokat Zsámboky László zongoraművész kíséri. Az egész es­tén Zsirkay János konferál. Be­lépőjegyek árai: páholy-zsöllye 50.000 K, Zsöllye I—IV. sorig 40.000 K, Zsöllye V—VIII. sorig 30.000 K, Támlásszék I—IX. sorig 25.000 K. Jegyek kaphatók az Irá­nyi utca 21—23. I. em. 1., délelőtt 1.0—2-ig, délután 6—8-ig. Telefon József 20—40. Kosztka István a tábla előtt Ma az iratokat ismertették — A SZÓZAT tudósítójától — Gyors egymásutánban most már harmadízben kerül a királyi Tábla a nagy nyilvánosság érdeklődésének középpontjába. Két héten belül máig a harmadik, úgynevezett szenzá­­ltaratadízben kerül a királyi tábla elé, a bombaper­ után Lédererné ügye, most pedig Kosztka István bűnügye került Kállay Miklós ta­nácsa elé. A Kosztka-ü­gy részletei még mindenki előtt ismeretesek, mert még csak a nyáron volt, ami­kor a büntetőtörvényszéken Langer Jenő törvényszéki elnök tanácsa négyévi börtönbüntetéssel sújtotta Kosztka Istvánt. A büntetőtörvény­­szék akkor, a vádtól eltérően minő­sítette Kosztka cselekményét, erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének. A mai tárgyalás képe egyáltalábba nem hasonlít sem a­ bombaper, sem pedig Lédererné tárgyalásának kül­sőségeihez, mert nemcsak a tábla nagy előcsarnoka csöndes, hanem maga a díszes tárgyalóterem pad­jai is alig félig telnek meg érdek­lődőkkel. Am­ikor a teremőrök fél­­tízkor kinyitották a tárgyalótermet, a négy-öt ott posztoló rendőrnek semmi dolga sem akadt, mert az újságírókon kívül alig egynéhány közvetlenül érdekelt érdeklődő fog­lalt helyet a teremben. A bíróság pont féltízkor vonult be Kállay Miklós tanácselnökkel az élén. Az előadó bíró dr. N­arisch Andor, a szavazóbíró Pogonyi Jó­zsef volt. Az ügyészi emelvényen Vargha József főügyész-helyettes foglal helyet, mellette dr. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő, mint a sóstótt családjának képvise­lője. A védői tisztet dr. Torday Gábor látja el, akit Kosztka István alig pár nappal ezelőtt jelentett be védőjéül. A tárgyalás megnyitása után az elnök megállapítja, hogy Kosztka István, akit tudvalevőleg a törvényszék egészségi állapotára való tekintettel ideiglenesen sza­badlábra helyezett, megjelent. Ezután felszólítja dr. Hardsch Andor előadó bírót, hogy ismer­tesse az ügy iratait. Az előadó hoz­zákezd először a törvényszéki tár­gyaláson felvett vaskos vallomási jegyzőkönyv ismer­tetéséhez. Első­nek Kosztka István vallomásáról felvett jegyzőkönyvek tartalmát ismerteti és rámutat azokat az el­térésekre, amelyek a törvényszék előtt és a rendőrségen tett vallomá­sai között mutatkoztak. Az előadó ezután Valériánné al­­ezredesné vallomását olvassa fel. Elmondta, hogy 1924 augusztusában a temetőben találkozott Kosztkáné­val. Kosztkáné azonnal arra a pletykára terelte a beszédet, amely hírbe hozta Valériánt­­ Kosztkáné­­val. Kosztkáné megnyugtatta Va­­lériánnét, mert férjét korrekt em­bernek ismerte. Ezután a dologgal már igen keveset törődött. Aztán Riedl altábornagy vallomá­sát ismertették. Valériánk makulát­lan jellemű embernek ismerte, aki a társaságban szokott ugyan udva­rolni, de azt mind­en d­él nélkül tette. Előtte Kosztkánét sohasem említette. Majd Ágoston Béla 36 éves száza­dos vallomását olvassák fel El­mondja, hogy múlt év szeptember, harmincadikán este tíz óra tájban, a Rökk Szilárd­ utcába ment, ami­kor három lövést hallott. Rögtön a lövések irányába sietett és a 27. számú ház előtt holtan fekve talál­ta Valérián alezredest. Rögtön, a rendőrségre ment, ahol találkozott Kosztkával. Kosztka első kérdése az volt hozzá, hogy várjon Valé­­­rián alezredes volt-e az, akit lelőtt.­­Mikor ő azt válaszolta, hogy Valé­rián volt, Kosztka a következőket­ mondotta: „Hála Istennek, csak­', hogy nem ártatlan ember esett ál­dozatul'Az Országos Kaszinó há-­­rom tagjának a vallomása követke­zik ezután, akik Kosztkának kár­­tyapartnerei voltak. Ezután Thomka Zoltán vallomá­sáról felvett jegyzőkönyvet ismer­teti az előadó bíró. Az ezredes el­mondja, hogy Valériánnal a leg­jobb benső baráti viszonyban volt. Egy alkalommal Valérián egész lel­két kiöntötte előtte. Elmondotta, hogy borzasztó dilemmában van, mert szerelmes egy asszonyba, azonban feleségét is szereti és a legnagyobb baj az, hogy nem tudja a feleségét sem­ erkölcsi, sem anya­gi okokból otthagyni. A nevek említése nélkül mondotta el Valérián azt is, hogy az illető asszony a férjétől különválva él. Ezen az estén azonban Valérián nem tudott dönteni se jobbra, s­e balra, sőt amikor tizennégy nap múlva Thomka újra találkozott vele és érdeklődött, Valerian igen levert állapotban volt és szomorúan mondotta, hogy még mindig neta tudott határozni. Ezután a Kosztkáék­ szobalány­á­nak és nevelőjének vallomásai kö­e­rültek sorra. 3 hangszerek és gramofonok STERNBERG hangszer­gyár, Királyi udvari szállítók Budapest VII. Rákóczi­ út 60. szám, Zenepalotában.

Next