Szózat, 1925. december (7. évfolyam, 272-294. szám)
1925-12-01 / 272. szám
1925. december 1., kedd Eckhardt Tibor javaslata a zsidóság nemzeti kissebbséggé való nyilvánításáról A zsidóság meghamisítja a nemzet akaratát sígért A SZÓZAT tudósítójától . Lukács György az egyik hétfői lapban Eckhardt Tibornak a nemzetgyűlés elnökénél bejegyzett indítványáról nyilatkozik. Eckhardt ugyanis indítványt jegyzett be, amelyben a zsidóságnak nemzetiségi kisebbséggé való nyilvánítását követeli. Indítványával az ébredő vezér a zsidókérdés törvényes rendezését óhajtja elérni és ezzel ennek az égető kérdésnek a forradalmi úton való és egyre jobban érő kirobbanását akarja elkerülni. Az indítványnak egyáltalában nem jogfosztás a célja — ahogy azt Lukács György írja ■— hanem jogalkotás, mert hiszen a nemzeti kisebbségeknek a nemzetközi jog által védett és a trianoni szerződésben is foglalt jogaik vannak. A jogellenesség vádja, melyet Lukács György úr emelt fel, tehát megdőlt. A hazafiatlanság vádja pedig olyan nevetséges, hogy arra nem is kell válaszolnunk. Arra akarjuk figyelmeztetni Lukács György urat, hogy az utódállamok zsidóságát, annak saját kérelmére nyilvánították nemzeti kisebbséggé. Ha tehát az a célja ennek a kisebbséggé nyilvánításnak, hogy a magyarság számarányát csökkentse, úgy ezen kisebbség maga akarta az arányszám megrontását elérni. A zsidó vallás harminc éves recepciója sem áll ellentétben Eckhardt Tibor javaslatával, mert hiszen Eckhardt nem vallási szempontból foglalkozik a kérdéssel, így például a magyar szombatosokat, bár zsidó vallásnak, egyáltalában nem akarja nemzetiségi kisebbségnek nyilvánítani. Eckhardt indítványával csak a zsidóság immár nemzeti veszedelemmé vált újabb bevándorlását és óriás mérvű térfoglalását akarja meggátolni, ami a magyar érzelmű zsidóságnak épúgy érdeke, mint a magyarságnak. Az indítvány még azt sem zárja ki, hogy zsidófajú és zsidó vallású honpolgárok a magyarság kebelébe felvétessenek, ha azok gondolkozásukban és szokásaikban, valamint tetteikben is magyarokká váltak, de ki akarja kerrülni azt, hogy idegen gondolkozású és erkölcsű, magyarul sem tudó jövevények, akik maguknak magyar nevet vásárolnak, az ősidők óta itt lakó államfenntartó magyarokkal egyenlővé tétessenek Ez ügyben megkérdeztük Eckhardt Tibor nemzetgyűlési képviselőt, aki a következő felvilágosításokat adta nekünk: " A javaslat legfőbb célja az, hogy a nemzet akaratának meghamisítását elkerülhessük, így pl. Miskolcon a választók negyven százaléka zsidó, tehát ha a magyar választóknak csak tizenegy százalékát nyeri meg a maga céljaira, bárminő befolyás által, már a zsidók küldenek képviselőt a nemzetgyűlésbe és nem a magyarok. Ez nem más, mint a nemzeti akarat a meghamisítása.Válasszanak a zsidók maguknak képviselőt, üljenek ezek köztünk a nemzetgyűlésen, de nem tűrhetjük, hogy a mi választásunkban az ő számarányuk és befolyásuk döntsön. — A zsidókérdés ezen megoldása különben az okos zsidóságnak is érdeke. Én sok okos zsidóval beszéltem, akik maguk is helyeselték javaslatomat. Oktalannak tartom tehát a Vázsonyi-féle politikát, mely mereven elzárkózik a zsidókérdés felvetése elől és így a tagadás hamis alapjára építi fel politikáját. A zsidókérdés abban a pillanatban elsimul, amint a zsidóságban a Sándor Pál-féle becsületes, nyílt álláspont érvényesül, mely maga is elismeri a külön fajóságot és ezzel a kérdés megoldásának «szükségességét. — Ez érthető is, mert lehetetlennek tartom, hogy például Sándor Pál, akinek már gyökerei vannak a magyarságban, magával egyenrangú magyarnak tartja a ma bevándorló, magyarul sem beszélni, sem gondolkodni nem tudó galíciait. — Lukács György nyilatkozatára nem óhajtok kitérni. Közöttünk világnézeti különbségek vannak, melyeket áthidalni lehetetlen és én megyek a magam útján, ahogy eddig mentem és ahogy azt a nemzet szempontjából helyesnek találom. Az Irányi Szalon keddi kultúrestéjének előzetes sikere — A SZÓZAT tudósítójától — Kedden este tartja első kulturelőadását Irányi utca 21. sz. alatt levő díszes termében az Irányi Irodalmi és Művészeti Szalon. A közönség méltányolja azt a programmot, amelyet a Szalon kitűnő nevekből álló vezetősége maga elé tűzött és a keddi első kultúrest iránt nagy érdeklődést tanúsít, amit bizonyít az is, hogy a jegyeket nagyobb részben már előre megvásárolták. A Szalon minden hét keddjén fog előadást tartani és előadásain szóhoz fogja juttatni azokat a fiatal, értékes, magyar tehetségeset, akiknek érvényesülése elé a rosszhiszeműség és az irigység elindulásukkor akadályokat gördít. A keddi első előadásra még néhány jegy váltható a Szalon pénztáránál. Az első kultúrest műsora a következő: Gömbös Gyula társadalmi problémákról tart előadást. Budaházy-Fehér Miklós hegedűművész: Corelli: La Följa, a Hubay: Nocturne I., b) Sarasaié: Romanza Andaluza (spanyol tánc). Palay Matild, a m. kir. Operaház tagja. Wagner: Ária a „Tannhäuser“ című operából. Hubay: Madárdal a „Cremonei hegedűs“ című operából. Magyar dalok Horváth Sándortól. Szervánszky testvérek: Mozart quartette I., II. tétel. Szünet. Pulay Mahtid: Strauss: Szerenád. Szabados: Késő ősszel. Szervánszky testvérek: Lavotta: Serenade a Tiszaház előtt. Cinka Panna nótája. Budaházy-Fehér Miklós: a) Paganini: Erdőzúgás, b) Dvorak-Kreisler: Szláv tánc, Saint-Saens: Havanaise. Az énekes zeneszámokat Zsámboky László zongoraművész kíséri. Az egész estén Zsirkay János konferál. Belépőjegyek árai: páholy-zsöllye 50.000 K, Zsöllye I—IV. sorig 40.000 K, Zsöllye V—VIII. sorig 30.000 K, Támlásszék I—IX. sorig 25.000 K. Jegyek kaphatók az Irányi utca 21—23. I. em. 1., délelőtt 1.0—2-ig, délután 6—8-ig. Telefon József 20—40. Kosztka István a tábla előtt Ma az iratokat ismertették — A SZÓZAT tudósítójától — Gyors egymásutánban most már harmadízben kerül a királyi Tábla a nagy nyilvánosság érdeklődésének középpontjába. Két héten belül máig a harmadik, úgynevezett szenzáltaratadízben kerül a királyi tábla elé, a bombaper után Lédererné ügye, most pedig Kosztka István bűnügye került Kállay Miklós tanácsa elé. A Kosztka-ügy részletei még mindenki előtt ismeretesek, mert még csak a nyáron volt, amikor a büntetőtörvényszéken Langer Jenő törvényszéki elnök tanácsa négyévi börtönbüntetéssel sújtotta Kosztka Istvánt. A büntetőtörvényszék akkor, a vádtól eltérően minősítette Kosztka cselekményét, erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének. A mai tárgyalás képe egyáltalábba nem hasonlít sem a bombaper, sem pedig Lédererné tárgyalásának külsőségeihez, mert nemcsak a tábla nagy előcsarnoka csöndes, hanem maga a díszes tárgyalóterem padjai is alig félig telnek meg érdeklődőkkel. Amikor a teremőrök féltízkor kinyitották a tárgyalótermet, a négy-öt ott posztoló rendőrnek semmi dolga sem akadt, mert az újságírókon kívül alig egynéhány közvetlenül érdekelt érdeklődő foglalt helyet a teremben. A bíróság pont féltízkor vonult be Kállay Miklós tanácselnökkel az élén. Az előadó bíró dr. Narisch Andor, a szavazóbíró Pogonyi József volt. Az ügyészi emelvényen Vargha József főügyész-helyettes foglal helyet, mellette dr. Ulain Ferenc nemzetgyűlési képviselő, mint a sóstótt családjának képviselője. A védői tisztet dr. Torday Gábor látja el, akit Kosztka István alig pár nappal ezelőtt jelentett be védőjéül. A tárgyalás megnyitása után az elnök megállapítja, hogy Kosztka István, akit tudvalevőleg a törvényszék egészségi állapotára való tekintettel ideiglenesen szabadlábra helyezett, megjelent. Ezután felszólítja dr. Hardsch Andor előadó bírót, hogy ismertesse az ügy iratait. Az előadó hozzákezd először a törvényszéki tárgyaláson felvett vaskos vallomási jegyzőkönyv ismertetéséhez. Elsőnek Kosztka István vallomásáról felvett jegyzőkönyvek tartalmát ismerteti és rámutat azokat az eltérésekre, amelyek a törvényszék előtt és a rendőrségen tett vallomásai között mutatkoztak. Az előadó ezután Valériánné alezredesné vallomását olvassa fel. Elmondta, hogy 1924 augusztusában a temetőben találkozott Kosztkánéval. Kosztkáné azonnal arra a pletykára terelte a beszédet, amely hírbe hozta Valériánt Kosztkánéval. Kosztkáné megnyugtatta Valériánnét, mert férjét korrekt embernek ismerte. Ezután a dologgal már igen keveset törődött. Aztán Riedl altábornagy vallomását ismertették. Valériánk makulátlan jellemű embernek ismerte, aki a társaságban szokott ugyan udvarolni, de azt minden dél nélkül tette. Előtte Kosztkánét sohasem említette. Majd Ágoston Béla 36 éves százados vallomását olvassák fel Elmondja, hogy múlt év szeptember, harmincadikán este tíz óra tájban, a Rökk Szilárd utcába ment, amikor három lövést hallott. Rögtön a lövések irányába sietett és a 27. számú ház előtt holtan fekve találta Valérián alezredest. Rögtön, a rendőrségre ment, ahol találkozott Kosztkával. Kosztka első kérdése az volt hozzá, hogy várjon Valérián alezredes volt-e az, akit lelőtt.Mikor ő azt válaszolta, hogy Valérián volt, Kosztka a következőket mondotta: „Hála Istennek, csak', hogy nem ártatlan ember esett áldozatul'Az Országos Kaszinó há-rom tagjának a vallomása következik ezután, akik Kosztkának kártyapartnerei voltak. Ezután Thomka Zoltán vallomásáról felvett jegyzőkönyvet ismerteti az előadó bíró. Az ezredes elmondja, hogy Valériánnal a legjobb benső baráti viszonyban volt. Egy alkalommal Valérián egész lelkét kiöntötte előtte. Elmondotta, hogy borzasztó dilemmában van, mert szerelmes egy asszonyba, azonban feleségét is szereti és a legnagyobb baj az, hogy nem tudja a feleségét sem erkölcsi, sem anyagi okokból otthagyni. A nevek említése nélkül mondotta el Valérián azt is, hogy az illető asszony a férjétől különválva él. Ezen az estén azonban Valérián nem tudott dönteni se jobbra, se balra, sőt amikor tizennégy nap múlva Thomka újra találkozott vele és érdeklődött, Valerian igen levert állapotban volt és szomorúan mondotta, hogy még mindig neta tudott határozni. Ezután a Kosztkáék szobalányának és nevelőjének vallomásai köerültek sorra. 3 hangszerek és gramofonok STERNBERG hangszergyár, Királyi udvari szállítók Budapest VII. Rákóczi út 60. szám, Zenepalotában.