Természetjárás, 1957 (3. évfolyam, 1-8. szám)
1957-05-01 / 1. szám
Budai tájakon Táborhegy Az óbudai hegyek közeli szép kirándulóhelye, a Hármashatárhegy, sokfélét megközelíthető. Menjünk most a Táborhegyen át. Nem kényelmes út, de a legérdekesebb valamennyi közül. A Bécsi út és a Vörösvári út sarkától az óbudai öreg temető mellett elhaladva csak rövid ideig követjük a piros és a sárgaátjelzést; csakhamar eltérünk balra s a hangulatos Táborhegyi lépcsőn szép gyümölcsösök között emelkedünk felfelé. Az út mentén kőmederben fut alá a táborhegyi forrás tiszta vize (1. ábra), mely egy közeli nagy kertben fakad. Fölérve a lépcsős út végére, a Toronya úton, Erdőalja úton és a Királylaki úton jó negyedóra alatt a Táborhegy meredek, sziklás letörése alá érünk. Pihenjünk egyet, mielőtt nekiindulunk a meredek ösvénynek. És nézzünk jól körül, mert igen érdekes hely ez. A Táborhegyi lejtőn és a szomszédos Remetehegy alján igen gyakoriak a földcsuszamlások. A lösztakaró alatt széles rétegben helyezkedik itt el a kékesszürke színű kiscelli agyag, mely helyenként vékony, levelesen hasadó, palás kifejlődésű. Ennek a felszínhez közeledő része bomlás és felázás folytán mindenütt sárgás, plasztikus, rétegezetten agyaggá alakult. Az agyagréteg nem engedi át a vizet, a felső rétegek átnedvesednek s ha a lejtő alját megbolygatják, megindulnak a csuszamlások; ezek magukkal ragadják a rajtuk keresztülvezető utakat, szétszakítják a vízlevezető árkokat. Megrepedeznek az épületek. Nem messze innen egy kút felső része mintegy fél méterrel lejjebb csúszott. Lent a temetőben egyik-másik sírkő kissé előrebukott. A múlt nyáron a Remetehegyi út felső része szakadt le, ti megcsúszott föld magával sodorta az utat. A téglagyár terjeszkedő agyagbányája pedig egyre mélyebben harap a hegy testébe s állandóan zavarja a rétegek egyensúlyát, Ösvényünk szerpentinezve kapaszkodik fel a sziklák között nyíló Táborhegyi barlanghoz. Az üreg erősen repedezett dolomitban keletkezett. A már régóta ismeretes üreg az 1931. évi feltárás és rendezés és az ez alkalommal végzett ásatás által nyert nagyobb jelentőséget. Ekkor épült ki a bejárat előtti pompás kilátást nyújtó terasz is és a felvezető gyalogösvény. Az ásatás folyamán számos prehisztorikus cserépedény és csonttöredék, továbbá jégkorszakbeli emlősök jól megmaradt csontjai kerültek elő. A barlangtól szerpentinező ösvényen felkapaszkodunk az oldalútra s azon jobbra fordulva, egy keresztező kis völgyelésen át villanyoszlopok mellett felmegyünk a Hármashatárhegy fennsíkjára. Itt jobbra fordulva, a meredek hegyoldal peremét követve a Táborhegy 410 m-es pontjára jutunk. A Táborhegy voltaképpen a Hármashatárhegy keleti kiszögelése. Külső oldala meredeken szakad le, belső oldalán csaknem észrevétlenül olvad a Hármashatárhegy tömegébe. Különös érdekessége lépcsős felépítése. A 410 m-es ponttól dél, majd délkelet felé haladva a 395 m-es magassági pontnál végetér a fennsíkszerű rész s innen leereszkedhetünk a 338 m-es középső lépcsőre (szép kilátás) s tovább egy még alacsonyabban fekvő kis gerincnyúlványra, amellyel a hegylépcső véget ér. Ez a kis erdős, sziklás, fenyős nyúlvány (2. kép) igen szép és egészen sajátos kilátás nyílik innen befelé, a Remetehegy, Felsőkecskehegy és a Táborhegy félkörben elhelyezkedő erdős hegykoszorújára. A kis gerinc oldalában szépen fekszik egy ház, valóságos hegyi tanya. A kis sziklakúpról a Perényi útra bocsátkozunk le, s azon a Bécsi útra, a villamoshoz jutunk. A látnivalókban, érdekességekben gazdag út mindössze két-két és fél órát igényel. Pápa Miklós dr. A VÖRÖS- EMLÉKMŰNÉL Amikor felértem az egyoldali enyhe lejtésű, keleten meredek, vad sziklás oromra, eszembe jutott egy régi emlék. Közel harminc éve már, amikor Lipcsében voltam a Munkás Eszperantista világkongresszuson. Megálltam ott a hatalmas munkásotthon, ottani nevén Népház előtt. Szememet megkapta a homlokzaton díszlő jelmondat, magyar értelemben és alkalmazásban „Csak azért is’’. Nem véletlenül használta a német munkásmozgalom ezt a jelszót. A bismarcki szocialistaellenes törvény, a 14-es világháború előtti, alatti és utáni támadás a forradalmi munkásmozgalom ellen, mindig a szocializmusért harcolók sorainak erősítését, a mozgalom újjáéledését vonta maga után. Itt állok hát újra az ormon, mint sok év óta minden tavaszon és nézem az ellenforradalmi karmok által meggyalázott emlékművet. Szorgos munkáskezek most végzik a helyreállítás utolsó simításait. Ünnepre készül a Vöröskő s a környékén minden irányból gyülekező turisták. Ritkán látott barátok, régi harcostársak ölelgetik egymást, amott a természetbarát mozgalom veteránjait veszik körül a fiatalok. Csak azért is, újból és újból eljövünk ide, hogy lerójjuk kegyeletünket a szabadságunkért elesett szovjet hősöknek, hogy kifejezzük hálánkat azok iránt, akik ismét megmentették népünket a kapitalista igától. Messzehangzóan hirdetjük: népünk igenis hűen kitart barátai mellett, szilárd abban az eltökéltségében, hogy felszámolva a hibákat, a szocializmus útján halad tovább. Az ellenforradalom a turisták egy részének gondolatait megzavarta. De itt sem kérünk a horthyzmus restaurációjából. Ellenben visszamegyünk a haladó turista mozgalom tapasztalataihoz, magasra emeljük a természetbarát mozgalom tiszta erkölcsi és politikai célkitűzéseinek zászlaját. Mert nemcsak emlékeztünk, hanem programot beszéltünk meg, amelyet a jelenlevők élénk helyeslése emelt, mondhatni határozattá. Vezető elvtársak jelenléte biztatást nyújt, hogy a legégetőbb kérdések mihamar megvalósulnak és akkor széles tömegek kulturális mozgalmává, testnevelő sportjává fejleszthetjük a természetjárást. Kislány, talán tizennégy éves, helyezi el az ifjúság, a 84 éves alapítótag Falk bácsi a nyomdász természetbarátok, mások különböző szervezetek koszorúit. Megható, amikor ismeretlen turisták teszik le a hála, a megemlékezés egyszerű, de szívből adott kis kankalin-csokrot az emlékmű talapzatára. Kunsági Viktor Címképünk: Tavaszi barangolás a Börzsönyben (Pászthory Lóránt felv.) 2