Tolnai Világlapja, 1942. július-szeptember (44. évfolyam, 26–39. szám)
1942-07-01 / 26. szám
V 1 Modern kéjutazás Hercules nyomában — akadályokkal A legendák ködébe burkoltan áll Afrika északnyugati csücskén az Atlasz hegység, a kővé meredt óriás, amely valaha vállain tartotta az éggömböt. Hercules ideérkezett s megkérte Atlaszt, lopja el neki az aranyalmát, majd addig ő tartja az égboltot. Atlasz uram ellopta az almát, de nem akarta újra magára vállalni a nehéz munkát, csak hadd hordozza tovább Hercules. Erre Hercules csalafintasággal élt. Azt mondta Atlasznak, hogy ám jó : csak addig vegye át az égboltját, amíg egy kis füvet rak a vállára, mivelhogy nagyon nyomja a rettenetes súly. A buta óriás belement a dologba, de mihelyt újra a nyakába vette az égboltot, Hercules felkapta az aranyalmát és tovább állott vele, Atlasz pedig azóta is ott áll kővé meredve, nyakában a magasságos égbolttal. Szóval csalafinták voltak arrafelé az emberek már mindig is. Minélfogva a vidék mai ura, a spanyol kormányzat, igen erős ellenőrzést léptetett életbe Spanyol- Marokkóban. Könnyebb volt Herculesnek az aranyalmát ellopnia, mint ma Spanyol- Marokkón végigautózni ’iír der évvel ezelőtt az akkori világ legerősebb és legbátrabb embere, Hercules, elindult Afrika legnyugatibb pontjára, a mai Tanger vidékére, hogy elhozza onnan a lebukó napkorongot , a Hesperidák almáját. Könnyű volt neki : csak oroszlánokkal meg hidrákkal és óriásokkal kellett megküzdenie. Aki ma nyomon akarja követni, annak végtelen mennyiségű útlevelekkel kell felszerelkednie (1. kép), zötyögő autóbazárba kell felmásznia (2. kép), amely minden pillanatban defektet kap (3. kép). Ha végre el is indul a bátor utasember, minden fertályójában újabb és könnyű volt Iterculesnek : kitisztította Augiasz istállóját, lekapcsolta újabb fegyveres őrséggel találkozik : igazolás, útlevél, bélyegző, rendőr- az amazonkirálynő övét. Mit csináljon azonban a mai utas, amikor egység, hivatal, tartózkodási engedély . . . tevekaraván áll keresztben az útján ? Egy csodaszer van azonban ma, amelyet Hercules nem ismert: a baksis, amelynek még a legridegebb csősz sem tud ellenállni. A bankó láttára máris elmosolyodik. S végre elérkezünk a világ végéhez, ahol Hercules egy barlangban töltötte az utolsó éjszakát, mielőtt ellopta volna a Napgolyót. Már csak hét kilométer odáig. 2