Történelmi szemle, 2003 (45. évfolyam)
1-2. szám - I. FERDINÁND ÉS MAGYARORSZÁG - Ágoston Gábor: Ideológia, propaganda és politikai pragmatizmus: A Habsburg-Oszmán nagyhatalmi vetélkedés és a közép-európai konfrontáció
I. FERDINÁND ÉS MAGYARORSZÁG ÁGOSTON GÁBOR Ideológia, propaganda és politikai pragmatizmus: A Habsburg-oszmán nagyhatalmi vetélkedés és a közép-európai konfrontáció 16. század roppant birodalmak kialakulásának és küzdelmének időszaka volt.V. Károly (1500-1558) német-római császárrá történő választásával a Habsburg-dinasztia az ókori Római Birodalom óta Európában soha nem látott hatalmat összpontosított, és úgy tűnt, a császár uralkodása alatt (1519-1556) a Habsburgoknak alkalmuk nyílik egy világbirodalom, vagy ahogyan a kortársak nevezték, a monarchia universalis megteremtésére. Ázsia a 16. században több muszlim birodalom születésének volt szemtanúja. Amíg az indiai szubkontinens nagy részét uraló szunnita Nagymogul Birodalom (1526-1858), vagy az Azerbajdzsánt és Perzsiát magába foglaló síita Szafavida Birodalom (1501-1732) messze esett Európától, addig az Oszmán Birodalom (kb. 1300-1922) a 15. század óta, és kivált Konstantinápoly elfoglalását (1453) követően aktív részese volt az európai nagypolitikának. I. Szulejmán (1494-1566) nemcsak kortársa volt V. Károlynak, de uralkodása alatt (1520-1566) a császár egyik legfőbb vetélytársa is, akinek birodalma a Habsburgok országait a Földközi-tengeren és Magyarországon egyként veszélyeztetve, átkarolással fenyegette. Hasonlóan V. Károlyhoz és tanácsadóihoz, Szulejmán és tanácsadói szintén dédelgették egy világbirodalom megteremtésének gondolatát. Természetesen a 16. századi nemzetközi politika sokkal összetettebb és színesebb volt annál, semmint hogy leszűkíthetnénk a Habsburg-Oszmán-szembenállásra és nagyhatalmi vetélkedésre. Köztudott, hogy V. Károly figyelmének, katonai és pénzügyi forrásainak jelentős részét emésztette fel a Habsburg-Valois-rivalizálás, valamint a protestantizmusnak a Német-római Birodalmon belüli terjedése. Szulejmán pedig keleti szomszédjával, a síita Szafavidákkal vívott költséges és kimerítő háborúkat. Mindezek ellenére a Habsburg-Oszmán nagyhatalmi vetélkedés a 16. század politikájának egyik meghatározó vonulata volt, amely megérdemli figyelmünket, kivált, ha azt egy eleddig kevéssé vizsgált szempontból tekintjük át. Itt mondok köszönetet Fodor Pálnak, Martina Fuchsnak, Martin Scheutznak és Thomas Winkelbauernek a tanulmány írása során nyújtott baráti tanácsaikért. A szerző felfogásának megfelelően a tanulmányban az „Oszmán" kifejezés mindig nagy kezdőbetűvel szerepel. (A szerk.) TÖRTÉNELMI SZEMLE XLV (2003)1-2 1-24