Történelmi szemle, 2004 (46. évfolyam)
1-2. szám - FELSŐ-MAGYARORSZÁGI VÁROSOK A 14-17. SZÁZADBAN - Kubinyi András: Városhálózat a késő középkori Kárpát-medencében
FELSŐ-MAGYARORSZÁGI VÁROSOK A 14-17. SZÁZADBAN KUBINYI ANDRÁS Városhálózat a késő középkori Kárpát-medencében A késő középkori Kárpát-medence városhálózatának rekonstrukciója nem könnyű feladat, kérdéses ugyanis, hogy mely városokat kell figyelembe vennünk. A Hármaskönyv III. rész 8. cím meghatározása szerint: „városnak nevezzük mintegy a polgárok egyetemét, mely sok népből gyűlt össze. A város pedig házaknak és utcáknak a szükséges falakkal és erődítésekkel körülkerített sokasága, mely a jó és tisztességes életre való kiváltságokkal bír." Az összetett jellegű definíció a várost polgárokból álló, népes, sűrűn beépített, erődített és kiváltságokkal ellátott helynek tartja. Bár ez a fogalmazás érvényes földesúri városokra is (például Pécsre vagy Késmárkra), az idézett cím folytatásából kiderül, hogy Werbőczy a polgárok jogait tárgyalva csak a király szabad városaira gondolt.2 Mályusz Elemér már 1926-ban - név nélkül ugyan - kritizálta Csánki Dezsőt, aki történelmi földrajzában a mezővárosokat városként taglalta.3 1927-ben egy német nyelvű tanulmányában a városi polgársággal foglalkozva arra mutatott rá, hogy 1514 után nincs különbség a mezővárosok és a falvak lakói közt, mert mindannyian jobbágyok, és csak a fallal övezett királyi városok lakói polgárok, csupán nekik volt országgyűlési képviseletük. Ez lényegében megfelelt Werbőczy jogászi nézetének, és tovább hatott a magyar történettudományban, így nem véletlen, hogy Szűcs Jenő 1955-ben kiadott kitűnő könyve csak 25-30 valóságos városról beszél a 15. századi Magyarországon. A nyolc, a tárnokmester fellebbezési joghatósága alá tartozó szabad királyi várost, a személynökhöz fellebbezőket, az ún. alsó-magyarországi bányavárosokat és Nagybányát, az erdélyi szász városokat és Kolozsvárt, továbbá Gréchegyet (azaz Zágráb királyi várost) számítva valóban ennyi királyi szabad és Werbőczy István: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Bp. 1990. 492-493. 2 Werbőczy.: i. m. 492-506. (III. rész, 8-19. cím.) 3 Mályusz Elemér: Az 1514. évi jobbágyháború okai. Társadalomtudomány 6(1926) 375-379. 4 Elemér Mályusz: Geschichte des Bürgertums in Ungarn. Vierteljahrschrift für Sozial- und Wirtschaftsgeschichte 20(1927) 372-373., 394-395. 5 Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a XV. századi Magyarországon. Bp. 1955. 19. TÖRTÉNELMI SZEMLE XLVI (2004)1-2 1-30