Trianoni Szemle, 2009 (1. évfolyam, 1-4. szám)

2009 / 2. szám

A CSEHEK ÉS AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ tájt elkerülendő 1915. szeptember 2-án - hamis útlevéllel - titokban elhagyta hazáját, és Svájcba uta­zott, ahol újból felvette a kapcso­latot Masarykkal.31 Masaryk külföldi Monarchia­ellenes propagandája kezdetben szinte teljesen visszhangtalan és eredménytelen volt. Svájcból Prá­gába küldött első titkos üzeneté­ben 1915. február 18-án például kénytelen volt bevallani, hogy az antanthatalmak politikai köz­véleménye előtt a „cseh kérdés” teljesen ismeretlen fogalom. „Az oroszokat, szerbeket, bolgárokat ismerik, tudjuk, hogy tárgyalnak róluk, de a csehek ismeretlenek” - közölte titkos prágai híveivel a kellemetlen hírt Masaryk. Máso­dik titkos üzenetének tartalma és hangvétele még elkeserítőbb volt. „Szégyenteljesen ismeretlenek vagyunk” - adta hírül honfitársai­nak Masaryk 1915. március 21-én. Ez az állapot 1915 nyarára sem sokat változott. Ugyanis 1915 júni­usának második felében Masaryk még mindig azt írja haza, hogy „rólunk, csehekről keveset tud­nak”.32 Az 1915-ös esztendő szep­temberében - amint említettük - Masarykhoz csatlakozott a szemfüles Benes. Amint rövide­sen nyilvánvalóvá vált, Benes az emigrációban mesterének legjobb és leghatékonyabb segítője lett. Nem fér hozzá kétség, hogy való­jában ez a két ember lobbizta ki a Szövetséges és Társult Hatal­mak politikai vezetőinek hozzá­járulását az önálló és független csehszlovák állam létrehozásához. Bár helyzetük kezdetben csaknem kilátástalan volt, ők szívós mun­kával igyekeztek mindenütt támo­gatókat és pártfogókat szerezni, ahol csak erre mód nyílt. Minden kínálkozó alkalmat megragadtak annak érdekében, hogy ügyüknek megnyerjék a befolyásos lapok szerkesztőinek, jeles közéleti sze­mélyiségeinek, politikusainak és diplomatáinak szimpátiáit. A „cseh ügy” népszerűsítése azonban a háború első esztende­jében majdhogynem semmit sem haladt előre. Például Benes 1915. október közepén még mindig azt volt kénytelen üzenni Prágában maradt elvbarátainak, hogy pro­pagandájuknak alig van vissz­hangja. „Mirólunk, csehekről ke­veset tudnak...” - ismételte meg Benes is Masaryk panaszait. „Már sokat javítottunk, de szerepünk még mindig keserves... A nyugati diplomáciának nem volt és máig sincs velünk terve” - hozta Benes prágai barátai tudomására a „cseh ügy” súlytalanságának és szemé­lyük mellőzöttségének tényét.33 Benes 1915. december 10-én Párizsban megismerkedett Milan Rastislav Stefánik magyarországi szlovák származású francia repü­lős tiszttel, akit mindjárt beavatott politikai propaganda-tevékenysé­gük rejtelmeibe. 1916. január 28- án a Londonból Párizsba érkező Masaryk is felvette a kapcsolatot ezzel a befolyásos francia tiszttel, aki ettől kezdve sikeresen egyen­gette útjukat a hivatalos francia politikai tényezők felé. Közbenjá­rására 1916. február 3-án Aristid Briand francia miniszterelnök is fogadta a nála Stefánikkal együtt tiszteletet tevő Masarykot. A ta­lálkozó jelentőségét növelte, hogy arról másnap - a miniszterelnök beleegyezésével - hivatalos köz­lemény is megjelent a lapokban.34 Ez a tény nagymértékben felérte- Milan Rastislav Stefánik 2009. ÁPRILIS 47

Next