Turul 2022 (A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság Közlönye)
2022 / 1. füzet - 1. Értekezések - Avar Anton: A címerkérő folyamodványok jóváhagyása a 16–17. században
Avar Anton A címerkérő folyamodványok jóváhagyása a 16–17. században The approval of petitions for a coat of arms in the 16th and 17th centuries The completed petitions for grants of nobility and coats of arms were delivered to the monarch. The basic way of dealing with cases received by the Hungarian Chancellery was to submit them to the king at a public audience. However, in cases related to grants of nobility and arms the chancellor would occasionally bring such petitions in front of the monarch in a private audience, which would result in the approvals (concessions), which were recorded on the petitions, containing the approval itself, its place and date and the signature of the chancellery official. This type of note had already appeared before Mohács and was not unique to petitions of arms. Patents of arms were also granted for petitions without a written concession, so these notes were not indispensable. The dates of the patents of arms represent the date and place of the approval, since they always coincide with the date of the concession. There have been cases where some of the requested items, such as secondary grantees, were not approved. We have a relatively large amount of data on enquiries about the progress of the case, or on various gifts sent to the Chancellery officials with the aim of promoting the case. In contrast to foreign examples, it was very rare in Hungary that not the king was the person that granted the patent of arms. After 1526, during the reign of King Rudolf, in a few cases Archdukes Ernest or Mathias made the decision, and then the patents of arms were issued in the name of the King. Indirect evidence suggests that Archduke Maximilian and the Hungarian High Chancellor may also have had this right. Folyóiratunk 2021/2. füzetében jelent meg előző tanulmányom a magyarországi címerkérő folyamodványok fejlődéstörténetéről, külső és belső jellemzőiről, a közbenjárásokról, címerjavításokról és egyebekről, amelynek a jelen dolgozat szerves folytatását képezi. Miután a folyamodványt megírták, a címertervezetet ráfestették, a többé vagy kevésbé befolyásos támogatók aláírásai rákerültek, a következő lépés az volt, hogy a supplicatiót el kellett juttatni a címzetthez, azaz a királyhoz, illetve a kancelláriához. A Habsburg uralkodók alattvalóinak joguk volt folyamodványokat akár személyesen is átadni a királynak ,például a reggeli miselátogatás előtt és után, amikor az uralkodó az udvari kápolnába menet és jövet kész volt a szupplikánsoktól kérvényeket átvenni”, de ez megtörténhetett egy befolyásos pártfogó, közvetítő útján, vagy akár az uralkodótól kért magánaudiencián is. A folyamodványokat személyesen vitték fel Bécsbe (vagy Rudolf uralkodása alatt Prágába, illetve országgyűlések alkalmával Pozsonyba vagy Sopronba) a supplikánsok, vagy pedig közvetítő útján küldték,4 esetleg kísérőlevélhez csatolva. Kézenfekvő megoldás lehetett, hogy amikor a megyéből valaki az udvarba ment, akkor több különböző ügy intézését is rábízták, ugyanígy az esetleges folyamodványokat is magával vihette, s átadhatta azoknak a kancelláriai tisztviselőknek, akikkel kapcsolatba lépett. Hasonló „mellékfeladatokat” bíztak adott esetben az országgyűlésekre küldött vármegyei követekre is, hiszen ott összegyűltek az ország rendjei és az országos kormányszervek tisztségviselői, és könnyebben meg lehetett közelíteni az adott ügy szempontjából szükséges célszemélyeket.7 1 Avar Anton: A címerkérő folyamodványok a 16–17. században. Turul 94. (2021) 60–84. 2 Fazekas István: A Magyar Udvari Kancellária és hivatalnokai 1527–1690 között. (Magyar történelmi emlékek – Értekezések) Bp. 2021. 24. 3 Ilyen esetre utal Bocskay György 1549. július 25-én kelt címereslevelének narratiója, amely szerint Bocskay a családja elpusztult, a Kőszeg alól visszavonuló török hadak Szlavóniában történt pusztítása idején odatett címereslevelének pótlása iránti kérését személyesen az uralkodó elé járulva adta elő: tu Georgi nostrae maiestatis veniens in conspectum, tuo dictorumque fratrum tuorum uterinorum nominibus nobis humiliter supplicasses (HU-MNL-OL-P 285-84.27. [a levéltári jelzetek feloldása kivételesen a tanulmány végén található]). 4 Fazekas I.: A Magyar Udvari Kancellária i. m. 24. 5 Egy jóakaró barátom kért azon, hogy egy címerlevelet szerezzek neki, melynek supplicatióját ím felküldtem – Beniczky Ferenc levele Ferenczffy Lőrinc titkárhoz, 1635. november 25. (HU-MNL-CL-A 32-262., szövege: Kóta Péter: Címereslevelek diplomatikája 1526–1848. [bölcsészdoktori értekezés, kézirat] Bp. 1991. 79.). Szintén supplicatio küldönc útján való beküldésére, supplicatiómat leíratván s includálván praesentibus aláküldtem kegyelmed kezéhez – ifj. Benyovszky György levele Dvornikovich Miklós conservatorhoz, 1664. július 19. (HU-MNL-CL-A 32-1017.) 6 Fazekas I.: A Magyar Udvari Kancellária i. m. 156. skk. 7 Ezt alátámasztja például, hogy a négy soproni országgyűlés mindegyike alatt egy sor címereslevelet kelteztek; a Magyar Nemzeti Levéltár (a továbbiakban: MNL) címereslevél-adatbázisában soproni keltezésű címereslevél 1622-ből 25 db, 1625-ből 23 db, 1634–1635-ből 21 db, 1681-ből pedig 8 db szerepel, de például az 1655. évi pozsonyi országgyűlés idejéről 33 db, és ezek csak azok, amelyek eredetiben maradtak fenn.