Ujság, 1932. november (8. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-03 / 246. szám
2 HÁROM NAP A POLITIKÁBAN A Magyar Távirati iroda jelenti: A kormányzó Kemal pasa köztársasági elnöknek a török nemzeti ünnep alkalmából meleghangú szerencsekivánatait fejezte ki, amelyre Kemal pasa a következő távirattal válaszolt: „Főméltóságodnak Törökország nemzeti ünnepe alkalmából hozzám intézett rendkívül jóleső szerencsekívánataiért legmelegebb köszöneteinél fejezem ki. Kérem, fogadja úgy a magam, valamint az egész török nép nevében Főméltóságod személyes boldogságára, valamint a testvér magyar nemzet felvirágzására irányuló legőszintébb jókívánságaimat. Élénk örömmel állapítom meg, hogy a két ország közti barátság napról-napra megerősödik". A Magyar Távirati Iroda jelenti: Gömbös Gyula miniszterelnök a török köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából meleghangú üdvözlő táviratot küldött Izmet pasa miniszterelnöknek, amelyre most a következő válasz érkezett: „Gömbös Gyula miniszterelnöknek, Budapest. Baráti üdvözletétől mélyen meghatva, e köztársasági kormány nevében is, a legőszintébb hálaérzésből fakadó meleg köszönetemet küldöm. A Török-magyar barátság olyan mélyen gyökerezik a két nép lelkében, hogy ma már a kormánypolitikán túl nemzeti jelentőségűvé vált. " Kérem Nagyméltóságodat, fogadja személye és vállalt munkája iránt érzett osztatlan rokonszenvem kifejezését és a nemes testvérnemzet boldogságára és jólétére irányuló jókivánataimat. Izmet pasa". Székesfehérvárról jelentik: Széchenyi Viktor gróf főispán november elsején százfőnyi értekezleten felolvasta Károlyi Gyula gróf volt miniszterelnök levelét, amelyben bejelenti, hogy a politikában nem kivánt többé aktív résztvenni s ezért lemond képviselői mandátumáról. Károlyi Gyula gróf a többi között ezt irja Székesfehérvár város választóközönségéhez intézett levelében: — Amidőn az őskoronázó város hazafias közönségétől búcsút veszek és újból megköszönöm azt a meleg szeretet, amellyel rövid képviselőségem alatt megajándékoztak, azzal az érzéssel és megnyugtató tudattal távozom, hogy csekély erőmhöz képest igyekeztem mindenkor a város jogos érdekeit szolgálni. A főispán a megjelentek osztatlan helyeslése közepette mély sajnálkozását fejezte ki a volt miniszterelnök lemondása fölött. Elhatározták, hogy a mandátum elvállalására Hóman Bálint kultuszminisztert fogják felkérni, s Nagy Emil dr. volt igazságügyminiszter belépett a nemzeti egység pártjába. Ezt megelőzően Gömbös Gyula miniszterelnök levelet intézett Nagy Emilhez s hivatkozva a köztük fennálló régi barátságra, megkérdezte Nagy Emiltől, találja-e indokoltnak, hogy csatlakozzék a nemzeti egység pártjához. Nagy Emil hosszabb levélben válaszolt s a többi között ezt irta: — Szives kérdésedre azt a kategórikus választ adom, hogy zászlód alá állva teljes odaadással és hűséggel akarom előmozdítani kormányzati törekvéseidet, melyeket hazánk ügyére sorsdöntőnek tartok. Szentesről jelentik: Vasárnap gyűlés volt a városháza nagytermében, ahol Lázár Andor igazságügyminiszter és Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter is megjelent több országgyűlési képviselő társaságában. A gyűlés megnyitása után Lázár Andor igazságügyminiszter mondott beszédet. A többi között ezt fejtegette: ■— Úgy érzem, hogy a nemzet megtalálta önmagát, megtalálta vezetőit s a vezetők megtalálták a nemzetet. A nemzet, amely úgy látszik hosszú ideig közönnyel ,vagy a tehetetlenségnek érzésével tekintett az eléje tornyosuló veszedelmek felé, felébredt, tudatára jutott annak, hogy reá nagy célok megvalósítása vár s ezeket csak egyesült erővel, a testvéri villongás kiküszöbölésével, egymás megbecsülésével lehet megvalósítani. A nemzet mai nagy vezetője, Gömbös Gyula miniszterelnök meg tudta fogni a nemzet lelkét, meg tudta teremteni a harmóniát a vezető és a vezetettek között. Mi nem ígérünk semmit az országnak, csak azt, hogy a becsületes férfi minden törekvésével, egyéni létünknek tekintetbe vétele nélkül, lelkünk teljességét adjuk oda a nemzetnek. Nem másokat akarunk utánozni, de meg akarjuk valósítani azokat a terveket és gondolatokat, amelyek a mi lelkünkben élnek. A kormánynak az a célja, hogy kivirítsa a mezők virágait, felvidítsa a gazdasági életet, letörölje a szenvedők könnyeit és mosolyt varázsoljon a lankadok arcára. Fabinyi Tihamér kereskedelemügyi miniszter volt a következő szónok. — Egyetértésre van szükség —mondotta a többi között, — a gazdasági életben is. Tragikus az, hogy a nagyipar, amelynek árpolitikája olyan nagy ellenszenvet váltott ki különösen a mezőgazdaság körében, maga is a lét és a nemlét szélére került, mert hiszen a magas árak miatt elveszítette részben azt a talajt, amelyből fogyasztóit veszi, a mezőgazdasági népességet. Kérdem viszont: megengedhető-e az olyan demagógia, hogy iparra nincs szükségünk? Olyan országban, ahol egy négyzetkilométeren kilencvennégy ember lakik, semmiféle mezőgazdasági termelés, még a legnagyobb boldogulás idejében sem tudná eltartani az embereket. Tiszta bort fogok tölteni mindig a pohárba. Mindig meg fogom mondani, hogy mit tudok egcsinálni. Meg kell lenni az erkölcsi bátorságnak ahhoz, hogy szembeszálljunk közgazdasági babonákkal és felvilágosítsuk a népet arról, hogy mi az, amit meg lehet és mi az, amit nem lehet megcsinálni. Azt viszont, amit meg lehet, azonnal meg is fogjuk csinálni. Rómából jelentik: A Tribuna hétfői száma hivatalos forrásból megerősítette azt a hírt, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök legközelebb látogatást fog tenni Rómában. A találkozás Mussolini miniszterelnökkel körülbelül november 15-én lesz. A magyar miniszterelnök római látogatását valószínűleg az olasz külügyminisztérium államtitkára fogja Budapesten viszonozni. Gömbös Gyula miniszterelnök megerősítette a Tribuna hírét, de hozzátette, hogy római útjának időpontját mgég nem állapította meg véglegesen.* A független kisgazdapárt parlamenti csoportja értekezletet tartott, amelyen Eckhardt Tibort választotta a parlamenti csoport elnökévé. Az értekezleten nyilatkozatot fogalmaztak meg és írtak alá, amelyben kijelentik, hogy Gaal Gastonnak reájuk hagyott politikai örökségét — magukat immár Gaal Gaston pártjának tekintve — a jövőben is teljesen magukévá teszik és tántoríthatatlan buzgalommal folytatják az elhunyt vezér munkáját. Hangsúlyozták, hogy megőrzik a párt önállóságát és elszántan vállalnak minden küzdelmet a Gaal Gaston által készített kibontakozási programm megvalósításáért. A nyilatkozatot az alábbiak írták alá: Andaházy-Kasnya Béla, Dinich Ödön, Dinnyés Lajos, Eckhardt Tibor, Gallasz Ágost, Hegymegi- Kiss Pál, Hunyady Ferenc gróf, Klein Antal, Kray István báró, Kun Béla, Mojzes János dr., Musa István dr., Neuberger Mihály, Némethy Vilmos dr., Osváth Pál dr., Rakovszky Tibor, Sauerborn Károly dr., Sándor István, Somssich Antal gróf, Szakács Andor dr., Turchányi Egon, Ulain Ferenc dr. Farkas Tibor és Erdélyi Aladár nem írták alá a pártnyilatkozatot. Farkas Tibor már ki is lépett a független kisgazdapártból. * Előkelő küldöttség jelent meg vasárnap Polgárdin, Batthyány Lajos gróf kastélyában, hogy megkoszorúzza a kastély parkjában nyugvó Andrássy Gyula gróf sírját. A küldöttségben részt vettek: Sigray Antal gróf, Apponyi György gróf, Marenzi Ferenc őrgróf és felesége, Pethő Sándor, Ajtay József, Radnai Endre, Török- Pallaghy Alfonz és felesége, Magyar Dezső és felesége. A család tagjai közül jelen voltak: herceg Odescalchiné Andrássy Klára grófnő, gróf Batthyány Lajosné szül. Andrássy Ilona, Batthyány Lajos, Gyula és Bálint grófok. A sírnál Sigray Antal gróf mondott beszédet, méltatva a nagy politikus működését és rövid fohász kíséretében koszorút helyezett a sírra. Nom azt, hogy minden tisztviselő és alkalma-zott pontosan kapja meg járandóságát. Aki nem végzi kötelességét, bocsáttassák el, de az, aki megállja helyét, joggal elvárhatja illetményeinek pontos kifizetését. Most is van például községi jegyző, aki hat hónapja nem kapott fizetést. — Szigorú adómorált követel meg a miniszterelnök úr. Igaza van! De adómorált csakis ott lehet megkövetelni, ahol az adóztatási rendszer maga is morális, erkölcsi alapokon nyugszik, mert egészségtelen az olyan adóztatás, ahol adózónak adócsalás, adóeltitkolás, vagy saját tönkremenetele között kell választania. Vitán felül áll, hogy adót fizetni elsőrendű kötelesség, de e kötelesség teljesítésének alapfeltétele, hogy az adózó maga érezze azt, hogy adója igazságos. Kérjük egész adózási rendszerünk sürgős megváltoztatását és ennek keretén belül ,elsősorban a földadó leszállítását, Faluhelyen a régi házosztályadó visszaállítását és erős progresszivitást az egész vonalon. Feltétlenül felfüggesztendőnek tartom a bankok titkosságát a betétekkel kapcsolatban. Ismételten kérjük az új kormánytól is azt, amit már több mint egy éve kértünk elődjétől, hogy a külföldre kivitt pénzek s egyéb értékek a legrövidebb időn belül hozattassanak vissza, illetőleg annak, ki a visszahozatalnak eleget nem tesz, minden ingó és ingatlan vagyona koboztassék el az államkincstár javára. Kérjük, hogy a karteltörvény végre valahára az egész vonalon komolyan hajtassák végre. — Új és igazi összeférhetetlenségi törvényt kérünk. — Égetően sürgősnek és rendkívül fontosnak tartom az igazságszolgáltatás gyorsítását. Az ok nélkül perlekedők, fellebbezők, perújításokat kérők ne csak saját személyükben bűnhődjenek azzal, hogy ha sokára is, de perüket végeredményben mégiscsak elvesztik, hanem nevezettek ügyvédjei is sujtassanak ily esetekben alapos pénzbírsággal. Egy felhívásban azt mondja a miniszterelnök úr, hogy lehetőleg ne bocsássanak el a munkaadók alkalmazottakat. Nagyon helyes, bár ma — sajnos — nehezen megvalósítható ez. Mindenesetre legyen szabad ezzel kapcsolatban a kormány figyelmét felhívnunk arra, hogy olyan nagy iparvállalatoknál, hol az előállított áruk nem könnyen romlandók, addig, amíg a vállalat nagy osztalékokat, igazgatói és igazgatótagsági fizetéseket ad, tömeges munkáselbocsátásokat valóban ne tűrjön. Legsürgősebben írjunk fel a gazdaadósságok rendezése ügyében. Itt szerény nézetem szerint: a kamatok alapos leszállítása, a hátralékos kamatoknak a tőkéhez való csatolása és a külföldi kölcsönök esetében magának a tőketartozásnak nagymérvű csökkentése elengedhetetlenül szükséges. Ne felejtsük el, hogy a magyar mezőgazdasági kötvények ma Newyorkban körülbelül 25%-on állanak és még mindig hozzák a névérték 7,3— 8%-át. Tehát ha azt vesszük, ahogy ma állanak, tulajdonosuknak — igazi belértéküket véve — 30%-os kamatot hoznak, ami kivált olyan esetekben, mikor új tulajdonos kezébe kerülnek e kötvények, valóban megengedhetetlen hasznot jelent. Radvánszky Kálmán báró indítványait egyhangúlag elfogadták. Radvánszky Kálmán báró tapssal fogadott indítványai a borsodi megyegyűlésen Radvánszky Kálmán báró nagyszabású beszédet mondott Borsod vármegye legutóbbi közgyűlésén. Kétségtelen, hogy fejtegetésének méltó visszhangja támad a politikai életben. A többi között ezt mondotta lelkes tapsok kíséretében: — Gömbös miniszterelnök úr első rádiószózata óta nagy reményekkel nézek eljövendő intézkedései elé és nem tagadom, hogy igen sokat várok tőle. Várom elsősorban azt, hogy akaraterős, határozott énjét nem fogja engedni elsülyedni a bürokrácia útvesztőiben és hogy Isten-adta tehetsége és tiszta jószándéka sugallta elhatározásait nem hagyja önző egyéni érdekek által elgáncsoltatni. E reményteli hangulatban engedjék meg nekem, hogy alábbi indítványokat terjesszem elő és kérjem, hogy azok elfogadása esetén sürgősen írjunk fel a kormányhoz és írjunk át a többi törvényhatósághoz. — A legsürgősebb teendők egyikének vélem az álláshalmozások megszüntetését, értvén ezalatt egyrészről azt — ami a nemzeti munkatervben is benne van —, hogy köztisztviselőmás állást ne viselhessen, másrészt pedig azt, hogy az államkincstártól egy személy csak egy címen húzhasson fizetést vagy bárminéven nevezendő más járandóságot. Nagy anyagi és még sokkalta nagyobb erkölcsi hatása lenne annak, ha a közeli napokban alábbi rendeletet olvashatnánk: „1933 január 1-től kezdve az állampénztártól egy személy csak egy címen kaphat fizetést vagy bármi néven nevezendő más járandóságot. Kell Budapesten, dátum, Gömbös s. k.“ Ehhez nem kellenek külföldi tárgyalások, nem kellenek szakértekezletek, így, azonnal megvalósítható . Feltétlenül azonnal elrendelendőnek tar # Tízezer kutya írta Szöllősi Zsigmond Nem több, mint harminc esztendővel ezelőtt Budapesten még — vagy már? — nem volt divat kutyát tartani. Ennek lélektani oka volt. Budapest már akkor is nagyváros volt. De még nem olyan régen, hogy csak egy módot is elmulasszon ennek a demonstrálására. Mégpedig aszerint a kisvárosi szellem szerint, amelynek a rohamos fejlődés nem engedett elegendő időt arra, hogy kipárologjon belőle. Ez a szellem a kutyát mint praktikumot ismeri. Egy olyan társadalom szerve, amelynek a berendezkedése hasznos és szükséges szerepet juttat neki. A kutya arra való benne, hogy valamilyen feladatot végezzen. Speciális képességű egyedei, mint például a vadászebek, magasabbrendű hivatásban érvényesülnek, a túlnyomó többség alantasabb szolgálattal keresi meg a kenyerét. Házat őriz vagy nyájat terel, mihez nem kell több, mint amit minden kutya tud, ha soha nem is járt semmiféle iskolába. A nagyvárossá fejlődött Budapest úgy érzi: kinőtte azt az állapotot, mikor-egy közösség még a kutyára bízza bizonyos feladatai teljesítését. Az a felfogása, hogy a kutya éppen úgy nem városi, pláne nagyvárosi viselet, mint a csizma. Minek csizma ott, ahol hála a kultúrának, már aszfalt van? És minek a kutya ott, ahol nemcsak rendőr áll a poszton, de világítják az utcákat is, mégpedig nem is petróleummal, hanem gázzal. Ahogy kissé kompromittálja magát és a városát az, aki csizmában megy sétálni a Váci utcába, úgy a lemosolygás veszedelmét idézi magára, aki kutyával őrizteti a házát, mikor bérpalotában lakik, amelynek a kapuját este tízkor a házmester bezárja. Ki tart egy világvárosban kakast -vekkerórának? Márpedig Budapestnek, nem is ok nélkül, semmi se volt sürgősebb, mint az, hogy világvárosnak gerálja és mutassa magát. Még éppen csak az kellene, hogy egy tapintatlan kutya véletlenül az ikrájába harapjon annak a bizonyos idegennek, aki világjáró útja állomásai közül a mi kapitálisunkat most már természetesen többé ki nem felejti! Mondjuk ki kerekein, a nagyra nőtt Budapest kiszégyellte portájáról a kutyát. Vidékies élete maradványának tekintette és igyekezett tőle szabadulni, hogy a külföldiek ki ne nevessék. Az igyekezete sikeres volt. Egy most megjelent statisztika érdekes kimutatásában olvassuk, hogy a század elején, a félmilliónál már nagyobb lakosságú Budapesten, a kutyák száma nem volt egészen háromezer. Erről ugyan nincs feljegyzés, de biztosra lehet venni, hogy ennek a kétezernyolcszáz kutyának a legnagyobb része is a kültelkeken kapott praktikus feladatok szolgálatában alkalmazást. Nagyon kevésnek jutott a kivételes szerencse, hogy mint — a többnyire koros — delnő kedvence, csebi rangban, nyakán és farkán selyemmasniival járja élete virággal f Ilii telt útját, tányérból ebédeljen és puha vánkoson szundikáljon. A legtöbb odakiint a perifériákon telepek és istállók körül nehéz virrasztással kereste meg a már alaposan lerágott csontokat. Elég kutyául élt. * Mikor következett el a fordulat, amely a kutyatársadalomnak egészen új formát adott és odáig ismeretlen lehetőségeket nyitott meg, pontosan nem igen lehet meghatározni. Budapest természetének egyik legjellemzőbb tulajdonsága az a rohamosság, ami az élete minden változásában érvényesül. Egy kis túlzással azt lehet mondani, hogy annyi idő alatt, ameddig most egy villamoskocsira vár az ember a budai Dunapakton, élete boldogabb és mozgásosabb korában ez a város felfogásában és viselkedésében egy teljes megújhodást tudott produkálni. Tradíciók sohase kötötték — igaz, hogy ilyenekkel nem is igen, dicsekedhetett —, ellenben a megmásulásnak egy szinte mohó vágya dolgozott benne állandóan és pihenetlenül. Ez a vágy, ha más módja nem volt, abban élte ki,magát, hogy az utcai nevét váltogatta. Budapesten aggastyánnak számít az az utcai név, amely már legalább huszonöt esztendeje tartja magát a házszámok fölött. A már említett Statisztika tekintélyével lehet tanúsítani, hogy ez a rohamosság a változásban fővárosunk kutyavilágának életében is kiérvényesül. E statisztika adatai vallják, hogy Budapest kutyáinak száma 1907-től 1917-ig, tehát egy évtized alatt kétezernyolcszázról több mint huszonnyolcezerre szaporodik. A lélekszám, vagy mondjuk, páraszám tehát annyi idő alatt, amíg az embereké csak pár százezerrel nő — megtízszereződik. El lehet mondani: viharos hossz kutyákban. Amerikai arányokban való fejlődés. Nyugati hatás? Alkalmasint az is. Hogy a német nem érezte magát már évtizedek előtt se egész embernek kutya nélkül, nem maradhatott hatástalanul ott, ahol a germán kultúra szelleme annyira belement a levegőbe és ha az a propaganda, amely a Jack London csodálatos kutyaregényeiből óhatatlanul árad, már készen is találta a lelkek új hajlandóságát, bizonyos, hogy ez is hozzájárult a kapcsául megerősítéséhez. Ezek a külső hatások azonban egész nyilvánvalóan csak a megindítói lehettek annak a folyamatnak, amelynek az eredménye valami sokkal mélyebb és színesebb lett. Azoknak a kutyatulajdonságoknak a felfedezése, megismerése és méltánylása, amelyek nem merültek ki a praktikumban, amit a tradíció az ember ez ősrégi kísérőjének hivatásul kiutalt. Tulajdonságoké, amelyek ezt az állatot minden más négylábúnál alkalmasabbá teszik arra, hogy az ember tisztán miattuk és a kedvükért együtt tudjon lakni vele, a hajlékába eressze és maga mellé kivánja. Nem is mint hasznosat, hanem egyszerűen, mint élőlényt. Társaságos értékekért. Amilyen az okosság, megbízhatóság,, a kedvesség, a jóhiszeműség, a jellem, a hála, a ragaszkodás. Az erő, amely kritika és minden veszedelem mérlegelése nélkül áll a barátja mellett és a gyengeség, amelynek eredendő kívánsága a parancs, mely dirigálja. Egyszerre kellett a kutya annak is, akinek nem volt se arra szüksége, hogy a házát őrizze, se arra, hogy a nyáját terelje, vagy a felvert vadat hajszolja. Kellett férfinak és nőnek, mint egy csendes vagy mulatságos, megnyugtatóan erős, vagy komikusan gyámoltalan, de nagyon ragaszkodó cimbora, aki mindig rendelkezésre áll, neszel, reflektál, engedelmeskedik és sohase ármánykodik, pedig véé. Úgy él, mintha tükre lenne annak az emberi indulatnak, amely eléje áll. Játék, ha játszani akarsz vele és borús órán úgy gubbaszt mozdulatlanul a lábadnál, mint a gond a lelkeden. De minden pillanatban kész, hogy együtt szökjék fel a mosollyal, amely az ajkaidra száll. Kellett a kutya.* Utolsó strófája annak, amit a statisztika énekel, azt énekli, hogy ma már kevésbé kell. Mint az autók, amiket leállítottak. Vagy mint az üzletek, amiket bezártak. Nem valószínűtlen, hogy az arány is ugyanaz, vagy legalább is hasonló. Az utolsó decenniumban tízezerrel fogyott a kutyák száma Budapesten. Tízezer kutyát tettek bétisfára, álutottak le, töröltek az adóojstromról, vagy nevezzük, ahogy kevésbé rosszul esik. Magyarázat, ugye, nem kell, hogy miért. Annál, amennyi volt, ma tízezerrel kevesebb kutya engedheti meg magának a luxust Budapesten, hogy legyen. Hová lettek, akik már nincsenek? Hány van közöttük, aki elkerült a gazdájától és más városban más gazdát szolgál? És hány, aki nyugtalan szimatja hajszájában földre dugóit orral, a lábai közé húzott farokkal a víz partján, vagy az erdőben sompolyog, keresi azt a kezet, amely utoljára még oly melegen simogatta meg a fejét... ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1932 NOVEMBER 1 íTlli fe?.nem illikcikksorozatot vasárnap, november 6-tól mindennap folytatólagosan közli az Újság.