Középdunántúli Napló, 1957. január (1. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-01 / 1. szám
9 A Veszprém megyei Tanács és a Magyar Szocialista Munkáspárt napilapja I. évfolyam — 1. szám. ÁRA 70 FILLÉR Kedd, 1957. január 1. BOLDOG ÚJ ESZTENDŐT Leszakítottuk a naptárról az 1956-os évet jelző utolsó lapot. Lezárult egy nehéz, megpróbáltatásokkal teli, küzdelmes esztendő a magyar nép életében. A jó gazda ilyenkor — szokták mondani — számvetést tesz: mit végzett az ó-esztendőben, mit akar tenni az újban. Egy esztendőről kellene írni, számvetést tenni, de 12 évről kell mégis. tettük már máskor is ezt, de nyugodtan állíthatjuk, sohasem ilyen felelősséggel. Az ó-esztendővel lezárult hazánk és népünk életében egy korszak, amelyet az utóbbi hónapok során nyíltan és előszeretettel szoktunk a rosszemlékű Rákosi—Gerő-klikk korszakának nevezni. Jogunk van-e azonban az egész 12 esztendőt becsmérelni? Nincs! Nincs, mert mostanában igen hajlamosak vagyunk arra, hogy az elmúlt éveket kétségtelenül megbélyegző vonások mellett ócsároljuk azokat az eredményeket is, amelyeket a hatalmon lévő munkásosztály, szövetségesével a parasztsággal, oldalán a haladó értelmiséggel elért. Mert hatalmon volt a munkásosztály akkor is, ha egyes bűnös vezetők becsapták, ha a munkáshatalmat saját érdekükben önkényeskedésre, törvénytelenségekre, terrorra, sőt nem egy esetben a nép ellen használták fel. Mert az mindenki előtt világos és csak a nyílt ellenség által leszólt tény, hogy a gyárak, üzemek a nép tulajdonába kerültek, hogy a paraszté lett a föld, s a tőkések, földesurak nem élősködhettek a nép nyakán. Az is szemmel látható, hogy az elfecsérelt milliók mellett igen sok üzem épült, hogy erősödött a népgazdaság, a hogy lakások tízezrei, kulturális, egészségügyi és egyéb intézmények épültek, hogy nem volt munkanélküliség. És a vezető posztokon becsületes munkások, parasztok és értelmiségiek foglaltak helyet. Sajnos őket csapták be legjobban, mert az ő meggyőződésükkel, a szocializmus eszméjében való mélységes elvhűségükkel is visszaéltek, amikor azt mondták: a nép érdekében ... Sok ilyen dologról lehetne még írni, többek között arról, hogy a műveltség nemcsak a gazdagok kiváltsága lett, hanem a népé. — A magyar nép kiábrándult a szocializmus esznyőjéből — mondják jónéhányan az október 23-i eseményeket boncolgatva. Így van-e ez? Nem, nem így van! Bizonyos, hogy a vezetők bűnei, a szocializmus útjának elferdítése és szándékosan rögösebbé tétele miatt sok ember, a nép nagy többsége csalódott abban a szocializmusban, amelyről Rákosiék azt mondották: ez a szocializmus. De nem ábrándultak ki az igazi szocializmusból és ezt egyre nyíltabban hangoztatják a tömegek is. Az ellenforradalmi cselekményekbe belesodródott munkások, parasztok és értelmiségiek közül is csak a megtévesztettek hangoztatták, hogy nem kell szocializmus. A nagy többség a népi hatalom, a szocializmus eszméje mellett állt ki. És ma már azok előtt is mind világosabb ez, akiket az ellenforradalmárok hangzatos szólamai megtévesztettek. A számvetés közben nem feledkezhetünk meg a pártról sem. Igaz, az MDP követett el hibákat, súlyos, népellenes hibák is akadtak köztük, főleg, ami a marxizmus—leninizmus meghamisítását illeti. Sokszor mondtuk: maroknyi vezető csoport és azoknak a párttagság számához mérten csekély tábora bűne volt ez, amellyel szemben már évek óta, de 1956-ban egyre erőteljesebben hallatták szavukat a becsületes kommunisták százezres tömegei. Csak az igazságot írjuk le, ha azt mondjuk: acommunista írók és a tisztánlátó kommunisták szava, követelése távolította el Rákosit, az ő hangjuk vezette a magyar ifjúságot arra az útra, amelyen bátran haladva követelték a régi, a rossz megváltoztatását. S a párt — amelynek legfelsőbb szervéiben akkor folyt a harc Rákosi híveinek eltávolításáért — nem tudta rövid időn belül, saját erejével meggátolni az ellenforradalmárok szervezett támadásait. Végül azonban, ha szovjet segítséggel is, megállította az ellenforradalmat és megakadályozta a tőkés rend visszaállítását, megvédte a munkáshatalmat. És az új párt, az MSZMP szakítva még nevében is az MDP-vel, új életet, a népnek tetsző, a nép éredekeinek megfelelő hatalmat akar teremteni. Az új esztendő tervei ezek. Mert ahogy számvetést készítünk, úgy terveket is kovácsolunk, mit akarunk cselekedni. Nehéz helyzete van most a kormánynak. Szén- és energiahiánnyal küzdenek az üzemek, s emiatt elbocsátás, munkanélküliség fenyeget, s még nem múlt el az infláció veszélye sem. Ilyen helyzetben készíti a kormány a kibontakozás, a jobb élet tervét. Jelentőségének megfelelő helyet kap benne a szocialista demokrácia teljesértékű érvényesülése. Bizonyára szerepel benn a népgazdaság átállása, a nehézségekből való kilábolás, az államapparátus csökkentése stb. Súlyos károkat okozott, hogy közel két hónapig nem dolgoztak az üzemek, sztrájk volt. Nem lehet mindezt egycsapásra rendbehozni. Nem elég csak dolgozni, szükségessé vált külföldi kölcsönök felvétele is, amelyeket az elkövetkezendő években kell majd visszafizetni. A kormány azonban a nép támogatásával úrrá tud lenni a bajokon és szebb életet tud teremteni országunkban. Nem szabad eltitkolni, nehéz lesz az új esztendő. Lesznek elbocsájtások, részleges munkanélküliség, de az új élet már utat tört magának és jórészt már a népen múlik, mikor teljesedik be, mikor válik valósággá. Szocializmust akarunk, a mi sajátos magyar viszonyainknak megfelelően, olyant, ami megegyezik a nép érdekeivel. Legyen az új esztendő nagy lépés előre ezen az úton. A jövő héten már két gépegységgel dolgoznak Szinte napról-napra észrevehetően javul az Inotai Erőmű terhelése. Igaz, szénkészletük is állandóan növekszik. Bár ez a növekedés még gyenge, de mégis dicséretre méltó. Az erőmű szénellátása mintegy két héttel előre biztosítva van. Jelenleg 23 megawattos terheléssel üzemelnek. Ahogy javul a széntermelés, vele párhuzamban emelkedik az erőmű termelése is. Bizakodó a hangulat az erőmű dolgozói között. Indokolt az öröm, ugyanis január 2-től az egységes üzemeltetésről áttérnek a két gépes termelésre, így 50 százalékkal nagyobb lesz a termelésük januárban, mint decemberben. A szilveszteri és újévi ünnepek alatt nem lesz zavar az áramellátásban. Mint karácsonykor, ma is mindent megtesznek az áramellátás biztosításáért. Az ünnepekben 23—30 megawattos energiát adnak, s ügyelnek arra, hogy üzemzavar miatt senki ne bosszankodjon a két napban. Teljes gyorslista a Békekölcsön december 30-i húzásairól Mától kezdve Középdunántúli Napló címfejjel jelenik meg a Veszprém megyei Tanács és a Magyar Szocialista Munkáspárt napilapja. E címváltoztatásra annak szándéka késztette a szerkesztőséget, hogy a megye földrajzi fekvésének, iparának, bányavidékeinek egész országban ismert megjelölése tükröződjék lapunk nevében. Szilveszterkor délelőttös műszakot tartanak A Várpalotai Szénbányászati Tröszt bányászai délelőtti műszakot tartanak szilveszterkor. A bányászok megértették a széntermelés fokozásának fontosságát, s teljes lendülettel küzdenek a több szénért. A termelés napról-napra növekszik, mivel egyre több munkás és paraszt jelentkezik bányamunkára. Eddig mintegy 400 személy fogta kézbe a bányászszerszámot. Legtöbbjük az iszkaszentgyörgyi bauxitból jött át Várpalotára segíteni. A többiek falvakból, üzemekből érkeztek. Szükség volt erre a közeledésre A munkástanácsok és a pártszervezetek közös ankétja Veszprémben Az MSZMP Veszprém megyei Intéző Bizottságának kezdeményezésére vasárnap délelőtt tanácskozásra gyűltek össze a megye nagyüzemi munkástanácsainak képviselői, az igazgatók és a pártszervezők. A tanácskozás siheteségét különösen emelte az, hogy már a megjelenés is kifejezte az egymásrautaltság felismerését, és azt az őszinte szándékot, mely mindinkább kifejeződik a munkástanácsok, a pártszervezetek, a szakszervezetek egymáshoz való közeledésében. Az MSZMP intéző bizottsága igen helyesen úgy javasolta, hogy a gazdasági, politikai szervek ezen az ankéton vitassák meg az együttműködés lehetőségeit, mely a mostani időben minden eddiginél fontosabb. Pap János elvtárs, az MSZMP Ideiglenes Megyei Intéző Bizottságának elnöke rövid tájékoztatót adott a megyei intéző bizottság elgondolásairól, az eddigi tapasztalatokról, hogy alapot adjon az együttműködés fontos kérdéseinek részletes megvitatására. — Nem akarunk direktívákat adni az MSZMP jelenlegi és jövőbeni politikájáról. De úgy érezzük, hogy szükség van erre a tanácskozásra azért, hogy tisztázzuk a munkástanácsok és a párt egymáshoz való viszonyát — mondotta beszéde bevezető részében. — A továbbiakban arról beszélt, hogy bizonyos tartózkodás tapasztalható a párt és a munkástanácsok részéről a jó viszony kialakítását illetően és ez nemcsak a párt szervező munkáját késlelteti, hanem nehezíti az egyébként nagy és nehéz feladatok előtt álló munkástanácsok egészséges működését is. — Nem akarunk beleavatkozni a munkástanácsok működésébe — mondotta a többi között — de nem engedhető meg, hogy az egyes munkástanácsokat ellenforradalmi elemek, pajzsként használjanak fel politikai és államhatalmi törekvéseikhez. — Ennek alátámasztásánál Pap elvtárs beszélt az úgynevezett megyei munkástanács összetételéről, politikai célkitűzéseiről, melyek félreérthetetlenül bizonyították, hogy ennek a szervnek egyáltalán nem volt célja a gazdasági élet megindítása, kizárólagosan politikai hatalmat akart biztosítani a maga számára. Az értekezlet célja, hogy közös erővel fogjunk össze a kiegyensúlyozott élet kialakításához, a szocializmus további építéséhez. Majd a megye helyzetét jellemezve beszélt arról, hogy az ellenforradalom a fegyveres vereség után politikai téren is egyre jobban elveszíti a lába alól a talajt. Világosan kell látnunk, hogy a zavart keltők célja nem lehet más, mint további nehézségek támasztása. Hosszasan foglalkozott Pap elvtárs az üzemi pártszervezetek létrehozásának jelentőségével. — Szeretnénk minden félreértés elkerülése végett az ankét résztvevőinek tudomására hozni, hogy a kommunisták sohasem kértek és a jövőben sem fognak kérni engedélyt arra, hogy az üzemekben szervezkedjenek, pártszervezetet hozzanak létre. Éppen a pártszervezetek feladata, hogy világos magyarázattal leleplezzék az ellenforradalom zavart keltő jelensé- geit. — úgy gondolom — mondotta — hogy ma már mindenki előtt világos, és egyet is értünk abban, hogy minden szándékunk megvédelmezni a proletárdiktatúrát. Ilyen helyzetben pedig nem engedhetjük meg, hogy a proletárdiktatúra legodaadóbb képviselői üldözöttek legyenek. Határozottan kijelentjük, hogy a párt nem akar a régi után a régi módszerekkel dolgozni, mert tudjuk, hogy az hova vezet. De a régi bűnökért, a párttagság egészét felelőssé tenni nem lehet. Voltak példák arra, hogy megvádolták a párttagságot, megkülönböztetett életmódjáért. Itt volt különbség a kommunisták és pártonkívüli üzemi munkások életkörülményei között, akkor ez csak rosszabb volt a kommunisták réndszére, és nagyfokú párthűség kellett ahhoz, hogy a párt munkásai nehéz anyagi viszonyaik között becsületesen dobozzanak. Kétségtelen, hogy a párt a múltban mindenre határozatot hozott, nem volt az életnek olyan területe, amelyet a határozatok alapján rögzített volna a legapróbb részletekig. Ez helytelen és mélyen elítélendő. A párt a jövőben is hoz határozatokat, a gazdasági és társadalmi életre, de csak elvi vonatkozásokban. Ha lehet azt mondani, irányítani fog a párt a jövőben is, olyan formában, hogy bírálja a rendelkezésre álló eszközökkel a hibákat. Mindezek mellett a kommunistáknak tudniuk kell, hogy a munkástanácsok, amelyek végre az üzemek teljes jogú gazdái, egy percre sem nélkülözhetik a kommunisták segítségét. Éppen ezért kérjék és támaszkodjanak a munkástanácsok az üzemi pártszervezetekre, mert így, közösen többet lehet tenni a dolgozók érdekeiért. Ezután említést tett arról, hogy sok helyen a munkástanácsok szorosan együttműködnek a pártszervezetekkel. Befejezésül a következőket mondta: — Nem akarjuk, hogy a párt véleménye kötelező erejű legyen az egyes gazdasági szervekre, de megmondjuk a véleményünket akár tetszik az, akár nem. Tessék velünk vitatkozni, mégpedig olyan szándékkal, hogy abból népünk javára csak jó származzon. A tájékoztató fölött megindult vita során többen szólaltak fel, és ezek a felszólalások mind azt tükrözték, hogy a munkástanácsok jelenlévő tagjai javaslataikkal és észrevételeikkel a kibontakozás, az együttműködés útját keresik. Szabó József, a várpalotai Ferenc-bánya képviselője arra figyelmeztetett, ne a párttagsághoz, hanem a szakismeretekhez mérjék a jövőben az igazgatók kinevezését. A herendi bánya munkástanácsának küldötte hosszan és körültekintően fejtegette azt a helyzetet, amelyben a munkástanácsok létrejöttek. Különös jelentőséggel húzta alá, hogy az egészséges együttműködéshez a bizalom kell és ennek megteremtésén együtteesen kell munkálkodnia mind a munkástanácsnak, mind a pártnak, mind a szakszervezetnek. (frlgtatási odalon ) Boldog új esztendőt kívánónk minden kedves olvasónknak!