Napló, 1988. április (Veszprém, 44. évfolyam, 79-102. szám)
1988-04-02 / 79. szám
Történelmünk során talán soha nem voltunk annyira elszigeteltek, a külvilág szemében olyan megbélyegzettek, mint éppen 1945. április 4-én, amikor a szovjet hadsereg és a vele szövetséges más csapatok kiverték Magyarország területéről az utolsó megszálló hitlerista alakulatokat. Az első világháború utáni korszak kényszerpályát követő, elhibázott politikájáért nem csak azok bűnhődtek, akik azt kigondolták és képviselték, de a nemzet egésze is, mert egy szűk csoport rövidlátó, ostoba tehetetlensége kizárta a jogos sérelmek akár részleges orvoslását is. A fiatalabb nemzedékek, akik e történelmi megpróbáltatásokat legfeljebb olvasmányaikból ismerhetik, mindezt nehezen érzik át. Magyarország ma a nemzetek közösségének elismert, megbecsült tagja, néha már úgy is tűnhet: hírünk, tekintélyünk nagyobb, mint az országunk méreteiből, fejlettségünk szintjéből következne. Az irántunk megnyilvánuló megbecsülés nem korlátozódik szövetségeseinkre és szűkebb régiónkra, Közép-Európára, hanem a világban mindenütt érzékelhető. Fontos ez az elismerés számunkra mindenekelőtt azért, mert a rácsodálkozás, majd később a tisztelet mögött teljesítmény húzódott meg, tényleges politikai, gazdasági, kulturális eredmények. Sokáig úgy tűnt, hogy javulnak a századok óta dédelgetett nagy álom, a gazdasági-civilizációs fejlettségben előttünk járó államokhoz való felzárkózás esélyei. A Magyar Szocialista Munkáspártnak sikerült újabb és újabb lendületet adni az országnak: az 1956-os válságot követő gyors konszolidációval, a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a magyar reformfolyamat 1968-as elindításával. Törekvéseink immár több mint három évtizede összhangban vannak a szocialista fejlődés fő vonalával. A reformpolitika szerves része a külpolitika megújulása is, amelynek során úgyszintén nem kevés régi beidegződéssel, megalapozatlan várakozással, sőt illúzióval kellett leszámolnunk. Egy akkora ország, mint hazánk, aligha képes gyökeresen megváltoztatni azt a külvilágot, amelytől meghatározó mértékben függ, alkalmazkodnia kell tehát hozzá. Az alkalmazkodás azonban nem jelenthet beletörődést, mechanikus követelést, ellenkezőleg: állandó készenlétet, aktív cselekvést, rugalmasságot igényel. Miután bebizonyosodott az is, hogy a szocializmus többek között a nemzetiségi kérdést sem oldja meg automatikusan, hallatjuk hangunkat és törődünk a határokon túlra szakadt magyarság sorsával. Méltányoljuk, ha nemzetiségi létük kiteljesedik, és felemeljük szavunkat, ha igazságtalanságot, jogfosztást tapasztalunk. Minket az a szilárd meggyőződés vezet, hogy a szomszédos országokban élő magyarság és a nálunk élő nemzetiségek nem szükségképpen az örökölt bizalmatlanság tényezői. Valljuk, hogy kettős kötődésük révén a jobb megértést, a sorsközösséget erősíthetik országaink, népeink között. Ma, amikor ismét óriási feladatokat kell megoldanunk, a külföld elismerése több, mint nemzeti öntudatunknak jóleső megerősítése, erkölcsi-politikai tőkét jelent számunkra. Ennek alapja évtizedek teljesítménye, a cselekvőképes, megújulásra képes, politikába vetett bizalom. Tudnunk kell azonban, hogyan éljünk ezzel a tőkével. A párt társadalmi-gazdasági kibontakozási programjának, a kormányzat stabilizációs elképzeléseinek valóra váltásához a nemzetközi politikai feltételek adottak. A magyar külpolitika azonban csak akkor élhet valóban létező nemzetközi lehetőségeivel, csak akkor őrizheti meg hazánk külhoni tekintélyét, ha szilárd, erkölcsileg-politikailag „hitelképes" belső háttérrel rendelkezik. S ez nem lehet más, mint a minden területre kiterjedő reformpolitika bátor folytatása, gazdasági szerkezetünk és politikai intézményrendszerünk mélyreható átalakítása, a mind teljesebb demokrácia szavatolása. Egyúttal ez az alapja a nemzeti egység megújításának, a szilárd értékrend és az egészséges nemzettudat kialakításának is. Külpolitikánk csak a cselekvőképes Magyarország „aranyfedezetével" ellensúlyozhatja a gazdasági teljesítményünkkel, társadalmi teherbíróképességünkkel kapcsolatos külföldi aggályokat, csak így képviselheti, érvényesítheti nemzeti érdekeinket. Az előrelépéshez tehát elsősorban saját cselekvési készségünkben kell bíznunk. „A közhit gyakran hibás, de mert közhit, kormányozza a világot, s irányt szab milliók cselekvésének" - írta egykoron a forradalmár Vasvári Pál. Nem válhat közhitté az, hogy válság van, mégpedig olyan, amelyikből nem tudunk kilábalni. Ha ez a közhit szabna irányt milliók cselekvésének, akkor valóban vert nemzetté lennénk. Ha magunk nem hinnénk a „boldog állam eszményében", a talpraállásban, nem ismernénk eredményeinket és értékeinket, akkor nem tudnánk élni a kínálkozó lehetőségekkel. Teendőink számosak, de van programunk. Most már cselekednünk kell! A hazáról, a világról április ünnepén j^^fffjs^tk 11V mm | m W-1S& SEH# W:'.'lW Wm?*' *$|$Efjjffe ■ fflHHH m 1H9H| mß' % “i j C'%i*l nWBi M3RR ,Ä- Tmffiyn -JtsL sSSk ■■i VHHHBB ■Hi PSRHNMfll wBWMfóW ^iiF*8lBSIBBBr . " AZ MSZMP VESZPRÉM MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS MA 1988. április 2., szombat ARA: 2,20 FORINT XLIV. évfolyam, 79. szám Ünnepi nagygyűlések, kitüntetések a felszabadulás 43. évfordulója alkalmából Ország- és megyeszerte az állami szervek, a párt- és tömegszervezetek, a munkahelyi közösségek ünnepi megemlékezéseket tartottak hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából. Ez alkalommal tüntették ki a munkában, a közösségi életben kiemelkedő teljesítményt nyújtókat is. Az alábbiakban a megyei ünnepségekről adunk összegzést. Megemlékezés a megyei pártbizottságon A hagyományoknak megfelelően ünnepséget tartottak tegnap délelőtt a megyei pártbizottság székházában. A magyar és a szovjet himnusz elhangzását követően Horváth István köszöntötte a megjelenteket, majd dr. Szűcs László, a Veszprém városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. A 43 éve történt eseményeket, s a felszabadító szovjet hadsereget méltató szavai után napjaink legfontosabb teendőiről, s ebben a párt és a pártapparátus szerepéről szólt. Az ünnepi beszéd elhangzása után Gyuricza László, a megyei pártbizottság első titkára kitüntetéseket adott át. (A kormánykitüntetésben részesültek névsorát keddi lapunkban közöljük.) A megyei pártbizottságon tartott ünnepség az Internacionáléval ért véget. (A további megyei ünnepségekről lapunk 2. oldalán tudósítunk.) A Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át Gyuricza Lászlótól, a megyei pártbizottság első titkárától Nagy Lajosné, az ÉDÁSZ pápai üzemegységének személyzeti vezetője, alapszervezeti titkár. átállták az Állami és a Kossuth-díjakat, a Kiváló és Érdemes művész kitüntetéseket Pénteken a Parlament kupolacsarnokában megrendezett ünnepségen nyújtották át a Magyar Népköztársaság Állami és Kossuth-díjait, valamint a Kiváló és Érdemes művész kitüntetéseket, amelyeket a Minisztertanács adományozott hazánk felszabadulásának 43. évfordulója alkalmából. Az eseményen megjelent Kádár János, az MSZMP főtitkára, Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Németh Miklós, és Pál Lénárd, a Központi Bizottság titkárai. Grósz Károly miniszterelnök a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa nevében köszöntötte a történelmünk kiemelkedő sorsfordulójának tiszteletére rendezett ünnepség résztvevőit. A továbbiakban kiemelte: büszkén tekintünk viszsza azokra a történelmi jelentőségű változásokra, a szocialista építés korszakos eredményeire, amelyek a felszabadulás óta népünk munkájának, szorgalmának köszönhetően hazánkban megszülettek. Erőt merítünk belőlük mai és holnapi feladataink megoldásához. Tanulunk a még oly jó szándékkal is elkövetett kudarcokból. Illúziók nélkül, munkára, áldozatvállalásra készen, és éppen ezért megalapozottan bizakodunk nemzetünk szocialista jövőjében, a világbéke megőrzésében. Mai ünnepségünk egy másik évforduló felidézésére is alkalmat ad. Negyven esztendővel ezelőtt, az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc 100 éves jubileumáról megemlékező Országgyűlés ünnepi ülésszakán a Magyar Kommunista Párt rendkívüli törvényjavaslatot terjesztett elő. Kezdeményezte, hogy a Parlament hozzon törvényt az alkotó munka legnagyobb el(Folytatás a 2. oldalon) Kurszk megyei küldöttség látogatása megyénkben Felszabadulásunk ünnepére megyénkbe érkezett a 22 ezer dolgozót foglalkoztató zseleznokorszki Érckombinát küldöttsége Dimitrij Iszájevics Suzukin, a kombinát vezérigazgatóhelyettesének vezetésével. A szovjet vendégek a testvérmegye üdvözletét hozták vendéglátóiknak, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat és a sümegi összefogás Termelőszövetkezet dolgozó kollektíváinak az ünnep alkalmából. A delegációt pénteken fogadta Bedő József, a megyei pártbizottság titkára. A találkozón a pártkapcsolatokon kívül szóba kerültek a két megye közötti ipari, mezőgazdasági kapcsolatok bővítésének lehetőségei is. A vendégek szombaton részt vesznek a tapolcai felszabadulási ünnepségen, majd megyénk nevezetességeivel ismerkednek. Kedden a sümegi összefogás Termelőszövetkezet korszerű technológiáit tanulmányozzák. Magyarpolány madártávlatból. Faluragyogás című képriport az 5. oldalon.