Magyarország 20. századi történelmét alapvetően meghatározó eseménysor, amelyet a kortársak „Nagy Háborúként” ma pedig I. világháború néven említünk, meglepő módon az egyik legkevésbé feldolgozott időszaka modern kori történelmünknek. A kommunista időszakban alig-alig születtek tudományos igényű feldolgozó munkák és a rendszerváltás után sem vált kiemelt témává a kutatók körében. Nem úgy a háborút követő időszakot, amikor is a társadalomban még égető, közvetlen sebként élt a háború tragikus emléke és annak ápolása áthatotta mind a tudományos, mind pedig a hétköznapi életet. A világégés kirobbanásának 100. évfordulójához közeledve kiadványunkkal azt a célt tűztük ki, hogy ezen „termékeny” időszak szaktudományos eredményeit tegyük közzé, mintegy kiindulási alapként a jövő kutatói számára. Kollekciónk elsősorban a háborút közvetlenül megelőző időszak legfontosabb diplomáciai dokumentumait teszi közzé. Eduard Bernstein szerkesztő az első kötet előszavában így ír a kiadványsorozat céljáról:
„Széles körök kívánsága volt, hogy azok az emlékiratok és okiratok, amelyeket a mostani európai-ázsiai háborúban résztvevő kormányok hoztak nyilvánosságra, füzetalakban legyenek hozzáférhetőek és gyűjthetők. Ezt a kívánságot akarja kielégíteni ez a kiadás. Nem akar kísérlete lenni e háború diplomáciai történetének, hanem pusztán az idetartozó diplomáciai eseményekről szóló hivatalos közlemények gyűjteménye. Ez okból szigorúan az okmányok közlésére szorítkozik és minden bírálattól s minden magyarázó politikai megjegyzésből tartózkodik. A jelen füzet a német birodalmi kormánynak a háború kitörése alkalmával augusztus 3-án nyilvánosságra adott fehérkönyvét tartalmazza. A második és a harmadik füzet az angol kormánynak Nagy-britanniáról és az európai krízisről közzétett kékkönyvének fontosabb okmányait és emlékiratát fogják tartalmazni. E két gyűjteményhez csatlakoznak majd az orosz, a belga és más kormányok narancsszínű, szürke stb. könyvei, valamint olyan okmányok gyűjteményei, amelyeket e szines könyveken kívül hoztak nyilvánosságra a kormányok, mint például a német birodalmi kormány a belga okiratokat és más hasonló okmányokat. Azt hisszük, hogy mindezzel a közönségnek jogos kívánságát elégítjük ki.”
