AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 1. évfolyam (1957)

1958 / 3-4. sz. - KÖZLEMÉNYEK - HOFER TAMÁS: Jobbágy hagyatéki leltárak és becsük a keszthelyi Festetics uradalomból (1785–1840)

- 288 -Y . ». Közlésünk e vidékit vonatkozó néprajzi és türténeti munkálatokhoz kapcsolódhat. A leltárak a mult század első feléről «zónnak,­­ a paraszti anyagi kultura további alakulásáról, a század má­sodik feléről Jankó János nagy monográfiája ad képet. Vajkai Aurél tanulmányai a szőlőhegyköz­ségek sajátos néprajzi arculatát elemzik, s megvilágítják a szőlőhegyek 18. századi múltját. Vajkai Aurél már idézett kivonatosan néhány­­18. századi hagyatéki leltárt is - Kornyay Béla pedig egy teljes szöveget tett közzé Vanyarcról. Történetileg Szántó Imre könyve ad vázlatot a keszthelyi uradalomról. Az alábbiakban —• koránt sem érintve az elemzés összes lehetőségét — a leltárakból megis­mert paraszti tárgyi fölszerelésről teszünk néhány észrevételt A leltárakból képet kapunk a paraszti portákról. Az épületek általában már kőből épültek, s külön feltüntették, ha egyes falak még sövényből voltak (Vgl). A Jankó­s Vajkai leírásaiból is is­mert háromosztású háztípussal találkozunk leggyakrabban: szoba, konyha, kamra. Sokszor az is­tálló és a kocsiszín is a házzal egy fedél alatt volt (IX., XI). Egy szegény zsellér "háza ad példát a kétsejtű lakásra: konyhája mellé szoba csatlakozott, másfelől az istálló következett (XI.). A zalaszántói Kultsár András 1830-as hagyatékában jelentkezik először - az átnézett anyagban egye­dül - a tisztaszoba rendszere. Az is külön följegyzésre méltó volt, hogy ez a szoba már «ki volt pallatozva» (IX ). Janicó megjegyzése szerint a tisztaszoba rendszere még a múlt század végén sem jutott túlsúlyra. Az udvaron külön-külön vagy más-más módon összeépítve állt az istálló, szekérszín, pajta, a disznók számára a fa hidas (VI. IX.), vagy a kő 0t (VI., XI.) és a krumplis­verem (XI.). A gazdasági épületek elhelyezését szemlélve feltűnők a 6. számú leltár megjegyzése, mely szerint a gazda pajtája nem az udvaron, hanem a szántóföldek közül áll. Vajon ez az egyetlen adat a déldunántúli külső pajták Balaton melletti előfordulásáról szólna? (Eszünkbe juthat, hogy például Tihanyban is voltak a falun kívül kerített szérűskertek. ) Érdekes kérdések merülnek föl a szőlőkben leírt épületekkel kapcsolatban is. Keszthely szőlő­hegyei ugyanis a 18—19. században sajátos átalakuláson mentek át. Cserszeg, Csornaj, Cyenes, Diás, Vanyarc, Vashegy - bár több közülük elpusztult középkori falu, egykori zárt település nevét viselte - kezdetben szőlőhegy volt, egyes külső birtokosok mellett főleg keszthelyi polgárok levén. A diási és vanyarci hegyközség törvénye a 17. században még semmi jelét sem mutatta a szőlőhegybe való kiköltözésnek,­­a hegyközség elöljárói mind a környéken,­Faludon (Felsőgyenes helyén állott, hódoltság alatt elpusztult községben) illetve Keszthelyen laktak. A 18. század vége felé azonban már jelentős mértékben folyhatott, főleg a szegényebb zsellérség kiköltözése a szejjerhegyekbe. A folyamatról tanúskodnak a 19. század első felében hatástalanul ismételt tilalmak is. A folyamat eredményeként 1838-ban Cserszeg és Tom­aj önálló községgé egyesül, 1840-ben a­yenes és vele . 17 együtt Diás kapott önállóságot, 1850-ben Vanyarc társult Vasheggyel önálló faluvá. Ezek­ a szőlő­hegyből keletkezett községek ma sem hasonlítanak a környező zárt parasztfalukra: házaik a sző­lőbeli pincék szokásos elhelyezésének megfelelően az egyes szőlő és szántó-kaszáló parcellákon a szőlő éyülőutjai mellett szétszórtan állnak. E községek társaséletében is sok vonás eltér a zárt faluktól. Az önálló községgé alakult keszthelyi szőlőhegyek mellett folyt a kiköltözés a többi kör­nyező falu szőlőhegyébe is. Az átalakulás időszakából való hagyatéki leltárak különböző fokozatokat, a szőlőhegy és a lakó­telep viszonyának különböző típusait mutatják. A legkorábbi, Kéziből származó osztozkodási ügyben már pincén kívül konyha és istálló is szerepel a szőlőben - a háztartási felszerelést azonban kizá­rólag a falubeli háznál említik (I.). Emellett azonban a falusi szőlőhegyekben általában olyan pincé­ket s présházakat találunk, ahol csak a szőlőmunka szerszámai voltak kint (II. Meszesgyörök 1804. VI. Rezi 1824. Ущ. Rezi 1827. IX. Zalaszántó 1830.). Az idézett leltárak között akad példa az állandó szőlőhegyben lakásra is (Páll Horváth Ferenc, Tom­aj­ 1805, V.). A leltárból ugy tűnik, mintha a la-

Next