AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 6. évfolyam (1964)

1964 / 1-2. sz. - SÁNDOR PÁL: A XIX. századi parasztbirtok vizsgálatának történeti statisztikai forrásai-módszerei és újabb eredményei

A XIX. SZÁZADI PAR­AS­ZTBIRTOK VIZSGÁLATÁNAK TÖRTÉNETI STATISZTIKAI FORRÁSAI-MÓDSZEREI ÉS ÚJABB EREDMÉNYEI A magyarországi agrárkapitalizmus részletes történeti feldolgozásához immár nélkülözhetetlen az újabb s eddig feltáratlan forrásokra épülő részlet­vizsgálatok megindítása. Ezek a szükséges előmunkálatok — amellett, hogy figyelembe veszik a legtöbbször csak nagy vonalakat és tágabb összefüggéseket megragadó monográfiák idevágó eredményeit — elsősorban a véglegesen meg nem oldott és az érintetlenül hagyott problémák elemző vizsgálatára kell hogy irányuljanak. A kellő részletvizsgálatokat sok ponton nélkülöző korábbi szinté­zisek után jelenleg az analízist kell előtérbe állítani, éppen abból a célból, hogy ezek eredményeinek hasznosításával az eddiginél szélesebb forrásanyagra támaszkodó, újabb és tárgyilagosabb szintézisek szülessenek. Különösen vonat­kozik ez a magyarországi agrárfejlődés modern, tőkés korszakának feldolgozá­sára, de még a XIX. század első fele agrár­története esetében is vissza kell nyúl­nunk az újra alapozó munkálatok kezdetéig: az egykorú feudális társadalom alapvető osztályai anyagi rétegeződésének a tényleges helyzetet leginkább megközelítő felméréséig, ami — úgy véljük — egyik fontos előfeltétele a kor­szak valóságos gazdasági-társadalmi ábrázolásának. Az összes további, elsősor­ban gazdaságtörténeti problémák vizsgálatára, mint aminek például a nagy-, közép- és parasztbirtokos gazdálkodása; a paraszti tömegek földtől való megfosz­tásának folyamata; a paraszti osztályharc objektív tartalma és szubjektív célja vagy a tőkés termelésre való áttérés és ezzel összefüggésben a járadékformák átalakulása — hogy feldolgozásaink leggyakoribb kérdésköreire utaljunk — csak ezután kerülhet újból sor, de már az újabb források elemzése alapján szerzett bővebb ismeretek hasznosításával. Az ilyenfajta munkálatok bizo­nyára jótékonyan fogják éreztetni hatásukat, elsősorban azon témák esetében, melyeknek korábbi feldolgozása nem mindig az összes lényeges tények számba­vételén, hanem sokszor csupán egyes, kiragadott adatokra felépített teóriákon alapult. Közbevetőleg jegyezzük meg, hogy jelen dolgozatunkban nem tartjuk feladatunknak sorra venni az elmúlt másfél évtizedben megjelent monográfiá­kat és tanulmányokat, és azokat a fenti módszertani szempontból kritikus vizsgálat alá venni. Márcsak azért sem, mert az effajta — egyébként nem idő­szerűtlen — elemző munka önálló tanulmányt igényel. Fontosabbnak ítéljük most az új források, az új problémák feltárását, illetve feldolgozását. Másrészt, a kritikus és önkritikus állásfoglalás legeredményesebb formája, maga a

Next