Akadémiai Értesítő, 13. kötet (1902. évfolyam)

1902 / 4. szám

.Jelentés vatikáni kutatásaimról. 179 Pétert, Kalocsa érsekét, a mint egyik kezével szerzetes rendeket tör össze s emel fel másokat a másik kezével ; a szegény oltár­igazgatót, a mint fölszenteltethetéséért esedezik, és Szathmári Györgyöt, a hatalmas kanczellárt, ki egy püspöki szék birtoká­ban a fel nem szentelésért folyamodik ; meg a törökverő Frange­pániakat, a királysértő Újlaki Lörinczet, czinkostársát,, Beriszló Bertalan vránai perjelt s a becsületes nagy-szebeni birót esküdt­jeivel együtt. E supplicatiókkal akarunk mi e lapokon foglalkozni. Még­pedig nem puszta, élettelen registrum alakjában, hanem feldol­gozva, beolvasztva azokat a már ismert vagy kevésbbé ismert, a felkutatott, de még föl nem használt adatokba. A lehetőség határain belül felhasználunk minden adatot, melyet a vatikáni levéltárban felkutattunk. A dolog természetében rejlik, hogy az így nyert kép mozaikszerű lesz és tarkasága mellett sem fogja II. Ulászló első évtizedét­­minden oldalról felölelni, így a merő­ben politikai történet, éppen a supplicatiók természeténél fogva, tárgyalásunk keretén kívül esik. Mindamellett erre is tekintettel leszünk, a­mennyiben forrásaikkal összefüggésbe hozható és így reméljük, hogy nem egy jogi és politikai kérdés megvilágításá­hoz főképen az egyházi, vallás-erkölcsi, társadalmi és kulturális élet, megrajzolásához szerény tehetségünkhöz képest pár vonással így is hozzájárulunk s ugyanakkor a hazánk és a római szent­szék között ez időben létező vonásokat új oldalról mutatjuk be. A supplicatiók nem megvetendő anyagot szolgáltatnak a magyar király főkegyúri jogának történetéhez , mi annál inkább figyelmünkre méltó, mert ez időben az országgyűlés e jog gya­korlására is befolyást szerez s így e részről is alkalmunk van vizsgálat tárgyává tenni, váljon a hozott törvények megtartottak-e vagy sem­­? Ezen törvények szerint a pápa senkinek, a jogosított kegy­urak idegen honosoknak magyar javadalmat nem adományozhat­nak. Ulászló és II. Lajos korában az eddig ismert pápai ado­mányozások közel járnak a húszhoz. Mi e számot növelhetjük. A­mint 1493 őszén Váradi Pál, Péter érsek testvéröcscse, esztergomi nagyprépost és bácsi prépost meghalt, a pápa az esztergomi nagyprépostságot Fabrignis Antal­, a bácsi prépost­ságot pedig Nápolyi Vincze olasz papoknak adományozta, kik e javadalmakat tényleg birtokolták is. Nem volt ily szerencsés magyar honos létére sem Pálfi Péter, ki Fabrignis halála után ugyancsak az esztergomi nagyprépostságot óhajtotta elnyerni a pápa adományából, jóllehet már volt törvényes ura : Kétházi Pál. Mert bár János bíbornok-alkanczellár kérvényére írta : concessum ut petitur -- Rómában szerzett jogait itthon nem tudta érvénye­síteni . Kétházi Pál e támadás után még két évig, haláláig viseli

Next