Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1983 (90. kötet = Új folyam 28. kötet)

1983 / 9. sz. - VALLOMÁSOK TUDÓSOKRÓL - BANGA ILONA: Szent-Györgyi Albert tudományszeretete

TÜDŐ: Szent-Györgyi Albert tudományszeretete A Nobel-díj 1937-es elnyerése után Szent-Györgyi minden közelebbi munkatársát külföldi híres laboratóriumokban helyezte el, s ő maga is előadói körútra indult. A kis kutatógárda csak a második világháború elejére verődött ismét össze a szegedi Orvosi Vegytani Intézetben, sőt, Szent-Györgyi professzor Amerikából csak 1939 októberében, már Lengyelország hitleri lerohanása után, sok kaland és bonyodalom után tudott hazavergődni. Szent-Györgyi tudományos terve az izomfehérje, a myosin vizsgálata volt. E mögött akkor már 10 éves kutatási eredmények álltak, főleg a német H. Weber és az amerikai J. T. Edsall munkássága révén. Ami felhívta a figyelmet a myosinra az a Nature-ben 1939-ben U. A. Engelhardt és M. N. Ljubimova (Szovjetunió) által írt cikk volt, amelyben kimutatták, hogy a myosinnak mint enzimnek szerepe van az izomban, mert az adeno­sintriphosphátot, az ATP-t hasítani képes, miáltal energia szabadul fel, amely a feltéte­lezések szerint az izom működéséhez szükséges energia ellátásában használódna fel. Elkezdődött a myosin kivonása az addig ismert módszerrel és az ATP-ről való két foszfát-csoport lehasításának közelebbi vizsgálata. Örömmel állapítottuk meg, hogy a szovjet szerzők vizsgálati eredményét bizonyítani lehet, de nagy gondot okozott az ATP hiánya, amely mint szubsztrát nélkülözhetetlen, de abban az időben számunkra beszerezhetetlen volt. Mellékvágányra kellett átkapcsolni a kutatást. ATP-t kellett elő­állítanunk, ami Szent-Györgyi zseniális ötlete alkalmazásával sikerült is. Lóizomból, a megdarált hús forró alkoholban való denaturálásával, nagyon jó eredménnyel majdnem tiszta ATP-t, ill. annak Ca­sóját tudtuk izolálni. Egy budapesti gyár (Magyar Gyógyszer RT) felfigyelt az eredményre és hajlandó volt nagymennyiségű ATP előállításának finanszírozását vállalni. Azt Atriphos néven forgalomba is hozta, miáltal mi nemcsak ingyen szubsztrátot, hanem még pénzt is kaptunk, így fontos vegyszerekhez is juthat­tunk, ami az akkori, már erősen háborús időkben nagy előnyt jelentett intézetünk szá­mára. Szent-Györgyi nagy lelkesedéssel vetette bele magát a munkába és lelkesített bennün­ket is, különösen mivel egy véletlen megfigyelés révén eljutottunk ahhoz a megállapí­táshoz, hogy nemcsak az a myosin létezik, amivel Weber és Edsall addig dolgoztak, hanem egy új csodálatos myosin is, amiből cérnához hasonló stabil szálakat lehetett készí­teni Gerendás Mihály munkatársunk új módszerével. Ha ezekből a szálakból egy 10 cm hosszú darabot levágtunk és azt egy izomkivonatba helyeztük, az másodpercek alatt egyharmadára, vagyis 3,3 cm-re ugrott össze. Ez olyan tüneményes látvány volt, ami ámulatba ejtette laboratóriumunk munkatársait és mindenkit, akinek ezt megmutattuk. Ez volt az első kísérletesen létrehozott izomkontrakciós modell. Közben a régi kutató gárda, melynek tagjai a Nobel-díj előtt is együtt dolgoztak, kibővült egy holland kutatóval (H. M. Mommaerts), egy lengyel menekült professzor­ral, egy jugoszláv kutatóval (K. Balenovic) és egy fiatal orvostanhallgatóval (Erdős Tamás). Mindenkinek megvolt a maga kiszabott kutatói feladata, mert Szent-Györgyi a régen ismert myosint, myosin A-nak, az újonnan előállított, kontrakcióra képes myo­sint, myosin B-nek nevezte el, így a feladatok sokaságát osztotta ki munkatársainak, hogy a kétféle myosin közötti különbségek minél nyilvánvalóbban napfényre kerüljenek. Szent-Györgyi maga főleg a myosin - szálakkal foglalkozott, azok kontrakcióját, ATP-vel való reakcióját és a különböző ionok hatására létrejövő fizikai állapotváltozásait, myosin A-ra való visszaalakulását tanulmányozta. Rájött arra, hogy az izomból nyert kivonat­ban három anyag van, ami okvetlenül szükséges a myosin A szálak kontrakciójához: ATP, KCl és fiziológiás szintű MgCl2 koncentráció. Ezek viszont koncentrációjuktól­ ­700

Next