Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1985 (92. kötet = Új folyam 30. kötet)
1985 / 12. sz. - MEGEMLÉKEZÉSEK - PATAKI FERENC: Kardos Lajos (1899-1985)
Kardos Lajos (1899-1985) Az idei furcsa és zaklatott nyár szeszélyes napjaiban súlyos veszteségek érték a hazai tudományos életet. A fájdalmas csapások a pszichológiát sem kímélték. Július 12-én, életének 86. évében, váratlanul elhunyt Kardos Lajos, a magyar pszichológia köztiszteletben álló doyenje, legismertebb és legtekintélyesebb képviselője. Úgyszólván munka közben esett ki kezéből a toll. A nyár elején még Padovába szólították tudományos kötelezettségei, e szívének oly kedves városba, amelynek egyeteme díszdoktori címmel tisztelte meg. Régi barátja, Metelli professzor kérésére hosszú ideje irányította az ottani pszichológusok egyik munkacsoportjának kutatásait. Majd Londonba utazott, hogy odaszakadt családja körében megpihenjen. S egy nyári reggelen halálának híre érkezett. Kardos Lajost — méltatlan késéssel — ez év tavaszán választotta levelező tagjául Akadémiánk közgyűlése. Alig érthető és alig megbocsátható mulasztás tétetett jóvá e kései gesztussal. De a székfoglalóra immáron nem kerülhet sor . . . Az imént „váratlan" tragédiát emlegettem. Pedig a 90. életéve felé tartó ember szükségképpen magán hordja az elmúlás árnyékát. Csak éppen Kardos Lajoshoz nem illett ez az árnyék ! Finom és elegáns egyénisége, korát meghazudtoló szellemi nyitottsága és frissessége, testi fürgesége éppenséggel az elpusztíthatatlanságot, a múlékonyság felett is diadalmaskodni látszó életerő képzeteit, a biztonságot idézte. Ezt a biztonságot sugározta környezetében is. Titkosan és hallgatagon is ható, eleven mérce volt szakmánkban. Aligha akad a pszichológiában valamire való kutató és gyakorlati szakember, aki újabb írását vagy eljárását mérlegelvén, ne tette volna fel a kérdést : vajon mit szól majd hozzá a professzor úr? Csak a hiánya mutatja majd meg igazán, mily nagy szerepük lehet egy-egy tudományban a kutatás normatív rendjét mintegy személyükben megtestesítő kiválóságoknak. Kardos Lajos valódi „referencia személy" volt a magyar pszichológiában. Kardosnak a tudományhoz fűződő viszonyában mindig is felfedezhető volt egy mármár szakrális vonás: a tényekkel, az igazsággal szembeni aszkétikus alázat. Az emberi megismerés rangja és becse, a gondolkodás tisztessége és fegyelme abszolút érték volt számára. A tudományos gondolkodás nagyszabású, következetes racionalistái közé tartozott. Gondolkodásának tiszta következetessége, bizonyító ereje elválaszthatatlan nyelvi pontosságától és aggályos stiláris eleganciájától. Kedves szava volt — akárcsak József Attilának — az eszmélet, a ráeszmélés. A tudomány a valóságra való emberi ráeszmélés örök birodalma volt számára, s ezért a szakadatlan személyes szellemi öröm forrása is egyúttal. Az emberi eszmélet fénycsóvájával átvilág