Magyar Tudomány, 1992 (99. kötet = Új folyam 37. kötet)

1992 / 9. sz. - TÖRTÉNELMI FORDULATOK ÉS A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA - PATAKI FERENC: Bevezető

Történelmi fordulatok és a Magyar Tudományos Akadémia Osztályunk ez évi közgyűlési tudományos ülésének témájaként a „Történelmi fordulatok és a Magyar Tudományos Akadémia" elnevezésű kérdéskört szemelte ki. Talán akad, aki úgy véli, e témaválasztással a jelen sürgető tennivalói elől a letisztult és higgadtan szemlélhető múltba kívánunk menekülni. Mert ne áltassuk magunkat: az Akadémia ma nincs könnyű helyzetben, mi több, alighanem történetének egyik különösképpen bonyolult és feszült kor­szakát éli át. A most alakuló irányvétel egy egész korszakra megszabja majd helyét és szerepét a hazai társadalmi és szellemi-tudományos életben. Mérhetetlenül nagy hát az érintettek felelőssége. Ezért nem árt, ha alkalmanként felüljük fejünket a kavargó minden­napokból, s kilépünk az „örök jelenidejűség" nálunk oly gyakori távhőtszűkítő állapotából. A nemzeti történelem minden nagy fordulata — bármilyen legyen is a történeti értékelése — mindig megrengette a tisztes és nagymúltú nemzeti intézmény falait, olykor nem csupán képletesen, hanem fizikailag is, mint a legutóbbi háborús ostrom idején. A kérdés, amelyet Toldy Ferenc Széchenyihez intézett levelében 1848 viharos nyarán elfogult aggodalommal papírra vetett, újra és újra feltétetett: egy kis revolutio az Académián is. De adja Isten, ez irány nem fog sokáig tartani. Az Académia refornállatni fog..." Az „egy kis revolutio" és a „reformáltatni fog" dilem­nája különösképpen kiéleződött a nagyszabású történelmi—társadalmi fordulatok korszakaiban. Hadd szóljak nyíltan : Osztályunk a kiszemelt témával az Akadémiáról folyó mai töprengésekhez és mérlegelő aktusokhoz kíván adalékokat és támpontokat szolgáltatni. Olykor elhomályosult történelmi tapasztalatokat, elfeledett vagy mellőzött tanulságokat kínál a mai —talán túlhevített, személyes és intézményi érdekekkel, aktuális politikai szándékokkal is megterhelt — vitákhoz. Persze, ne legyenek illúzióink! Ma már alighanem némi rezignációval s egyre kedvezegettebben emlegetjük a közhelyigazságokat: „a történelem az élet tanítómestere". Meglehet, sokkal inkább az aktuális igazolások és önigazolások, az ideologikus racionalizációk és a történelmi jelmezek szabadon fosztogatható tárháza, semmint az élet magistere. Mégis makacsul hinnünk kell egy nemzet és nagy intézményei történelmi tanulóképes­ségében. A múlt mintái, erényei és tévútjai különösképpen időszerűek lehetnek kritikus for­dulatok idején, amikor olyannyira felerősödik a szakítás, a „legyen minden másképpen" pátosza. Persze, hogy legyen minden másképpen! Ám a kérdés veleje mégiscsak a jelszavakon túl lelhető: miképpen fest ez a „másképpen" — kézzelfoghatóan, realisztikusan — s nem az " A megnyitó, melyet némi rövidítéssel közlünk, az MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának május 6—7-én tartott tudományos ülésszakán hangzott el. Ennek napirendjén szerepeltek a további tanulmányok is. Magyar Tudomány 1992. 9. szám 1027 MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖNYVTÁRA

Next