Budapesti Hírlap, 1896. július (16. évfolyam, 179-209. szám)
1896-07-12 / 190. szám
Budapest, 1896. XVI. évfolyam 190. sz. Vasárnap, julius 12. Budapesti Hírlap Előfizetési árak: Egész évre 11 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 írt 50 kr., egy hónapra 1 frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után való napon is. Főszerkesztő és laptulajdonos: Rákosi Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal, VIII., Rökk Szilárd utca 4. sz. Hirdetések nonparellle*számítással díjszabás szerint. Egyes számára helyben 4 kr., vidéken 5 kr. A dunai konfederáció. Budapest, jul. 11. Mikor Kossuth Lajos a dunai konfederáció eszméjével lépett föl, politikáját a magyar nemzet el nem fogadta, oly merésznek, forradalminak s terve utópiának látszott. Azóta elmúlt harminc esztendő s most ugyanazok az ideák forrnak s diplomáciai kísérletek törekesznek megvalósításukra. Versengve iparkodnak hasonló szövetséget létesíteni Oroszország és Ausztria-Magyarország fejedelmei és külügyminiszterei, Balkán konföderációnak nevezik az oroszok kísérletüket, a bécsi kormány kombinációjának nevet még nem adott, de Ferenc József politikája a Kossuth Lajoséval azonos. Magyarország köré gyűjteni védő szövetségben a független Balkán-államokat. Si duc faciunt idem, non est idem, s ha változtak az idők, más jelentősége van a cselekedeteknek. Mikor Kossuth eszméjét fölvetette, akkor még Törökország épségben fönnállott, Szerbia és Románia hűbéresei voltak, a magyar emigráció Belgrádban és Bukarestben szőtte forradalmi terveit s a dunai konföderáció értelme volt: elszakítani Magyarországot Ausztriától s egyszersmind megbontani a török birodalmat s a két állam romjain a fölszabadított népekből alakítani egy harmadikat svájci mintára. Kossuth és követői belátták, hogy a magyar nemzet nem elég erős arra, hogy szövetségesek nélkül egy maga független állam lehessen s magát a szomszéd nagy népek között annak fon is tarthassa. Tehát úgy okoskodott, hogy a pragmatika szankció és az osztrák unió megszakításával ennek helyére más állandó szövetséget kell tenni, olyat, melyben Magyarországot illetné a hegemónia, nagysága, fekvése, ereje és műveltsége folytán. Az osztrák tartományok helyett tehát Szerbiával, Romániával s Törökország dunamelléki tartományaival a Balkánig kívánt állandó szövetségbe lépni s e végből, elég különösen, közös ügyeket és közös parlamentet is kontemplált. Sok vita volt akkor erről, de senki soha komolyan meg sem kísérlette létesítését, erre sem erőnk, sem akaratunk nem volt s a kiegyezés után nem is volt semmi értelme, hogy a műveit és gazdag felsődunai tartományok évszázados és törvényesen megállapított szövetsége helyébe rendezetlen és megbízhatatlan keleti államokkal szerződjünk, föltéve, hogy ők is velünk szerződni akarnak. És ime a történetek folyása igazolni látszik Kossuth Lajos alapeszméjét. Forradalmak és háborúk Törökországot elgyöngítették és fölosztották úgy, hogy most már nem is szomszédunk többé, csak egy kis ponton, Bosznia déli határán, helyette öt kisebbnagyobb állam keletkezett a Balkánfélszigeten, melyek vagy teljesen függetlenek, vagy csak névleg tartoznak a szultán birodalmához: Bulgária, Románia, Szerbia, Montenegró és Görögország. Ez új államok még ki nem forrtak, bár a civilizációban gyorsan nagyot haladtak s az átalakulás a Balkán-félszigeten befejezve még nincs, a kérdések egész tömkelege merül föl Macedóniában, Albániában és Konstantinápoly körül s a görög szigeteken. Bolgárok, szerbek, görögök uj hódításokra vágyakoznak, mindegyik nagyobb szeretne lenni s első a többi fölött. Versengésüket fölhasználják az aktív világhatalmak, oroszok és angolok, hogy befolyásukat kiterjeszszék. Ebből csakugyan nagy veszedelem származhatok nemcsak az európai békére, hanem legkivált magukra, az illető kis államokra s közvetetve Magyarországra is, mely jövőjét fenyegetve látja, ha délről ellenség veszi körül. Ezek a veszedelmek fenyegető természetűek lettek, mióta a török birodalom újabb belső válságnak indult s egy esztendő alatt sem volt képes hadseregével rendet csinálni saját országában; megrontásához az európai diplomácia lényegesen hozzájárult ugyan, de mégsem ez az oka, hogy Törökország nem birt boldogulni, hanem a török kormány gyöngesége és élhetetlensége, hogy a birodalmat sem szervezni nem tudta, sem a lázadásokat elfojtani nem bírta. Ilyetén állapotában el kell készülve lennünk arra, hogy a keleti kérdés egy új stádiumába lép nemsokára, hogy a békéltető kísérletek nem sikerülnek, újabb mozgalmak kitörnek, Konstantinápolyban válságok lesznek, a keresztény Balkán államok beavatkoznak s az európai nagyhatalmak vagy fölosztják Törökországot, mint Lengyelországgal tevék, vagy az örökség fölött egymással harcba keverednek. Az orosz cár látogatását Berlinben és Bécsben egy ily fölosztási kísérletnek tekintjük. Az olasz király látogatását Berlinben szintén a keleti eseményekkel hozzuk kapcsolatba. A montenegrói fejedelem utazása Belgrádba nyilván összefügg a három délszláv államnak Oroszország utasításai szerint kötött vagy kötendő szövetségével. A német császár látogatása Magyarországon, a Vaskapu megnyitása s a dunai fejedelmeknek Magyarország királyával való találkozása a hajó fedélzetén nem pusztán millenáris ünnep, hanem egyszersmind kísérlet a béke fentartására s az egyetértésre az összes dunai államok között. Minthogy azonban kevés reményünk van Szerbiát és Bulgáriát megnyerhetni a békés barátságnak, noha mindkét állam nekünk köszönhet legtöbbet abban, hogy függetlenségét minden irányban megóvhatta, de hit, nyelv és faj rokonság Oroszországhoz vonzzák őket, ennek folytán Bécsben az az igyekezet támadt már évekkel ezelőtt, hogy Romániával kell tartanunk s Hohenzollern Károly király megértette, hogy Romániának is fő támasztéka Ausztria és Magyarország s ez az a természetes szövetségese, mely függetlenségét egyedül képes biztosítani. Bécsi és ischli látogatásai Románia csatlakozásának a hármas szövetséghez voltak jelei, mikor még nem is volt a keleti kérdés oly égető, mint most. Goluhovszki külügyminiszter Romániához feltűnően barátságos minden alkalommal és delegácionális beszéde nagyon megkülönbözteti Romániát Szerbiától és Bulgáriától. Károly király jelen lesz a Vaskapu megnyitásánál s azután Ferenc József magyar király vissza adja neki a viziteket a szép Sinaiában. Királyunk ritkán szokott külföldön fejedelmi látogatásokat tenni, annál feltűnőbb, hogy Romániába elmegy barátkozni. írják, hogy kísérletek folynak Görögországnak is megnyerésére az osztrák-magyar és román keleti szövetséghez. Görögök és románok a délszlávok túlterjeszkedésétől félnek s a görögöknek különösen sok okuk van, Macedóniát a bolgároktól és szerbektől, Konstantinápolyt pedig Oroszországtól félteniük. Azonban a görög királyi ház az orosz uralkodó házzal sokkal szorosabb rokonságban van, mintsem Konstantin trónörökös házassága által II. Vilmos császár Zsófia nővérével Németországhoz, maga a királyné orosz, két veje orosz s a cár a királynak unokaöcscse. Ezért kételkedünk, hogy Görögország hozzánk csatlakozzék s aspirációinak kielégítését ne inkább Oroszországtól várja. De diplomáciánk ügyességétől, és ennél is inkább Anglia és Olaszország befolyásától a görögökre remélhetjük, hogy ha a görögök mi hozzánk szegődnének. Nagy jelentőséget tulajdonítanánk annak, hogy ha sikerülne egy pár Balkán államot részünkre megnyerni, mert ezzel meggátolhatnók a keleti viszonyok olyatén alakulását, mely nélkülünk és ellenünk intézné el Kelet sorsát. Azok a népek gyöngeségüknél és szegénységüknél fogva utalva vannak a szövetkezésre egymás közt és az európai hatalmak támogatására. Ha tehát nem velünk szövetkeznek s mi bennünk függetlenségük biztosítékát nem lelik, szövetkeznek ellenünk és Oroszországgal. A Vaskapu megnyitása a dunai konföderáció eszméjét hozza színre. Mai számunk 20 oldal.