Budapesti Hírlap, 1901. január (21. évfolyam, 1-31. szám)

1901-01-01 / 1. szám

etem Anglia biztatásával és hozzájá­­rulásával történt és hogy igy sikerült Ausztráliát mint testvérnemzetet az önkéntes és­ lelkes ragaszkodás szálai­val magéhoz fűznie, a nélkül, hogy az elszakadás eszméje akár csak futólag is fölmerült volna. S ez a mellett, hogy Angliának sem szándéka, sem hatalma nem volna, hogy az egyszer megkisérlett elszakadást tényleg meg­akadályozza. India kivételével, a­mely meghódí­tott koronatartomány, az angol gyar­matoknak viszonyát az angol koroná­hoz jól jellemezte 1900. év április havában mondott egyik parlamenti beszédében Chamberlain államtitkár, a­kinek nagy része van abban, hogy az új alakulás disszonancia nélkül létrejö­hetett, a következő szavakkal: „A jelen helyzet az, hogy a nagy gyar­matok, ámbár tisztelik az uralkodó személyét s odaadóan lojálisak a koronához, mégis evvel a kivétellel független testvérnemzetek és segít­ségük, a­melyet nekünk nyújtanak, önkéntes, mint a­hogy most látjuk. De mi nem­ állítjuk, hogy volna hatalmunk e segítséget kikény­szeríteni“. Az ausztráliai nemzet alakulásánál tehát Nagy-Britannia részéről a történe­lem tanaiból okuló angol nemzet leg­fényesebb hagyományai érvényesültek és normális viszonyok között ez a fen­séges vonásokban bővelkedő tett nagy­ban emelte volna Anglia tekintélyét. Az angol államférfiak azonban, a­meny­nyire ismerték az angol hagyományo­kat saját fajukkal és nemzetükkel szem­ben, annyira nem ismerik az idegen nemzeteket és ennek a nem ismerés­nek a következése az az óriási hiba, a melyet Anglia Dél-Afrikában elkövetett s a­mely paralizálja az ausztráliai sikert. Ez a körülmény azonban csak Anglia szempontjából fontos és nem von le semmit a fönt vázolt esemény világ­­történeti jelentőségéből. Egy uj, a boldogulás és műveltség, gazdagság és nagyság minden előfelté­telével bíró nemzet emelkedésének vagyunk tanúi. Tanúi vagyunk az igazi angol-szaxon szellem egy újabb diadalá­nak. Az a szellem az, a­mely uj és uj egészséges, munkás és gazdag, műveit s a mellett szilárd erkölcsi alappal biró nemzeteket adott a világnak, s a mely szellembe belemélyedni s belőle okulást meríteni egyebek között nekünk is nagy szükségünk van. Budapest, dec. 31. Franciaország és a Vatikán. Paris­ból táviratozzák. Az Echo de Paris-nak azt jelentik Rómából, hogy az egyesületi jog­ról szóló törvényjavaslat, a­melyet a kormány legutóbb benyújtott, olyan fölháborodást oko­zott a Vatikánban, hogy a francia kormány és a Vatikán között valószínűleg teljes szakadásra kerül a dolog. A maros-újvári mandátum, Kemény Géza bárónak főispánná való kinevezésével megüresedett a maros-újvári kerület. A vöröspataki szabadelvű párt tegnap ülésre gyűlt össze, a­melyen Ebergényi Sándor dr. főispáni titkárt jelölte képviselőnek. Alsó-Fehér vármegye közigazgatási bizottsága január 10-ére tűzte ki a választást. A BUDAPM HÍRLAP TÁRCÁJA A Japánt kert. — A Budapesti Hírlap eredeti tárcája. — Tokió, november. Az idegent sok minden kellemetlen csaló­dás várja itt Japánban. Az éghajlat kellemet­len s az idegenre nézve lankasztó és fárasztó. Tikkasztó hőség s érzékeny hideg váltakozik napról-napra az év három negyedében, sőt még télen is, a­mikor különben átlag elég hideg van, nagyon gyakori és gyors a hőfok válto­zása. Csak egy állandó, a rendkívüli ned­vesség, a­melynek következtében, különösen nyáron, minden romlik, penészedik és rozsdá­sodik. Még a néppel is elég baja van az ide­gennek, különösen, ha ideges és nem tud tűrni. A mi egész életünk óráról-órára, percről­­peercre szabályozva van, időnk pénz, sietve megyünk végig az életen s nem tudjuk megérteni, hogy lehet egy népnek, mint a japáninak, annyi ideje. Ebédet rendelek egy japáni vendéglőben, sürgős az utam, kérem, hozzák hamar, s a japáni pincérnő a legszíve­sebb mosolygással mondja, hogy tadaima, mindjárt. Eltelik egy félóra, megint megsür­getem, megint egy mély bókolás, megint tadaima. Örülhetek, ha másfél vagy’- két óra múlva megkapom az ebédemet, s hozzá olyan ebédet, a­melynek elkészítése nem telt öt percbe. Azalatt elmulasztottam a látnivalómat, s lekéstem a vonatomról. S hozzá az a tudat, hogy az én jó vendéglősöm ezt mind udvarias­ságból tette velem, mert illetlenség volna hamar elbocsátani a vendéget; azt hihetném, hogy nem látott szívesen. Ha európai vagyok, meg­­bomol az idegzetem, de ha beletanultam Japán mosolygó filozófiájába, azt mondom, hogy shikata ga nai, nincs mit tenni, s belenyug­szom a dologba. Mert hát a japáni nem harag­szik, s nem is érti meg, hogyan lehet valamiért haragudni. Azután meg nekünk, európaiaknak, olyan furcsa és ferde nézeteink vannak bizonyos dol­gokról s olyan csúnya és udvariatlan jelzők­kel illetjük az olyan embert, a­kinek állítása nem felel meg a dolgok állásának, vagy az olyant, a­ki az enyém és a tied fogalmairól szabadelvűekben gondolkozik s eme gondol­kodása szerint cselekszik. Már most, hogy mit gondolunk mi odaát nyugaton, az nem számít, de ha a mi nyugati előítéleteinket ide hozzuk át a legvégső keletre, akkor ne csodálkozzunk, ha keserű csalódások várnak ránk. És a többi és a többi. Szóval, a­ki ideát nem akar csalódni, az először is ne legyen ide­ges, másodszor pedig legyen toleráns más nézetekkel szemben, még akkor is, mikor azok anyagi érdekével ellentétben vannak. Egy dologban azonban aligha csalódik bárki is, a­kinek szeme van a látásra , abban, ha szépet keres. Valóságos meseország ez ebben a te­kintetben. Szép itt minden, kezdve az egész országon, folytatva a népen, házán, ruháján, százféle apró-cseprő házieszközén, mindenen művész keze nyomát látjuk. Igen, még az or­szágon is. Másfélezer éves gondos, türelmes földművelés alaki­tottá át a fölszánét, különösen az alföldeken s egy futólagos tekintetre is le­hetetlen észre nem venni, mily művészi érzé fe pán* .7kj4mn-esztülmenve, Ity Öntudattá­ ’kénként’kertbe. Kan kel nemtuc^»p^ij|^g OTgy nul-e, — párosította mindenütt a hasznosat a széppel. Mily ízlésesen vannak például kis li­getek keretébe foglalva a falvak a tokiói al­földön ; mily szép, egységes képeket alkotva váltakoznak és sorakoznak egymás mellé a rizsföldek, az erdők, a bambuszültetvények, akár csak egy mennyei kéz festette volna az egész tájat. A japáni mindig és mindenben művész s úgyszólván mindaz, a­mi Tokió tekervényes szűk utcáin szemünkbe ötlik, festői többé­­kevésbbé, most azonban a sok szépség közül csak egyről akarok beszélni: Japán kertjeiről és virágairól. Tokió legnagyobbszerű kertje az aoyamai császári kert. Olyan szerencsés voltam, hogy bejuthattam, a­mi különben elég nehézséggel jár. A kert lehet úgy másfél kilométer hosszú és félannyi szélességű. Egészen japáni kert. A japáni kertészetnek fő titka az, hogy kicsiben utánozza a természetet oly értelemben, hogy kis területen összeállít egy nagy táj­képet: hegyet, völgyet, folyót, vízesést, tavat, erdőt­, mezőt, stb. Rendesen a japáni kert nagyon kis terjedelmű, s ilyenkor az egész egy egységes tájkép, míg ellenben az olyan nagy kert, mint az aoyamai, nagyon sok tájképre oszlik, s ez egyes tájképek elég nagy terje­delműek, majdnem természetes nagyságúak. A császári istállók vannak ama bejáraton belül, a melyen bementem s volt alkalmam szép angol telivéreket láthatni, a mi jól esik az embernek, ha naphosszat mást sem lát, mint nyomorúságos japáni lovakat, a melyek­nek lóformájuk is alig van. Az istállók udva­beértem a tulajdon­­hegy-völgyes ’ képixeni vargo­s es BUDAPESTI HXRXcAP, (1. sz.) 1906. január 11 . dél-afrikai háború. Budapest, dec. 31. Az angol jelentések minden szépitgetése mellett bizonyos, hogy a burok az utóbbi időkben több győzelmet arattak. Helvécia mel­lett Transzvál északkeleti részében az angolok Kitchener lord saját bevallása szerint is igen súlyos vereséget szenvedtek. Ezt az erős hadállást, a­mely a Machadodorptól északra Lydenburgba vivő vasút kulcsa, tegnapelőtt hajnalban elfoglalták a burok. Az ango­lok részéről 58 ember esett el a csatá­ban,­­míg kétszáz a burok fogságába ke­rült. Kitchener lord azzal vigasztalja az angol publikumot, hogy egy kis c csapattal nyomában van a­z ellenségnek, majd meg azzal, hogy a szomszédos Belfastból fognak menni csapatok Helvécia visszafoglalására. Az ilyen meg­jegyzések jobban csak arra, semmint egyébre valók, hogy az igen komoly és súlyos dol­gokba egy kis komikus elemet vegyítsenek. Mire Kitchener Pretoriából vagy a többi angol csapat Belfastból Helvéciához ér, a burok apró, fürge lovaikon már más, messze határon járnak s meglepnek egy másik kis angol őrhe­lyet, a melyről Kitchener ugyancsak úgy fog megemlékezni, mint a helvéciairól, hogy: kis őrhely, de a mellett erős hadállás, tekintélyes számú elesettek és sok angol búr fogságban. Távirataink a harctéri eseményekről s a háborúval összefüggő dolgokról ma a követ­kezők : . London, dec. 51. Kitchener lord azt táviratozza, hogy a helvéciai angol őrhelyet, a­mely erős állásban volt a machadodorp-lyndenburgi vasút mellett, tegnap reggel elfoglalták a búrok. Angol részről 58 ember esett el, vagy sebesült meg, 200 ember pedig fogságba került. Kitchener azt jelenti, hogy egy kis csapattal nyomában van az ellenségnek. Helvécia visszafoglalását belfasti segítőcsapatok segítségével viszik keresztül. London, dec. 31. Kitchener lord Pretoriából tegnapról a következőket jelenti a brit őrségnek Helvéciában történt megrohanásáról: Az őrséget éjjeli fél­három órakor lepték meg. Az ellenség leg­­elsőbb az őrség ágyúját rohanta meg, a­melyet végül zsákmányul ejtett. 4 angol tiszt megsebesült, 11 ember meghalt és 22 megsebesült. Machadodorpból egy angol osztályt küldtek ki, a­mely azonban a rossz út miatt idejekorán nem érkezhetett meg a harc színhelyére. London, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) A Daily Mail Kitche­ner legújabb vészes jelenéséről a következőket jegyzi meg : Egyre világosabb lesz, hogy dél­­afrikai csapatainkat jelentékenyen kell szaporí­tani. Akármerre állítják katonáinkat, mindenütt bajba kerülnek. Még csak sejtelmünk sem lehet arról, hogy mikor lesz vége a háborúnak; csak azt tudjuk, hogy a burok még jobban előre­nyomultak a Pokföldön déli irányban, a­hol valószínűleg sok lázadó fog hozzájuk csatlakozni. Reméljük, hogy a mostani hadügyminiszter nem fog beleesni elődjének hibájába és hala­déktalanul fog intézkedni, hogy legalább ötven­ezer ember menjen, le Dél-Afrikába. London, doc. 81. Kitchener lord jelenti Pretóriából tegnapi kelettel. A Fokföldön a helyzet nem igen változott. A betört búr hadak közül a keletiek kis csapatokra oszlottak, míg a nyugatiak Del­ley-től és Tornec­­roft-tól üldözve, Carnar felé nyomultak előre. French tábornok megszállta Ventersdorpot. Clemens tábornok azt jelenti, hogy a Stustenburg felé vivő után elleni­­állásra talált. A kelet felé vivő vasúti vonalat Pan közelében levegőbe röpítették. A pangertoni vonalon

Next