Budapesti Hírlap, 1908. március (28. évfolyam, 54-79. szám)

1908-03-27 / 76. szám

1908. március 27. BUDAPESTI HÍRLAP, (76. sz.) Egy főpróba a Moulin Rouge-ban. Paris, márc. 24. Ott, hol ezelőtt negyven éve még szélmalmot voltak, a Montmarre tetején, tízezer színes villamos lámpa tündérf­ényében úszik ez a könnyelmű világ szemében mágikus nevű établisszement. Fiatal ko­romban sokat másztam föl arra a tájra, mert Mada­rász Viktornak ott volt a közelben a műterme. Ott festette ő remek képeit, Hunyadi Lászlót a ravata­lon, Zrínyi Pétert fogságában. Hát persze a Mont­martre is teljesen megváltozott, nincsenek ott töb­bet atelierek, művészek, grizettek, de Music-hallok, éjjelező szibariták és ledér kokottok. A világ összes lumpjainak Montmartre a mekkája. Minden máso­dik ház valami tivornyát rejt. Kabarét, restaurant de nuit, hol csak vacsorára szolgálnak ki, trainteau, bál. — Tudja mit, ma új darab főpróbája van a Moulin-ban az igazgatóság küldött páholyt, akar velem jönni? — mondotta egyik ismerősöm, a­ki annak a világnak a tagja, melyben nem unatkoznak. — Menjünk! Az autó a kapunál állt és tíz perc múlva már a hegyen voltunk. — Újabban ebédelni is lehet a Moulin-ban és pedig igen jól. Meglátja. Tehát barátom ebédre is oda vitt. Máshol úgy neveznék, hogy pince, mert a restaurant a színpad alatt van, csakhogy ez az ebédlő kétemeletnyi magas és oly nagy terem, hogy ötszázan kényelmesen ülhet­nek benne. Van két kis fülke-színpad benne. Egyiké­ben most román cigányok játszanak, a másikon a fő­előadás után éjjel egy órakor külön intim mutat­vány kezdődik a vacsorázók számára. Vacsorára min­den asztalnál legalább egy palack pezsgőt muszáj rendelni (ez húsz frank), a­kik pedig csak széket vesznek, (ők a galéria), kapnak egy pohár pezsgőt (öt frank). Hja, mert a Moulin Rouge-ban minden­kit megadóztatnak. Hihetetlen, hogy ez a mulató es­­ténkint nem kevesebb, mint ötvenezer frank bevétel­lel dicsekszik. Előbb valamennyi igazgatója tönkre­ment, de jelenleg egy angol-amerikai konzorcium óriási jövedelmet csihol ki belőle. — S mely recept szerint? — kérdem a vállalat egyik tagjától. — Oh, igen egyszerűen — mindent megbőví­­tettünk, megaranyoztunk és megdrágítottunk! Az ebéd igazán kitűnő volt. A többek közt ettünk borjonese vagont, melyet sokáig nem fogok elfeledni. Fél tízkor megszólaltak a csengetyük. — La répétition générale a Commenté! — kiáltja a maitre d’hotel. Tíz méter széles lépcsőn, bársonyos szőnyegen, nyíló virág közt haladtunk föl a nagy terembe. Az első, a­kit felismerek, a karnagy, Jacobi, Berlinből. A párisiak most annyira a német hatás jármában vannak, hogy a­lbantantjaikban is német zenét lehet hallani, a minthogy az egész este nem hal­lottunk mást, mint Walzertraum és egyéb német műből összelopkodott melódiát. Egyébként a Vig özvegyből is elég melódia ütötte meg fülünket. A nagy Operában most készülnek Strauss Salomejára. Az originális finom francia dal elveszett, divatját múlta. Oh, igen, Madagaszkárban még lehet néhány igazi francia kuplét hallani, de Parisban — abszo­lúte lehetetlen. Itt csak a Komm Karlineben — a Margaréta járja. Szegény gall géniusz, de elsor­vadtál? A terem zsúfolásig tömve. Mindjárt a máso­dik páholyban egy nagyfejű ősz ember ül, baja clownszerűen egy csomóba fölfésülve. Az ördögbe, hisz ez Rochefort, a híres zsanfflet, kitől csak teg­nap olvastam a Patrie-ban sziporkázó cikket! Hány éves? Valami hibázik a százból! De a szive örökké ifjú. Ez az ember soha sem hal meg. Majd az első fölvonás alatt, egyszerre az egész terem, a balf­elöli páholyok egyike felé fordul. Négy fehérnyakkendős, frakkos úr kisír be egy fekete kalapos nőt, a ka­lapra egy fia strucc van tűzve. Itt a nő Paris leg­szebb asszonya, Madame Lemonnier, a zsurnalista felesége. Görög profil, alabástrom teint, fekete izzó szem, a jobb kéz csupaszon — hisz 6% számú keztyűt nem érdemes felhúzni! Madame Lemonnier szuverén megvetéssel tekint a közönségre. Mosolya csak a színpad számára van. " Soha sem tapsol, csak a­­ lorgnette-jével int, mire a szereplő rögtön feléje­­ fordulva, meghajtja magát. A szépség királynéját megünneplik ebben a romlott köztársaságban. De hát mit is játszanak? — kérdezzük a harmadik fölvonás végén. Mert eddig teljes lehetet­lenség volt a cselekményből valamit is megérteni. Minden összefüggés nélkül beszéltek, énekeltek, tán­coltak a színpadon — hercegek, pincérek, parasztok, kokottok. Rakás ember jön, megy, fut — mi a bajuk? Miért ez a lármás zene? A színlap azt mondja, hogy adatik Ő fensége a szerelem (Son Altesse l’Amour), még­pedig négy fölvonásban. Szerzője C­ottens , és Veber. Játszanak Méaly, Gaby, Labal asszonyok, a férfiak között föltűnik egy angol, Bred Wright, rossz Franci­aságával, de tökéletességig való szögletes ugrándozásával és groteszk táncával. Huszonöt kosz­tümöt vált az estén. Voltaképpen a legtöbbször nincs is rajta ruha, csak gallér és nyakkendő. De ez teljes öltözék ahhoz képest, a­hogy a negyedik fölvonásban néhány hölgy szemünk elé kerül. Hármon van egy öv, egy harisnyakötő és egy kalap — már tudniillik mindegyikén csak egy ezekből. Aztán pedig meg­elevenedik, egy szobor előttünk áll egy állványon, egy igazi génuszi alak. Valamelyik szobrász műterméből kiszállt modell. A kisasszony egyszerre csak el­­prüsszenti magát, keresné a zsebkendőjét, de mikor nincs annyi mez rajta, mint a tenyerem, hát­h­a szomszédja törüli meg az orrát. Szenzációs taps. Még csak az kellene, hogy valamelyik reklámos patikárius pilulát nyújtson a szobor felé a köhögés ellen. Majd ez is meglesz. ...Mert hát Paris már nem egyéb ízléstelen erkölcstelenség fészkénél, a csalók eldorádójánál, amerikai yankee-k és pattagon gaucho-k . mulató­jánál. Franciák, mikor vándoroltok ki innét? Fázmándy Dénes: IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. * (A színházak hírei.) A, Nemzeti­ Színház­ban pénteken az Egyenlőség kerül színre a rendes Szereplőkkel. Szombatra a Téli rege van műsorra tűzve. Az Operaház­ban holnap Svärdström Valborg asszony egyik legújabb szerepében, a Faustban, mint Margit fejezi be vendégszereplését. Eliánát, Mihalo­­vich Ödön dalművét szombaton ismétlik meg. Fein­­hals Frigyes bajor kamaraénekes vasárnap, március 29-én, a Nürnbergi mesterdalnokos dalműben, kezdi meg néhány estére tervezett vendégszereplését. A Vígszínház­ban pénteken és szombaton a Tatárjárás kerül színre az ismert szereposztásban. Bakonyi és Kálmán operettjét a jövő szezonban egy bécsi színház is bemutatja Herbstmanöver címmel. A darab olasz átdolgozásának előadási jogát Zacconi ügyvivője szerezte meg. A Népszínház keddi újdonsága, Lehár Ferenc Három feleség című operettje, a jövő héten nyolc vidéki színpadon kerül­ bemutatásra. A budapesti premiert érdekesebbé teszi a szerző megjelenése és karmesteri szereplése. Az újdonság sok látnivalója közül különös említést­ érdemel a különféle fényha­tásokban megelevenedő nárisi Vörös malom. A Há­rom feleség első előadásáig még négy estén kerül színre .4 nagymama, mindenkor Blaha Lujza asz­­szony és az új Tódorka, Doby Ferenc fölléptével. A Magyar Színház­ban a jövő héten mutatják be Az attasé apja című vígjátékot. Dálnoky Nagy Lajos újdonságában Halmy Margit, Polgár Ilona, Harmos Ilona, Somlai, Papp, Garas, Réthey, Boross, Körmendi és Vándori játszik főszerepet. * (Jótékonycélú előadás.) Rendkívül bájos, mindenkit egyaránt magával ragadó dallamok zeng­tek ma este az Uránia­ Színházban, hol a Klotild­ Egyesület javára, műkedvelők közreműködésével be­mutatták Dienzl Oszkár Narancsvirág című baba­­játékát. A kis darab szövegét Farkas Imre írta. Já­tékos boltban vagyunk. Köröskörül magyar, francia, hollandi, Hindu­ és görög babák énekelnek. Ott van Narancsvirág, a japáni baba is és szive választottja, a fa­huszár. Igen boldogok, hogy egymásra találtak, de szerelmes sóhajtozásukat megzavarja a játék­­kereskedő, a­ki egy vásárló úrnőnek eladja a fa­huszárt. A bájos idill véget ér s a busuló Narancs­­virágot vidám dallal vigasztalják a táncot lejtő babák. Az örök szerelem kedves szimbóluma és főképpen Dienzl Oszkár gyönyörű, művészettel kidolgozott zenéje, igen nagy hatást keltett. A díszes közönség, mely zsúfolásig megtöltött­e a­­ nézőteret, lelkesen ünnepelte Dienzl Oszkárt, mint szerzőt és a darab lelkiismeretes betanítóját. Sok tapsot és virágot kap­­­tak a közreműködők is, főképpen Náday Ilona­­ asszony, a címszerep mesébe illően bájos alakításáért. A babajáték egységét és poétikus levegőjét kissé megzavarta a műkedvelők betétül előadott tánca és éneke. Nagyobb figyelmet érdemelt Trixon Alisz érdekesen stilizált hindu­ dala, Svastits Eugénia fej­lesztésre érdemes hangja és a kis Vezsényi Margit kedves tánca. A pompásan sikerült estét Keéri Szánthó Imre ügyes zongorajátéka vezette be. Majd Geyer Stefánia, a sokszor ünnepelt hegedűművésznő lépett a színpadra és bravúros játékával percekig tartó tapsvihart aratott. Kitűnő zongorakisérője Dienzl Oszkár volt. Az estét a nagy sikerre való tekintettel a jövő héten megismétlik. * (Magyar művésznő Drezdában.) Ripper Alisz, az ismert magyar zongoraművésznő, mint Drezdából táviratoztak, hatalmas sikert aratott Csajkovszky b-m­oll versenyművének előadásával. A kivivott siker után még egy hangversenyre szerző­dött a művésznő.­­ (Cseh színészek Bécsben.) Az uralkodó jubileuma alkalmából a prágai Nemzeti Színház tagjai is vendégszerepelnek Bécsben, az An der Widen színházban. Ez alkalommal két eredeti dráma és Sh­akespeare Hamlet-je kerül színre. A körülbelül május hónapban történő bécsi előadásokra fölviszik a prágai Nemzeti Színház összes díszleteit. * (Hangverseny.) A Krakói Zeneegyesület Énekkara Barabás Győző vezetésével ma este tar­totta első hangversenyét a Vigadó nagytermében. A lengyel énekesek műsorukat kizárólag lengyel szerzők műveiből állították össze. Gorczycki, Mo­­niuszko, Zelenski, Maszynski, Niewiadomski és Zliesni férfikórusait, végül pedig lengyel népdalo­­kat adtak elő. A közönség örömmel hallgatta a Him­nuszt, melyet a testvérnemzet énekesei műsoron kí­vül, meglepetésül adtak elő. A hangversenyen közre­működött még Lalowicz György zongoraművész. Chopin és Paderevszki szerzeményeit játszotta na­gyobb technikai készültséggel, mint érzéssel. A kö­zönség gyakori és lelkes tapssal ünnepelte a len­gyeleket. * (Földrajzi Társaság.) A Földrajzi Társa­ság ma este tartotta harminchetedik közgyűlését Lóczy Lajos elnöklésével. Lóczy elnöki megnyitójá­ban a földrajztudomány jelentőségéről beszélt az ál­lami s a társadalmi életben. A földrajz kutatói mind inkább speciális irányokban dolgoznak, lejárt a kalandok, mesés élmények kora. Örvendtes je­lenség, hogy az újabb nagy kutatók között annyi a magyar. Sajnos, hogy a földrajz-tudomány iránt tár­sadalmunk nem mindenik osztálya érdeklődik kellő­képpen. A Magyar Földrajzi Társaság­nak van ezer­­kétszáz tagja s ezek többnyire a középosztályból ke­rültek ki, a plutokrácia s a mágnások nem érdek­lődnek a földrajz-tudomány mozgalma iránt. Az európai államok hovatovább mind jobban belátják a földrajz-tudomány, a földrajzi kutatások fontossá­gát s ebben Anglia jár elöl. Mi magyarok kivált a földrajzi ismeretek terjesztésében és népszerűsítésé­ben adunk jó példát. Ez a jelenség azonban azt is el­mondja, hogy nekünk a tudományos kutatásokra nincs kellő financiális erőnk. Megemlékezvén a Ba­laton tanulmányozásáról, végül hálás köszönetet mondott a társaság támogatóinak. Cholnoky Jenő főtitkár beszámolójában elmondta, hogy a­míg a mi földrajzi társaságunknak ezerkétszáz tagja van, addig a washingtoni földrajzi társaság tizenötezer taggal dicsekedhetik. A nevezettebb földrajzi társaságok a következők: a londoni négyezerháromszáz, a párisi kétezer, a berlini ezerkétszázötven, a brüsszeli ezer­­ötvenegy, a római ezerötszázhuszonhat, a filadelfiai hatszázharminc, a tokiói száznyolcvanhét taggal. Vé­gül elnöknek megválasztották Lóczy Lajost, alelnök­­nek Déchy Mórt s Havass Rezsőt, főtitkárnak Chol­­noky Jenőt, titkárnak Littke Aurélt és választottak nyolc választmányi tagot. * (Magyar Történelmi Társulat.) Közgyű­lést tartott ma délután a Magyar Történelmi Társulat Zsilinszky Mihály elnöklésével. Zsilinszky terjedel­mesebb, tartalmas beszéddel nyitotta meg az igen népes közgyűlést, a­melyben azt fejtegette, hogy a magyar historikusokat, érhető okokból, főként ha­zánk ezer esztendős múltja érdekli. Egyoldalúság volna azonban, ha múltunk kutatása mellett histo­rikusainkat nem érdekelnék más nemzetek múltja is. A historikusnak legfőbb ideálja, legszebb hivatása, hogy az ember társadalmi életének, a társadalom evolúciójának föltárása, a­mely munka egyúttal az emberi lélek mélységeit is föltárja a historikus előtt. A filozóf szemével kell nézni az egyes embert, a tár­sadalmi osztályokat s azoknak összeségét, a nemzete­ket is. Ma a történettudomány nagy átalakulás küszö­bén áll, ma vizsgálnia kell az ember erkölcsi és szel­lemi fejlődését a természettudományok­­módszerével. Végül annak az okait kutatta, hogy a mi historiku­saink munkásságával nem áll arányban a közönség érdeklődése. A megnyitót a nagy közönség hosszan éljenezte és tapsolta. Ezután az új választmányi ta­gokra szavaztak, s míg a kiküldött bizottság a szava­zatokat összeszámlálta, Berzeviczy Albert olvasta föl: Olasz világ Magyarországon (2­177—1490.) címmel, Beatrix királyné című, az ősz folyamán megjelenő monográfiájának egy fejezetét. A fölolvasott rész a monográfia negyedik fejezete, az első fejezetet már 13

Next