Budapesti Hírlap, 1910. április (30. évfolyam, 77-102. szám)
1910-04-16 / 90. szám
Mindig úgy érezte, hogy el kell mondania azt, amit tud, mert átéli azt, amit tanított. Mondják róla, hogy világosan beszél. Ha megvan benne ez az erény, ezt is csak tanítványainak köszönheti. Mert amint szemben ül velük, érzi a ránehezedő felelősséget: fiatal lelkeket formál, a hatás, amelyet rájuk tesz, döntő lehet egész életükre. Ezért törekszik arra, hogy világossá tegye, gondolatát és ne hagyjon semmi kétséget és félreértést a lelkekben. Sokat beszélnek munkabírásáról, szorgalmáról, sokoldalúságáról, sőt ebből vádat is kovácsoltak ellene. Pedig ezt a sokoldalúságot egyenesen filozófiai fölfogása teszi rá nézve kötelességé. A szorgalomra nem vet ügyet, hiszen a legjobb és a legértékesebb elemei életünknek függetlenek a szorgalomtól. Rá is sok munkát rónak, mint társaira és ő iparkodik megfelelni tisztének, de ezt nem kell a kelleténél többre becsülni. Gondolataink kialakulása, ez a belső élemény, amely boldoggá tesz bennünket, nem függ szorgalmunktól. Ezért nem fáradunk. Ezt kész ajándékul kapjuk és ebben a benső munkában tanít. Ványai leghívebb munkatársai lettek. Ezekre büszke, ezek a folytatói az ő művének, ő nem sematikus, és nem dogmatikus. Amit nem élt át, abban oly tudatlan, mint a gyermek. Sokra tartja az erudíciót, mert a miként sok ezer középszerű embernek kell élnie, amíg egy kiváló ember kifejezi a köz gondolatát, azonképp sok gondolatot is végig kell gondolnunk, amíg egy közülünk a miénk. Ez azután végtelenül értékes, talán nem mindenkinek, de nekünk. Ez az ő sokoldalúságának a titka: nagy területet kell bejárnia, amíg eléri azt, amit keres, nem kíváncsiságból, hanem azért, mert teljessé és hiánytalanná törekszik tenni gondolkodását. Negyvennégy éve, hogy elhatározta, azt, hogy filozófussá lesz friedt Szende volt az első nagy tanára, aki e tanulmányra sarkalta. Vallja most is, mint egész pályáján, hogy a filozófia a nemzeti szellem életének betetőzése. Erről tizennyolc évvel ezelőtt írt egy tanulmányt, sokan le is szólták érte, trikolor filozófus-mak nevezték, ő ma is ebben a hitben él, pedig ma a trikolor nem olyan népszerű. A filozófia elhervad, ha gyökerei nem nyúlnak a nemzeti talajba. Ebben a fölfogásában legfőként Beöthy Zsolt támogatta, akivel emberemlékezet óta a közös meggyőződés szoros köteléke fűzi össze. Ez a kötelék csak akkor szakadhatna széjjel, ha valamelyiküknek meggyőződése megváltoznék, de az ő korukban ettől már nincs mit tartani. Azt vallja, hogy nem idegen gondolat importjával, hanem belülről kell elmélyíteni nemzetünk szellemét, ezért vállalta a Filozófiai Írók Tára szerkesztését és ezért dolgozik kész örömmel a publicisztika terén is, noha ezért sok támadásban volt része. Gondolkodásának tartalma, legfelső pontja, amihez egész tanítása és egész élete fűződik, az idealizmus. A gondolat az elsőig világon. Vallja a haladást, a fejlődést, az evolúciót, de csak a szellem által. Hisz a gondolat világmegváltó erejében. Ez nem egyoldalu intellektualizmus, mert a legnagyobb tett a gondolat; csak a gondolat vezetheti a vak erőket melyek bennünk élnek, a gondolat nélkül ezek az erők pusztítanak és nem alkotnak. A gondolat az alfa és az ómega. A természettudósok azt mondják, hogy a lét célja életünk föntartása, de ő azt vallja, hogy a cél az élet kifejtése és emelkedése. Más emelkedést pedig, mint szellemit, el sem tud képzelni. A tanító hivatása papság: kis emberek nagy ügy szolgálatában állanak, mert hivatásuk az, hogy teljessé tegyék a nemzet szellemi életét. Még egyszer megköszöni, hogy most először életében magáról beszélhetett és megköszöni azt a nagy és boldogító érzést, amely e pillanatban eltölti. Hosszas és lelkes éljenzés és taps fogadta Alexander nemes és ihletett szavait. A jelenlévők mind hozzásiettek, hogy kezet szorítsanak vele. Délután két órakor a Kontinentáliszálló különtermében lakomára gyűlt össze az ünnep közönsége. Az áldomásnál Szinnyey József köszöntötte föl először Alexandert. Beöthy Zsolt Alexander hitvesére és családjára ürített poharat. Medveczky Frigyes Alexanderban a művészi forma mesterét és a filozófia sikerekben gazdag terjesztőjét üdvözölte. Alexander Medveczkyért ivott. Salaó Jakab fölújította az ünnepelttel közös gyermekkoruk emlékeit. Beke Manó Alexander életének nagyszerű és befejezett harmóniáját magasztalta. Hegedűs István a hölgyekre mondott tósztot. Simányi Zsigmond Beöthy Zsoltot köszöntötte. Waklapfel János Alexanderre mondott köszöntőt és Bánóczy József üdvözölte Dénes Lajost, az ünnep rendezőjét és az Alexander-emlékkönyv fáradhatatlan szerkesztőjét. Késő délután volt, mire az előkelő társaság széjjel oszlott. *" Az emlékkönyv, amelyet Alexandernek tisztelői díszes kötésben dedikáltak a mai ünnepen, a Dolgozatok a modern filozófia köréből címet viseli. Ötven dolgozat van benne, két szakaszban. Az első rendszeres filozófia, amelynek metafizikai részét Dienes Valéria dr., Fenyő Andor és Erdős Lajos írták, a logikát Varjas Sándor dr., a pszichológiát Kornis Gyula dr., az etikát Zalai Béla dr. és Somló Bódog, atörténelembölcseletről Varga Jenő dr., azesztétikáról Dénes Lajos dr., a pedagógiáról Weszely Ödön dr. és a filozófia történetéről Szemere Samu dr. irt. A második szakaszban önálló tanulmányok vannak Angyal Dávid, Balassa József, Bánóczi József, Beke Manó, Beöthy Zsolt, Császár Elemér, Ferenczi Zoltán, Firáczy Ernő, Halmos Sándor, Hegedűs István, Kari Lajos, Kármán Mór, Kenczler Hugó, Kánig Dénes, Lánczi Jenő, Lechner Károly, Lenkei Henrik, Lukács György, Lyka Károly, Mitrovicz Gyula, Molnár Géza, Morvátz Győző, Négyesi László, Polgár Gyula, Posch Jenő, Radó Antal, Srácg Lajos, Révész Géza, Riedl Frigyes, Rabinyi Mózes, Ruttkay György, Salgó Jakab, Schuschny Henrik, Sebestyén Károly, Simettyi Zsigmond, Stein Lajos (Bern), Szi- Icsik"Vilmos, Vida Sándor és Waldapfel János tollából. A szerkesztés nehéz, de teljes sikerű munkáját Dénes Lajos dr. végezte. BUDAPESTI HÍRLAP (90. sz.) , 1910. április 16. Vihar a horvát országgyűlésen. — Az inndemnitási vita folytatása. — Budapest, ápr. 1o. A horvát országgyűlés ma folytatta az indemnitási vitát, amelynek során igen viharos jelenetek voltak. Bosnyák dr. (tiszta jogpárti) fölszólalása okozta a vihart, amely miatt az ülést föl kellett függeszteni. A bánt, aki ellen Bosnyák fölszólalása irányult és akit szerb propagandával, renegát politikával vádolt, értesítették a dologról. Az ülés új megnyitása után a bán is fölszólalt és hangoztatta, hogy Bosnyák, akinek szavait már Kulmer gróf és mások is határozottan visszautasították, a horvát nemzetet diszkreditálja. A zajos ülésről a következő távirat szól: Zágráb, ápr. 15. Az indemnitási vita során ma Krajnovic Péter (koalíciós) volt az első szónok, aki kijelentette, hogy az indemnitást megszavazza. Élesen bírálta Rauch báró horvát Báni tevékenységét. Utána Bosnyák dr. (tiszta jogpárti)szólalt föl az indemnitás ellen. A többi közt azt mondta, hogy Tomasics bánnak szerb törekvései a horvát nemzetre még nagyobb veszedelmet rejtenek magukban, mint annak idején Héderváryé. E törekvések voltak okai — úgymond —, mindazoknak a hajóknak, amelyeket az utóbbi két évben el kellett szenvednünk. Tomasics bánnak hasonló törekvései meg veszedelmesebbekké válhatnak, ha tovább is úgy haladnak a dolgok, mint eddig. Horvátországban még ma is a szerb propagandát, folytatni és a renegát politikát még most is erősíteni, nem jelenthet egyebet, mint azoknak a törekvéseknek az előmozdítását, amelyek rövid idővel ezelőtt délnyugati határainkat fenyegették. Az annexió ügye még nincsen teljesen elintézve, Abán ahelyett, hogy pártunkat a választási reform ügyében felelősségre vonná, inkább arra ügyeljen, hogy Horvátország történelmébe ma vagy holnap ne írják be nevét fekete betűkkel, amiatt, hogy az ő kormányzati rendszerével és annak eredményeivel a dinasztia ellenségeit erősbítette. E szavaknál a koalíció soraiban nagy zaj támadt. Több szerb képviselő magából kikelve fölugrott helyéről és Bosnyákot ököllel fenyegette. Popovics képviselő ezt kiáltotta feléje: ön még rosszabb, mint Nasztics! Az elnök folyton csengetett, de a rendet nem tudta helyreállítani. Jankovics■" Nem engedjük meg, hogy minket a legalávalóbb módon denunciáljanak. Surmin: Nem beszélhet addig tovább, amíg vissza nem vonta sértését! Popovics: Alávaló denunciáns! Mondja meg Bécsben és az egész világ előtt, hogy én önnek ezt mondtam. Vonjon ezért felelősségre. Miután az elnök hasztalan iparkodott a rendet helyreállítani, az ülést fölfüggesztette. A képviselők a folyosóra tódultak, ahol az izgalom tovább tartott. A bánt, aki az ülésen nem volt jelen, nyomban értesítették a történtekről, mire negyedóra múlva megjelent az országgyűlésen, ahol a koalíció vezérembereivel tárgyalt az incidensről. A folyosókon azt rebesgették, hogy Bosnyákot több, mint harminc napra kizárják az ülésekből. Fél órai szünet után három órakor az elnök ismét megnyitotta az ülést, a legélesebb szavakkal elitélte Bosnyák kijelentéseit és megvonta tőle a jogot, hogy beszédét tovább folytathassa. Ezután Kulmer gróf emelkedett szólásra és feszült csendben a következőket mondotta: Olyan beszédet hallottunk itt, aminő ebben az épületben eddig még soha sem hangzott el. Egy olyan alacsony színvonalon álló beszédet, hogy az ember valósággal elképedve hallgatta. (Élénk tetszés a koalíció padjain.) Ennek a beszédnek tartalma közönséges denunciáció, rágalom. A leggyakortosabb denunciáció, amelyet valaha kormány és a többség ellen csak intéztek. Az országgyűlés többsége nevében mélységes fölháborodással utasítom vissza ezt a támadást és meg vagyok róla győződve, hogy saját párthívei fogják legjobban elítélni beszédét. Utána azűn beszélt, aki ezt mondta: — Midőn a magyar, királyi miniszterelnök előterjesztésére és ő felsége kegyéből átvettem a kormányzást, magától értetődő volt, hogy illetékes helyen kizártnak tartották, hogy ez országgyűlés többségénél olyan törekvések kerüljenek felszínre, amelyek más célt szolgálnának, mint a haza és a király javát. Kérem ezért az urakat, legyenek arra tekintettel tárgyalásaiknál, hogy illetékes faktorok bizalma és jó véleménye ne rendüljön meg. Az ilyen beszédeknek nincs más céljuk, mint az, hogy a horvát nemzetet diszkreditálják olyan tényezők előtt, amelyek bizalma és jó véleménye megnyerésére minden jó horvát és szerb hazafinak törekedni kell A horvát országgyűlés mindig lojális volt. Kérem tehát az urakat, ne polemizáljanak oly módon, mintha minden törekvésük csak odairányulna, hogy a kormányt kerítsék hatalmukba. SzarcsevicsMile dr. ezután kifejtette azokat az okokat, miért vált el Frank József dr.-tól. A többség élénk helyeslése közben szólt a tiszta jogpárt kétszínű politikájáról és kifejtette, hogy e párt egy részről Wekerlével tárgyalt, másrészről itt radikális irányzatot követ... . Több interpelláció elintézése után az ülést délután öt órakor berekesztették. A nagyvilágból. Budapest, ápr. 15. Ibsen irodalmi hagyatéka » , , A nagy norvég jegyzeteit rendezték, sajtó alá Halvdan Roth és Julius Éliás; kiadták Kopenhágában, három kötetben. Vázlata, jegyzetei s tervei nyomán követhetjük gondolkozásának fejlődését; látjuk, hogy a norvég nemzeti élet realista festőjéből („A szerelem koméédiája", „A nép ellensége", „A társadalom oszlopai"*) mint lesz a nagy szimbolista, a „Vadkacsa", a „Kis Egolf", stb. szerzője.: Van a vaskos három kötetben néhány kiadatlan fiatalkori munka is; befejezetlen,drámai művek, töredékek s egy teljes színmű. :A mikor ,gyógyszerésznövendéke volt, Grimstadban s egyszersmind érettségi vizsgálatra is készült. Szalusztiust,és Cicerót,tanulmányozva nagy kedvet érzett történelmi dráma írására; ekkor készült Mazilina, amelyen már nyoma van az oroszlánkörömnek: az, emberi akarat s az akarat megvalósításának nehézsége. A történelemtől azonban hamarosan elbúcsúzott, vittea,regényes képzelet. Björnson példájára eleinte nemzeti irányzatú író kívánt lenni; szeretettel tanulmányozta a norvég Folklórét s 1850- ben egy négyfölvonásos „nemzeti dráma" tervével foglalkozott. A justedali Gélinotte (egy népies régi legenda földolgozása lett volna ez). Megírt belőle másfél, fölvonást, részint versben, részint prózában; ugyanazon álnév, Brynjolf Bjarme név alatt akarta közzétenni, amely név alatt Gáti Alinát közölte. A hagyatékban olvasható töredék’ lázasan romantikus. A cselekmény a középkorban játszik, akkor, amikor Norvégia még katolikus hiten volt. Főszemély egy gazdag majoros, Bengt, kemény, tekintélyeskedő, rettegett ember. A falu plébánosa adja tudtunkra, hogy e gazdag embert irgalmatlanul marcangolja a lelkiismeret, mert pénzsóvárságában szerencsétlenné tette bátyját, Alfot, aki a major örököse lett volna. Alf, apja akarata ellenére, szerelemből nősült; az apa, Bengt ösztönzésére, megátkozta Alfot. A boldogtalan, feleségével együtt, a hegyek közé menekült s ott éltek egy magányos házikóban. Senki nem látta őket többé; mindenki azt hiszi, hogy e néhány év múltán dühöngött pestis elpusztította őket is. Bengt azt akarná, hogy egyetlen fia, Björn, venné feleségül gyámleányát, Méretet; a leány azonban — akinek valami kis vagyonkája is vám — a fiatal majorost, Einart szereti. Björn sokat kószál a hegyek közt, ahol egy nő ■—nyilván az erdő tündére!— énekel és kürtös. A második fölvonásban Björn meglepi egy zordon erdei tisztáson a tündért .... Gyönyörű fiatal leány a tündér: Alfluld. Költői szépen beszéli elmélete történetét az’ifjúnak: mint tölt az eddig virágok, madarak, a kecskék és bárányok között ... Amióta apja s anyja meghaltak, — mily jóságosak voltak’ azok! — emberi lényt, mást, nem látott, csak egy öreg