Budapesti Hírlap, 1912. március (32. évfolyam, 52-78. szám)
1912-03-19 / 67. szám
Budapest, 1912. Budape megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 28 kor., félévre 14 kor., negyedévre 7 kor., egy hónapra 3 kor. 40 fik Egyes szám ára helyben és vidéken 10 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. / ( XXXII. évfolyam, 67. szám. Kedd, március 19. Főszerkesztő és laptulajdonos: Bábosi Jenő. Szerkesztőség: VIII. ker., Bükk Szilárd utca 4. sz. Telefon 54—63. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. sz. A kiadóhivatal telefonjai: Előfizetés 55-95. Elárusítás 93-90. Apróhirdetés 65-95. Hirdetés 55-53. Könyvkiadó 93-90. Igazgató 9-3. Függetlenségi politika. írta Réz Mihály. Budapest, mive. 18. Az 1867: XIL.-c. alapgondolata Magyarország függetlenségének a monarkia nagyhatalmi pozíciójával való összeegyeztetése. Midőn az ország ebben garantálta a nagyhatalmi pozíciót, az ország belkormányzati önállóságát teljes mértékben biztosította. Ez volt a hatvanhetes politika. Letérés volt erről az útról az a Kristóffy-féle politika, mely a nagyhatalmi pozíciót szolgáló védőerőjavaslatok érdekében a választói jog reformját erőszakolta s igy Magyarország belkományzati önállóságát taktikából egy katonai kérdés érdekének rendelte olaja. Nem cél, hanem eszköz lett a politika szemében az ország belkormmányzati önállósága s a bécsi politika ezt az eminenter belsőügyünket a nagyhatalmi pozíció, vélt érdekeinek rendelte alája. Az ország elsőrendű életkérdése csak taktikai eszköz nekik s annak az eldöntése, ami a magyarság fönnállásának problémája, nekik csak kényszereszköz, amellyel a magyarságot minél több áldozatra lehessen rábírni. Egész nemzeti létünk függ attól, hogy milyen legyen a választói jog — helyes megoldása a magyar szupremáciát jelenti, hibás megoldása a magyarság pusztulását — és nekik mindez csak arra szolgál, hogy a militarizmus napról"---------------„— napra fokozódó igényei számára minél többet kisajtoljanak. Ez a politika a hatvanhetes politikaegyenes megtagadása, Magyarország belügyeinek a katonai érdekek alá,rendelése. Ez összbirodalmi politika, amely a birodalom nagysága vélt érdekének minden egyebet képes föláldozni. És ezt a politikát szolgálja a Justhról elnevezett függetlenségi párt. Hol tudva, hol pedig , tudatlanul. Mindig károsnak tartottuk a választóijog oly reformját, amely megdönti az értelmiség vezérszerepét. De sohasem láttuk olyan, megdöbbentő példáját annak, hogy a politikai rövidlátás miként kockáztathatja a nemzet legfontosabb érdekeit, mint,éppen, a Jusih-párt mosdani magatartásában. Amit ez a párt tesz,,.ahogy ez a párt szolgálja az országellenségeinek érdekeit; ha nem volna jóhiszemű tudatlanság eredménye —hazasírulásnak kellene mondani. És nem mentheti semmi egyéb, mint hogy azok, akik azt csinálják, nem tudják, mik cselekesznek. Mentség ez nekik, de az országnak gyönge vigasztalás. És mi megtanultuk ebből azt, hogy a politikai érettség hiánya mit eredményezhet ..soviniszta"pártnál is oly politikát, amely a nemzet és a bécsi politika közötti konfliktusban a bécsi katonai, párt mellé áll. Mindig ■féltünk, hogy a radikális választói reform pánszlávokkal és dákorománokkal tölti meg a törvényhozást, most látjuk, nem is kell hogy erre kerüljön a sor. Elég ha a Justh-párt kellő számban bejut, akkor Konrád és Auffenberg politikája pánszlávok és dákorománok nélkül is bőven lesz képviselve. Képviselve a legélesebb fegyverekkel, oly fegyverekkel, amelyekkel csak nemzeti ellenzéknek volt szabad élnie. Ebből a krízisből ezt megtanultuk s tapasztalni fogja a Justh-párt ennek következményeit. ... Azt mondják Bécsben — és azt mondják a Justh-pártban is, — hogy a nemzeti munkapárt energikus föllépésével csak taktikázik a maga választójogi programja érdekében. És azt mondja a Justh .lapja,, hogy a nemzet újoncmegajánlásijogának biztosításáért vivott harc: Bécs ellen ,,zsarolás“. A szegény Bécset ime, hogy zsarolják s egy magyar „függetlenségi“ pártnak hogy fáj ezért a feje. Akarjuk bizonyára a mi választójogi programunk érvényesülését. Akarjuk, mert az ország érdekében ez áll. .És milyen „taktikával”1, milyeníódon kívánjuk azt érvényesíteni? Úgy, hogy atöbbi kérdésben is hangsúlyozzuk Magyarországönrendelkezési jogait. És ez baj: egy magyar pártnak.És ez a párt függetlenséginek nevezi magát! * Nagyon jó volna, ha minden kormány úgy taktikázna a maga belpolitikája érdekében,hogy — mint a mostani — Bécs túlköveteléseivel szembeállanak . Szeretnők mi az ilyen intrikát. És nagyon szomorú,, hogy a függetlenségi párt úgytaktikázik a maga belpolitikai programja Róma a merénylet napján. Róma, anárc. 17. Olaszországban való utazásban gyakran úgy látja az idegen, hogy az örökké forrongó lelkű taljánság nem valami nagyon szereli kistermetű (bár nagyeszű) királyát. Csak a tegnapi izgalmas nap mutatta meg, mennyire kedves az ő személye mégis rapszódikus népének. A merénylet híre egyetlen pillanat alatt végig futott a városon. A lobruki nagy diadal, melytől még harsogtak a reggeli lapok, egyszeriben feledve volt. Egymásnak adták át a szót, nép, katona, idegen, koldus. Nem volt itt többé különbség ember és ember között. Csak egy megriadt tömeg gomolygott utcáról-utcára, lármásan tárgyalva és kombinálva mindazokat a részleteket, melyek percről-percre változtak vagy kiegészítődtek. A királyi pár fenséges nyugalmán bámult az egyik, a másik a hős királyon, ki a Panteonbeli diszmise után nyitott autón és minden kiséret nélkül rohant az S. Giacomoba, megsebesült testőrjét meglátogatni. A harmadik ezért a szép testőrért könnyezett, „Róma legszebb ■katonájáért", akinek magas, elegáns, szikár alakját, pompás ősz fejét, nemes szabású vonásait oly jól ismerte az egész város. A német nevű őrnagy régi livornói,család sarja. Felnőtt gyermekei vannak, felesége, kiterjedt rokonsága. Mikor a lövést követő esés után kórházba került, agyrázkódás tünetei is mutatkoztak. Mára ez utóbbi elpihent. Bár nagyon megkínozták az ébren végrehajtott operációval — mert hiszen kétféleképpen is megtámadott agyát nem ronthatták meg még jobban a narkózissal ,— a golyó legalább künn van és most már van némi remény fölépülésére. Megható volt az a pár pillanat, mikor a Panteonból testőréhez siető király szembekerült a sebesülttel. Az őrnagy merev mozdulatlanságban fekve fogadta el, a kíntól üveges szemét egyetlen pillanatra le nem véve róla. Senki se tudja, magánál volt-e akkor, vagy már úrrá lett rajta az önkívület. A király megindultsága azonban oly nagy volt, hogy egyetlen szót sem tudott szólni, csak szorongatta némán fiú embere ólomnehéz jobbját. A gyötrelmes jelenetnek végül is az orvosok vetettek véget, jelezvén, hogy féltik a beteget. A szerencsésen megmenekült uralkodó szeme még akkor is könnyes volt, mikor autójához leérkezve övéihez hazasietett. Ez azonban még nem jelentette azt, hogy már most azután megpihenhet. Tomboló, ujjongó tömegtől zúgott a Piazza del Kvirinale, mely minden áron látni kívánta a halálveszedelemből épen megtérőt. Alig húzódott vissza erkélyéről a királyi pár, már érkeztek végtelen kocsisorban az összes diplomaták, ,kitűnőségek, " hatalmasságok. Közben a derék római népnek eszébe jutott az özvegy anyakirályné, a kinek ma meg nagyobb oka van az örömre, mint mindannnyiunknak együttvéve. Nosza föl a Palazzo Margeritához, hol addig evivázott utcasuhanc és idegen, ur és dáma, míg a fehérhaju szépséges királyasszony személyesen nem mosolygoit leleájok. Most azután egymásnak örültünk, kicsiny a nagynak, nagy a kicsinynek. Pillanat alatt minden szív fölé odakerültek a picinyke nemzeti színű zászlócskák, és mert nem volt már kit zaklatni a királyi házból, hát nagy mámorosan utcáról-utcára ömölve át, és abbanhagyva minden munkát, egész Róma késő estig csak az általános örvendezésnek élt. Délután persze újból a királyi palota elött volt minden ember, s a királyi per újra megjelent, mosolyogva és kedvesen, bárha valószínűleg alig állhattak már a lábukon. A merénylő személye körül forog ma az egész érdeklődés. Kik vannak mögötte? Az ifjú azonban mindent tagad, s hogy őt is mindenek megtagadják, az is természetes. Méga öreg anyja is ellene fordult, az egyetlen, akinek megbocsájtanák, ha nem vádolná. Fáj egy kissé, és leront minden hatást ez a szegény együgyű, megijedt vémber, amint maga adja meg tulajdon szülötte ellen a legsúlyosabb bizonyságokat. Igen, a fiú készült a dologra. Hiszen előző este, munkájából hazatérve, dicsekedve csapta asztal alá a szerszámait, mondván: Na, holnap ünnepet csapok! -Erre az ünnepre valóban ki is öltözködött (lakodalomra megyek) és úgy menít el, mint a ki ura életnek-halálnak. "Rendesen zárkózott, kevésszávú ember volt. Nyilván ezért nem beszélt a terveiről senkinek. De azt, hogy ő anarkista, mindenkor és mindenütt hangsúlyozta, hozzátévén, hogy ő azonban olyan szabad anarkista, aki semmiféle szövetség kötelékébe nem tartozik. H Ha ez igaz, akkor az ambiciózus ifjú nyilván a svájci anarkista határozatnak kívánt elébe vágni, hogy „a már úgyis halálra ítélt király" pusztulása az ő dicsőségére válhassak. Ezzel persze, hál’ Istennek, rettenetesen megjárta, s most megfizetheti egy egész élet kényszermun kai számunk 38 oldal.