Budapesti Hírlap, 1912. július (32. évfolyam, 154-179. szám)
1912-07-24 / 173. szám
k pedig lelkiismeretesen nem gondolkoznak. Mindezeket a sérelmeket abban az összetételben látják, hogy a magyar képviselőházban népképviselet nincs, ott többségül a polgárság bajaival egyáltalán foglalkozni sem nem akaró, sem nem tudó egyéneket lát, s látja azt, hogy a rossz választási rendszer a polgárság bajait nem ismerő, azzal semmit sem törődő kormányt és többséget teremt, kiknek kezébe kerül a nemzet sorsának intézése. Arra kéri a képviselőházat, hasson arra, hogy a képviselőház még az ősszel, minden munkát megelőzve, föloszlattassék és az újonan választott képviselők alkossák meg a magyar nemzeti, széleskörű választási törvényt. Az újabb föloszlatás után, az új törvény alapján megválasztott képviselőház az elhanyagolások pótlását, a törvénytelenül megalkotott védőerő- és egyéb törvények miképp leendő orvoslásával, in integrum restitutiojával gyógyítsa a sebeket. Végül elitéli a júniusi törvénytelenségeket és az ellenzéki képviselők kiharcolását. Az egri érsek jubileuma. Budapest, jul. 23. Hatvan éve pap s közel negyven esztendeje egri érsek ma Samassa József: ennek az időben is hatalmas, jelentőségében pedig meszsze kimagasló dátumnak fordulóját ünnepelte meg ma az egri érsekség székvárosa, Eger. Az agg egyházfejedelmet gyöngélkedő állapotában élt egyháza és országa munkájába szervesen belekapcsolódó életének ez a nevezetes napja, de annál mélyebbről és melegebben fordul feléje mindenünnen a szeretet és az országos nagyrabecsülés, a mely hatvan esztendő hatalmas életmunkájának és páratlan eredményeinek láttán hódolattal viszi elismerését Samassa Józsefnek. Az első, aki az ünneplők sorában elismerésének gazdag adóját lerója, a koronás király. Meleghangú levélben fordul a kiváló főpaphoz s megemlékezve az egyháznak és az országnak tett nagy szolgálatairól, szívből jövő kívánságát küldi neki, hogy munkában gazdag élete áldásos eredményeit még sokáig élvezhesse. A pápa meleg üdvözletét és áldását küldte az agg főpásztornak. Magát a jubileumi ünnepet Eger városa, a jubiláns székhelye rendezte, ünnepi díszbe öltözött az egész város, a nagytemplomban tartott hálaadó-istentiszteleten ezerszámra ott volt az érseki székhelynek közönsége, azután pedig az egri egyházmegyei irodalmi társulat díszgyűlésének lelkes sokasága és avatott szónokai adóztak hálával, szeretettel, ragaszkodással nagy főpapjuknak. De ennek az ünnepnek Egerből szétáradó fénye messze vetette sugarait s találkozott az egész ország keresztény társadalmának azzal a belülről fakadó óhajtásával, hogy azon a széken, amit egyháza díszére s nagy, országos érdekeknek javára tölt be Samassa József immár négy decennium óta, megfrissülő egészségben és csodálatos szellemének tiszta ragyogásában maradjon meg még hosszú időkön át. A jubileumi ünnep részleteiről alábbi tudósításunk szól: " A pápa áldása. Korán reggel érkezett Egerbe X. Pius pápa üdvözlete és pápai áldása. A távirat, amelyet Merry del Val küldött, igy szól: Fölötte kedves volt a Szent Atyának az áldozárságod hatvanadik évfordulójáról vett értesülés. A Szent Atya e napot üdvkivánataival fogadja s Istentől mindazt, a mi csak szent, a mi csak kedves, számodra lekérve, téged szive mélyéből üdvözöl s áldását adja rád. A kedvező alkalmat magam is felhasználom és üdvözlöm eminenciádat az áldozárság e nagy korünnepe alkalmából; úgy hallgasson meg az Isten, a mint azt időben gyarapodni s érdemekben gazdagodni kívánom. Merry Del Val bíboros: Az egri ünnep. Eger, jul. 23. Fényes ünnepséggel ülte ma meg Eger városa Samassa József bíboros érsek áldozópapságának hatvanadik és érsekségének közel negyvenedik évfordulóját. Az jubileumi ünnepség már tegnap este megkezdődött, amikor a 60. gyalogezred zenekara szerenádot adott az ősz egyházfő tiszteletére, majd megszólaltak a székesegyházi és többi templom harangjai és egyidőben az egész egyházmegye területén fél órán át zúgtak a harangok. Ma reggelre az érseki város ünnepi díszt öltött. A hatóságok és testületek képviselői siettek az agg egyházfejedelem előtt leróni a tisztelet adóját és százával érkeztek az üdvözlő táviratok, amelyek Samassa József kiváló egyházi és közéleti működését dicsőítik. Az érseki székesegyházban délelőtt kilenc órakor hálaadó istentisztelet volt, amelyet Szmrecsányi Lajos érseki koadjutor pontifikált fényes segédélettel, utána pedig a Te Deumot intonálta. Az ünnepi misén megjelentek Szabolcs, Jász-Nagy-Kun- Szolnok, Heves, Borsod vármegyék s ezek községeinek küldöttségei is és az egyházmegye összes főpapjai. Az érsek gyöngélkedésére való tekintettel nem jelent meg ezen az ünnepi misén, hanem már reggel hét órakor a lakóosztályban lévő házikápolnában hallgatott misét. A szentélyt teljesen betöltötte az egyházmegyéből összegyűlt papság, a templom hajójának első padsoraiban pedig a polgári és a katonai hatóságok fejei, az egyesületek és testületek vezetői foglaltak helyet. A megerősített egyházi zenekar Meichner Imre karnagy vezetésével egyházi énekeket adott elő. A mise végeztével a főtemplommal szemközt levő liceumépület dísztermébe vonult át az ünneplő közönség. Déli növény és művészi díszítés ékesítette a főhelyen a biboros arcképét s nagy sokaságban voltak felhalmozva a kegyeletnek szebbnél-szebb emléktárgyai. Ott volt a fakáptalan fölirata és a gyémántmisére készült emlékérme, továbbá mindazoknak a templomoknak és középületeknek képalbuma, amelyek létüket a főpásztor bőkezűségéből nyerték. Ott volt továbbá Samassa József beszédeinek két hatalmas kötete, amellyel az irodalmi egyesület szerzett ünnepi meglepetést: a papnyugdíjintézet, a joglíceum, a hittani főiskola és papnevelő intézet és Gyöngyös város fényes kiállítású feliratai. Ezek közt egyik legszebb műve a kegyeletnek, hogy az egyházmegye papsága Samassa ayémántmisei alapítvány címén tízezer koronát tett alapítványul, hogy kamatait a nyugdíjas papok egyikének rendkívüli pótlékul adják. Dutkay Pál, apát-kanonok, az egyházmegyei irodalmi egyesület elnöke, lelkes szavakban ismertette az ünnep országra szóló jelentőségét, s különleges okait az egyházmegyei papság irodalmi egyesületének, amelyek a mai ünnepség kegyeletes megtartására sürgették. A tartalmas elnöki megnyitó után következett a tulajdonképpeni ünnepi beszéd, amelyet Szmrecsányi Lajos érsek mondott. A nagy ünnepnek az irodalmi egyesület szempontjából való jelentőségét érintve, nagy vonásokban bemutatta az ünnepelt főpásztor alakját, — aki már ifjú korában rendelkezett szabadon választott hivatásának alapvető föltételeivel — és megannyi előjelét annak, amit később a hazát és egyházat mozgató nagy kérdéseknél csodált benne a világ, amely széles alapokra fektetett nagy tudását, irányadó fölfogását, tanácsát ismerni, győzelmes dialektikáját az eszmeharcban érvényesülve látni kívánta. Rámutatott a fényes útra, melyet rövid idő alatt befutott, mely jellemző volt reá s a korra, a mennyiben egyfelől törhetetlen kötelességérzet, munkaszeretet, önképzésben s a tudományos irodalom gazdagításában kifejtett nagy energia s mindenekfölött hajlíthatatlan elvhüsség és jellemező; másfelől mindezek elismerése és méltánylása karöltve emelték 45 éves korában az érseki székbe, csodálatára a tájékozatlanoknak, kik nem vették észre, hogy a háttérből megelégedéssel tekinti az emelkedést a haza bölcse, ki annak értelmi szerzője volt. Bemutatta a bíboros-érseket, aki a kormányzásra a leglényegesebb föltételt magával hozta: kormányozni tudta önmagát s maga fáradt át önteni a lelkekbe azt, a mi az ő életét oly csodaszépen szabályozta. Szeretett mindig, ha nem is mulatta, de szeretett szigorúsággal. A jóakaratunk fölismerték benne az atyát, az orvost s jobbak, nemesebbek lettek közelében. A sértett hiúság, a ki nem elégített dicsvágy tövissel szivében távozott előle és kész volt indulata lehűtésére a pokollal is szövetkezni. Szégyen az időkre, hogy e szövetkezés olykor sikerhez is jutott, de Samassa nagyságához tartozik, hogy mint a tenger szikláját, csak tisztábbra mosták a szennyes habok, s ő Szent Pállal magára csak azt a következtetést vonta le: ha az embereknek tetszeném, Krisztus szolgája nem lehetnék. Főpapi nagy alakja nem volt egészen a jelené. Messze a jövőbe hatott ki. Nem tartotta elégnek kormányozni, példát adni; legfőbb gondja volt az ige letéteményének, az igazságnak hűséges föntartása. Tanított a szó, a toll nagy hatalmával, mely tulajdona volt. S mivel azt tartotta, hogy az igazság, a hit nem is a hatalmi túlkapástól, az ellenfél álokoskodásától szenved legtöbbet, hanem éppen övéinek túlbuzgalma, fondorlata ejt rajta legmélyebb sebet, tekintélyének egész fölényével lépett föl azok ellen, akik a pillanatnyi hangulatért, a népszerűség rongyaiért veszedelmeztetik az igazságot, a hitet. Amennyiben pedig szívében nem tudta egy, mástól elválasztani az egyházat, a hazát s egy ünnepies pillanatban meghatóan tett arról vallomást, hogy a haza ideiglenes egyházunk s az egyház örökké való hazánk; más mértékkel mérni a hazának sem tudott. Külső ellenségnél is veszedelmesebbnek tartotta a honfiak túlbuzgalmát, vagy éppen ármányát s az ellen csak az igaz hazafisághoz menekülve talált vigasztalást, reményt és segítséget. Köznek szentelt élete mindig az elvek komoly utján haladt s csak keveseknek volt alkalmuk, tényeinek külső hideg formái mellett, lelke mélyébe hatolni. De a ki látta, hogy az igazság s jog szigorú alkalmazásánál szive gyakran miként vérzett és fájt, a ki látta szerencsétlenségek láttán nagy áldozatokra hevülni, a ki látta panasztalanul szenvedni, ellenségeinek megbocsátani, az meghódolt mélyen érző szive előtt. Milliókra menő bölcsen osztott adományai s alkotásai csak azt bizonyítják, hogy senki nem érezte mélyebben a lelkiismeretbeli kötelességet alkotásokban, jótéteményekben viszonozni az egyháznak azt, amit az földi javakban neki juttatott. A földön elérhető legnagyobb elismerések és méltóságok magaslatáról körültekintve már nem láthat ármányt, cselszövést, a mely őt oly sűrűn megközelítette. Láthat egy nagy tábort, a mely áldásos kormányzása alatt javult, nemeskedett, mely hőfohásszal csatlakozik a mai hálaimához, kérve, hogy a Mindenható tartsa meg neki és az egyháznak e szilárd támaszát és tartsa meg sokáig a hazának, amelynek nagyobb fia aligha van. A mély hatást keltett beszéd után Török Kálmán prépost főesperes, országgyűlési képviselő, a jubiláns közéleti szereplését méltatta. Plasztikusan domborodott ki a főpap történelmi alakja a mindvégig érdekes beszéd során. Majd Madarász Flóris ciszterci főgimnáziumi tanár a bíboros szónoki képességeit méltatta szép beszédben. Ambrus István, szemináriumi alkormányzó, egyesületi alelnök zárószavaival ért véget az ünnep. Délben a papnevelő intézetben a főkáptalan száz terítékű díszebédet adott, amelyen a vármegye és város előkelőségei, a polgári és katonai hatóságok fejei, a főkáptalan, továbbá az egyházmegye papságának képviselete vett részt. Az első felköszöntőt Szmrecsányi érsek mondta, megemlékezvén arról az ürömcseppről is, amely a bíboros betegsége miatt az ünnepi örömbe vegyül. Lelkes felköszöntőt mondott aztán Maszik Viktor alispán a külföldön tartózkodó főispán helyett. Jankovics Dezső polgármester, majd Breit József ezredes a papság hazafias érdemeit hárította a példaadás nagy mesterére, a jubilánsra. Több lelkes pohárköszöntő hangzott még el, s mindannyi fokozta a lelkes hangulatot. Akiket a papnevelőház nagy ebédlője befogadni már nem tudott, azokat az érseki fiúnevelő intézetben látta vendégeiül a főkáptalan. Ott is egy szívvellélekkel ünnepelték az egyház nagy fiát. Igen sok gratuláció érkezett a gyémántmise ünnepére. József királyi herceg, a főpapok, miniszterek, államférfiak, általában az ország előkelőségei és igen sokan mások táviratban és levélben halmozták el üdvözletükkel a főpapot. * A bíboros-érsek jubileuma alkalmából egy napilap a jubilánsról szólva, egyebek között azt állítja, hogy sokat tett, de Egerért nem tett semmit. Egerből illetékes kézből kapjuk erre vonatkozóan a helyreigazítást. A cikkírónak meg kellett volna előbb hallgatnia az egrieket, mondja informátorunk, akkor tévedését belátva másképp irt volna. Egerben mindenki tudja, hogy a jogakadémiát senki más, hanem az érsek tartja fönn a káptalanéval együtt. A többi kultúrintézmények, melyek az ő fönhatósága alatt állnak, mind az ő áldozataiból élnek, például az országban párját alig találó leánynevelőintézet. Egerben mindenki tudja, hogy a törvényszék Samassa érsek hathatós közbenjárására maradt Egerben, melyhez a városnak házat és telket adott, úgy hogy árát az érseki törzsvagyonnak megfizette. Egerben mindenki tudja, hogy az árviz utáni pusztulás az érsek áldozataival tűnt el. Midőn a szőlővész pusztulással fenyegette a lakosságot, az érsek anyagi segítségével folyt éveken át a mentő munka s ebben a várost egy uj épület átengedésével is támogatta. A város fejlesztése érdekében az érseki fürdő át A király Samassához. A hivatalos lap mai száma a következő királyi kéziratot közli: Kedves Samassa bíbornok! Az isteni gondviselés kegyelme megengedte, hogy első szentmise áldozatának hatvanadik évfordulóját és érseki széke elfoglalásának negyvenedik évét megérje. Örömmel használom fel ezen ritka ünnep alkalmát arra, hogy őszinte elismeréssel emlékezvén meg az egyház és a közügyek terén szerzett kiváló érdemeiről, önnek legmelegebb szerencsekívánataimat küldjem, azon szívből jövő óhajjal, hogy munkában gazdag élete áldásos eredményeit még sokáig élvezhesse. Kelt Bad-Ischlben, 1912. évi julius 15-én. FerencJózsef s. k. BUDAPESTI HÍRLAP (173. sz.) 1912. julius 24.