Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)

1916-05-22 / 142. szám

Budapest 1916. XXXV. évfolyam, 142. szám. Hétfő, május 22. Megjelenik inndennap. Előfizetési árak: Egész évre 38 kor., félévre 16 kor., negyedévre 8 kor, egy hónapra 2 kor. 80 flll. Egyes számoira helyben, vidéken és pályaudvaron 13 fil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. Kiadóhivatal: VIII. ker., József körút 5. szám. TELEFONiSZáfflOS: József 43. József 53, József 63. ír r ~ 4 ~~ ~tiszta. dernef Artúr. Budapest, máj. 21. Az utolsó magyar szabadságharc diadalokkal koszorúzott fővezére, s a világosi fegyverletétel balsorssal megvert szerencsétlen Lőse, éppen Budavár megvívásának évfordulója napjánbevégezte hosszú, viszontagságok közt hányatott földi életét. Akár történeti szereplését nézzük ama végzetes hetekben, hogy a homályból az ország első katonái sorába emelkedett, ama viharos hónapokban, melyek alatt hazájának világhírűdicsőséget szerzett kardjával, s ama gyásznapokban, midőn az állami közhatalmat "diktátor gyanánt ragadta kezébe, hogy "Magyarország elbukását megpecsételje, akor a nemzeti közvélemény számkivetettjére gondolunk, ki föltétlen rezigztázióval levonja saját személyére a bukás minden következményét, állja és tűri a kortársak ítéletét, nem tér ki a gáncs, a t megbélyegeztetés, az átkok elől, amiket a felháborodott keserv, a jogos elfogultság s az érthető előítélet feléje röpít, s őmaga nyugodtan készül, védekezve vár foly időkre, melyek indulatoktól megtisztult ítéletéhez ügyét bízva fölebbeztheti: minden helyzetben, mnden viszonyok közt éreznünk kell, hogy Görgei Artúr egész életpályája alatt rendkívüli erejű egyéniséggel volt délunk. Bármily eltérők a nézetek ma is hadvezéri megbízhatósága s politikai viselkedése felől, abban mindenki egyetérthet, hogy az 1819 telén végrehajtott mesteri visszavonulás a bányavárosokon át a felső Tiszához, a honvédsereg újjászervezése, a tavaszi hadjárat, a szolnoki, tápiósbicskei, isaszegi, nagysallói csaták, Budavár bevétele s a Komárom körül vívott harcok a magyar hadjárat legfényesebb fegyvertényei s azok ,kiválóan Görgei lángeszének, energiájának, fegyelmet tartó tekintélyének és honvédeink hevületét a végletekig fokozni tudó népszerűségénekvoltak köszönhetők. Ha sorsa úgy végez róla,hogy a csatatéren kell elesnie, ha ellenséges golyótól, kardéltől leterítve hősi halállal vagy az uradi vértanuk végzetében osztozva, mártírhalállal adózhat a nemzet jogaiért: ma bizonyára szobrok örökítenék meg országszerte emlékezetét s neve ott ragyogna a történelemben, a hol a Hunyadiaké, Zrínyieké és Bercsényieké. Neki más sors jutott : a magyar ügy akkori elbukásában a legexponáltabb szerep vállalása, minden ódium elviselése, minden felelősség gondja s minden keserűség kálváriája. Meghalni szebb, talán könnyebb is ett volna; életben maradni élőhalott gyanánt, évtizedekig vonszolni a hevíilésre többé képtelen tetemet s ugy várni a megváltó temetkezési napra, bizonnyal keserves és nehéz föladat volt. Görgei Artúr mégis ez utóbbit választá tudatosan s egy emberöltőt meghaladó időn át kitartott mellette következetesen. A történelem tiszte lesz megállapítani, hogy a szabadságharc katasztrófájából mennyi rész esik a fővezér működésére, szándékaira és rovására, a katasztrófát követő magatartásából pedig mennyi volt önként való elhatározás, mennyi a kényszerűség műve. De bármit valljanak majdan e kérdésekben az összegezendő történeti adatok, a főtényező: Görgei Artúr egyénisége az immár bevégzett földi élet körvonalaiban világosan áll most is előttünk, az utókor szeme előtt és sokat megvilágosít abból, ami múltjában homályos, félelmes és tragikus volt. . Tragikumát főleg az okozta, hogy hidegen, reálisan gondolkodó címével kellett egy ideális hevületű korszakban vezérhivatást betöltenie. Cselekvő ösztöne és becsvágya tettekre sarkalta, áma nagy idők hullámai a fölszínre vetették és ő érezte magában, hogy nagy dolgokra képes. De a viszonyok megítélésében, a föladatok és célok fölfogásában a cinizmusig reális, a brutalitásig katonás lénye végzetesen eltért ama kor eszmei irányzatától, patetikus, szavaló stílusától, érzelmesen szubjektív politikájától. Görgei sem poétázni, sem érzelegni nem tudott; a frázisoktól és deklamációktól idegenkedett. A dolgokat a maguk mivoltában szerette fölfogni és kellő értékére leszállítani. Hatással rá csak a tények sajtársyi okok voltak, külső impressziókra ként hajlott, sem a tekintély, sem a népszerűség neki nem imponált. Mentül több sikere volt, s mentül nagyobbra nőtt, annál inkább át volt hatva saját tisztán és messzebblátásának felsőséges érzetétől. Legszívesebben a maga esze szerint s a saját útjain járt, nem tűrve a hozzá kevésbbé értők avatkozását vagy a tőlük való függést, kivált katonai téren a civilek részéről. Ez hozta összeütközésbe a többi tábornokkal és főleg a vezérlő politikusokkal. Volt fényében valami szuverén, parancsoló vonás, mely majd oly utat jelölt ki neki a honvédelmi bizottmánnyal s az országgyűléssel szemben, a milyet egykor Dumoriez vett igénybe a francia konventtel, Bonaparte a direktóriummal, később Basaine a nemzeti védelem kormányával szemközt. De bár a szubordináció ellen gyakran vétett s a felsőbbség iránt való lojalitása sem volt kifogástalan, végleges törésig soha se vitte s akár az államcsíny, akár az árulás szándéka távol állt lelkétől. Az osztrák abszolutizmus fegyveres leverésében s egy elfogadható kiegyezés kikényszerítésében kereste a magyar kérdés megoldását, súlyt vetve rá, hogy harcunk a legális téren maradjon és ne öltsön forradalmi jelleget. A függetlenségi nyilatkozat s a rá következő orosz avatkozás szabadságharcunkat más alapra helyezte át: Görgeiben megingott ekkor a reménység, hogy a nemzet küzdelme sikerrel végződhessen. Lemondhatott volna ekkor, mint annyi más, ő is a további szereplésről. Határozott jellemére vall, hogy a veszedelmek közepett megállt helyén, nem hagyta cserben az ügyet, s el volt tökélve végig kitartani mellette, harcolva a fegyverbecsületért, amíg csak leelet, de levonva a végső konzekvenciákat is, ha kell. S ő levonta hideg ésszel, rideg szívvel, kemény katonai kötelesség tudással, mikor arról győződött meg, hogy a további küzdelem céltalan, az ellenálló erők kimerültek s a nemzet a maga igazait csak a történelmi jövőtől várhatja. Pár órai diktátori hatalmát Világosnál a kapituláció megkötésére használta föl, de a mult történetkönyvébe a jövő elé világítókig beiktatta ugyanakkor kitörölhetetlen betűkkel azt is, hogy Magyarország csak egy idegen nagyhatalom népjogellenes inváziója alatt tört össze, Ausztria abszolutizmusa ez országot nem győzte le, hazánk nem hódolt meg neki soha! A fegyverletétez egyedüli föltétele, hogy ne osztrák, hanem kizáróan orosz erők asszisztáljanak hozzá, a haldokló magyar honvédsereg erkölcsi győzelmét jelentő Ausztria fölött. Mivel sorolta meg Ausztria etörténelmi megaláztatást, arról az aradi Golgota eléggé tanúskodik. A vértanuk útjára akkor Görgei Artúr is el lehetett készülve, ki nem kérve kegyelmet, elszántan várta zord katona sorsa beteltés. Az orosz cár akaratából történt, hogy az osztrák beszúállók a teljhatalmú magyar diktátor iránt a fegyverletétel után kíméletesek voltak, életben hagyták, Klagenfurtba internálták és a hadseregnél viselt korábbi rangjához képest a főhadnagyi zsoldon tartották évejkig. Görgeinek, ha már bajtársaival együtt nem halhatott, el kellett azóta viselni az örömtelen, remény nélkül való, megadással teljes életet, melynek már csak egy célja volt, hogy a történetekért feleljen, a vádakért helyt álljon, a megitéltetést tűrje s lelkiismereti nyugalmát tisztes szegénységével, igénytelen hatáskörben szerényi munkásságával, elégedett öntudatával igazolja. Ezt a nehéz föladatot is kemény kötelességérlzete pontosan, hidegen, kitartóan, férfiasan oldolta meg. A sorscsapások nem törték meg büszkeségét, s pillanatra se jött kísértetbe, hogy bal végzete elől a kétségbeesés árnyékába menekült jön, a mivel bűnösségéről tett volna tanuságot így őszült meg s aggott el szemünk előtt, nem változva meg lélekre másképp, mint abban, hogy az egykori józan realista bölcs életfilozófia lett, ki saját balsorsát is történeti szükségnek fogta föl, mondván: a nemzetek életösztöne kijvánja, hogy minden szerencsétlenségük okát soha ne a saját gyöngeségünkben lássák, hanem mindenha egyesek hibáiban keressék, — az egyesért sem kár, csak a nemzet boldoguljon. S a végzet megengedte Görgeinek, hogy a sorsharang minden zivatara elvonuljon fölötte, a sújtó csapásokat rendületlenül kibírja és az idők változtával az emberek haragjának enyhuiletét kivárhassa. A haza sorsa jobbra fordult, uj nemzedék nőtt föl körülötte, mely a szabadságharc bukótt veterán hérosza felé egyre több kimélettel, majd részvéttel és végre tisztelettel tudott közeledni. Megérte, ami vajmi keveseknek adatik, hogy életben maradva hallhassa az utókor elfogulatlan ítéletének prelúdiumait arról, akit az uj ivadék úgyis csak történeti távlatból látott s kinek alakja mitikus körvonalakban, mintegy ércbe öntve és megpatinásodva jelent meg immár előttünk. A halál most megnyitja neki a rég óhajtott sírt, fáradt testének megengedi az örök nyugalmat, szellemének megadja a történelmi világítást s a nemzeti géniusz sem tagadja meg többé tőle az engesztelődés koszorúját. Pihenjen békességben ! M kiéheztetés politikájával szegezzük szembe a győzelem politikáját ! M győzelmet a kitárlás biztosítja, a kitartásnak pedig akadikölcsön sikere egyik legfontosabb tényezője. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megnyitása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal.