Budapesti Hírlap, 1938. július (58. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-22 / 163. szám
1938 JÚLIUS 22. PÉNTEK TALLÓZÁS viiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiitiitiiiiiiiiiiiiiiiinB ' ÖT ÉS FÉLMILLIÓ DOLLÁRT rágott el Amerika egy esztendő alatt, rágógumi formájában. Horribilis összeg s érdekes lenne, ha eloszthatnék a fogyasztók számával, így kitűnne az is, hogy milyen hogy a fejadag?".Akinek nincs jobb dolga, elrágódhatik a kérdésen, hogy miért szenvedély ez az Újvilágban. Vannak, akik azt mondják, hogy pótolja a dohányzást. A statisztikai kimutatásból kiderül, hogy semmi összefüggésben nem áll a dohányzással, mert a dohányzók éppen úgy elkérődznek rajta, mint a nemdohányzók. A józan ész szerint azért rágják a gumit, mert jó. Jó maga a gumi, jólesik maga a rágás és élvezet, — kellő gyakorlat után — a megmaradt kis gumigalyát pontosan odacélozni, ahová a helyét kiszemelték. Azért ezt a magyarázatot sem fogadhatjuk el egészen, mert mi is megpróbálkoztunk a rágógumival. Nem mondhatjuk, hogy fájdalmat, vagy kínt okozott, de valami különösebb gyönyörűséget sem szerzett. Rágni akkor szoktunk, ha eszünk, köpni viszont nem szoktunk még gumit sem, mert neveltségünk tiltja. Marad utolsónak a mindig kényelmes és mindig elfogadható magyarázat: ízlés dolga. Az ízlések és a pofonok tudvalevőleg egészen különbözők. A különbséget jellemzendő, elmondhatjuk, hogy a minap valaki amerikai módra készített sültsonkát evett borsópürével. Az első falat után rosszul, lett.. A sültsonka amerikai módja abból áll, hogy a sonkát kemény cukorral fedik be, ami nem ízlésünk. Az amerikai sonka gyanútlan fogyasztóját a cukor valósággal inzultálta. Úgy érezte, mintha — pofonütötték volna. * — NEM KELL FÉLNI TŐLE, NEM RÁZ, — szokták mondani az emberek biztatásképp, ha valaki idegenkedik valamely idegen dologtól. Most pontosan az ellenkezője történt. Egy sanghaji mandarin háromszázhúszezer frankért pompás autót vásárolt. Pár nappal a vétel után a gyár a következő szövegű táviratot kapta: Autó nem felel meg, nem ráz eléggé A gyár vezetői értetlenül csóválták a fejüket, mert hiszen az a jó, ha nem ráz. Végül is azt gondolták, hogy Valami hiba csúszhatott be a távirat szövegébe. Mindenesetre megbízták a gyár sanghaji képviselőjét, hogy tisztázza az esetet. Nem volt mit tisztázni. Az autó használhatatlan volt, mert nem rázott. A mandarin ugyanis rázás céljából vásárolta a drága autót, mert úgy gondolta, hogy ha naponta pár óra hoszszat rázatja magát, akkor egészségi állapota lényegesen javul, mert a rázás emésztésének javítására szolgált volna. A gyár eleget tett a szokatlan kívánságnak, rázóssá varázsolta az autót. Állítólag most úgy ráz, hogy a mandarin előbb-utóbb le fogja harapni a saját nyelvét. Ez bizonyosan jót fog tenni emésztésének. * — HA ÉN EGYSZER JÓL KIALHATNÁM MAGAMAT — sóhajtozunk általában, amiként sóhajtozott Sztojko Pavlo bolgár vasúti hivatalnok is, akit a fránya vonatok nem hagytak aludni és ha aludt, dübörgésükkel fel-felriasztották. A kegyeség egyszer mégis meghallgatta kérését. Történt pedig ez pontosan december 2-án, amikor szolgálatából hazatérve, lefeküdt. Lefeküdt és elaludt. Aludt egynapig, kettőig. Rázták, ébresztgették, hiába, úgy látszik, eltökélte magát, hogy most ez egyszer kialussza magát. Aludt még tovább: egy hétig, két hétig, egy hónapig. Ezt már sokallolták. Még az orvosok, akik megpróbálták ébrenlétre injekciózni. Sztojko Pavlo fütyült az injekciókra — persze álmában fütyült — és aludt rendületlenül két hónapig, három hónapig, sőt tovább, pontosan július 19-ig. Ekkor felébredt. Jól érezte magát, noha a hosszú idő alatt csak mesterségesen táplálhatták. Irtózatos alvásrestanciája lehetett. Mikor magához tért és közölték vele, hogy ez alkalommal több mint kétszáz napig aludt egyfolytában, ■— amint a fürge riporterek megírták — csodálkozott. Pedig az lett volna csodálatos, ha nem csodálkozik. : * AZ EMBERI TALÁLÉKONYSÁG kimeríthetetlen és erősen játékos színezetű. Szereti az ellentéteket. Egy időben feltalálták a sült fagylaltot, amiben az ellentét volt a legjobb, mert meleg is volt, meg hideg is volt. Az embereknek tetszett, a hideg és a meleg összefogása, a fogaknak nem, annyira nem, hogy mérgükben pattogtatni kezdték a zománcot és ezzel tökéletesen tönkretették a sültfagylalt további karrierjét. Most megint ilyen ellentétes dolgot találtak ki Amerikában. A sebesülést összeegyeztetik a „barátságos arcot kérek” pillanatával. Feltaláltak egy revolvert, amelyik ugyanakkor, amikor golyót bocsát az áldozat testébe, az áldozatot le is fotografálja. Igaz, hogy az, aki ezt a fotorevolvert elsüti, nem biztatja az illetőt, hogy: Tessék idenézni, egy madárka fog csicseregve kiröppenni a lyukból. Őszintén szólva, a cél nem is ez, hanem inkább az, hogyha a golyó nem talál, legalább a betörő, vagy gyilkos képe legyen megrögzítve a revolverre alkalmazott fotografáló gépben, mert így nem kell bottal ütni a nyomát, hanem pontos személyleírás alapján keríthető kézre. A revolver hat golyót bocsáthat ki egymásután s ugyanakkor hatszor kattan a fotografálógép „blendéje” is. Pontosan látható majd, hogy az áldozat milyen arcot vágott, amikor a golyó a jobb, majd a bal vállán, jobb, majd a bal lábán, mellén, végül a hasán fúrt egy kis lyukat. Filmet is lehetne készíteni belőle, de ez még úgy látszik a találmány tökéletesítésétől függ. Amerikai jelentés szerint a próbalövések kitűnően sikerültek, bár valószínű, hogy nem éles golyókkal kísérleteztek. Ha a világítás nem kedvez, akkor esetleg meg lehet kérni a gengsztert, hogy álljon a lámpa alá. Nem bizonyos, hogy fütyül a kérésre, elvégre az emberek hiúk. Egy azonban feltétlenül bizonyos: A fotografáló revolverrel agyonlőtt ember úgynevezett személyazonossága felől nem lehet kétség. A fotografálógép is megmutatja, hogy a halott valóban az, akinek mutatja magát. B. H. Szent-Györgyi Albert tanárt díszdoktorrá választotta a Sorbonne A Nobel-díjas tudós nyilatkozata a kitüntetésről SZEGED, júl. 21. A párizsi Sorbonne-egyetem Szent. Györgyi Albert dr. Nobel-díjas szegedi egyetemi tanárt tudományos kutató munkásságának elismeréséül díszdoktorává választotta. A Sorbonne ez év novemberében ünnepélyes külsőségek között avatja díszdoktorává a professzort, aki az őt ért megtiszteltetéssel kapcsolatban a következőkép nyilatkozott: — A párizsi egyetem (Sorbonne) a világ legrégibb egyeteme, díszdoktorsága tehát a Nobel-díj mellett a legmagasabb kitüntetés, amely a tudomány emberét érheti. Bár a kitüntetés tisztán kulturális jellegű, a díszdoktorrá választás mégsem szokott ellentétben állni az ország politikai érzületével. Ezért az én díszdoktorrá való megválasztásom újabb kifejezése annak a mindjobban erősbbödő rokonszenvnek és jóakaratnak, amely Franciaországban Magyarország iránt megnyilatkozik. Végtelenül sajnálom, hogy a háború közöttünk és az ősi francia kultúra között szakadékot hozott létre, amelynek áthidalására elérkezett az idő. Magam évek óta ebben az új irányban dolgozom és francia részről teljes megértésre és jóindulatra találtam. Díszdoktorságom is ennek a kifejezője. Kazinczy Ferenc mint rendőri riporter A Teleki-család gyömrői levéltárában fekszik Kazinczy Ferenc százéves riportja a koleralázadásról Okolicsányi-Kuthy Dezső dr. közli az „Orvosi Hetilapéban Kazinczy Ferencnek Teleki József grófhoz, az Akadémia akkori elnökéhez 1831 augusztus 17-én Széphalomról intézett levelét az 1831. évi kolerajárványról és az ezzel kapcsolatos koleralázadásról. A levél, amely úgyszólván az első riportnak számítható, a Teleki József grófi család gyömrői levéltárában található. A levéltár becses anyagát Iványi Béla dr. egyetemi tanár már 1931- ben feldolgozta. Kazinczy Ferenc érdekes és izgalmas levele így szól: — Az orosz mirigy most nálam dühösködik már, minekutána mérgét Ujhelyben és Patakon kiöntötte, s Patakon a szegény Kézyt jul. 31. d. elragadta. Magam és az enyéim még élünk, de a legifjabb fiam már nekem is benne volt: egyedül anyja gondjainak köszönheti megmaradását. Ujhelyen minden 25-dik, Tolcsván minden 9-dik, Olasziban minden 4-dik, kihalt. Tályán Doctor Őri és felesége, Képes szolgabíró és felesége, két Janthó, Mádon Palugyai, felesége, leánya, fija és eddig talán második fija is. Nagyságod falun van s hirei ott is lesznek, de amit én itt beszélni fogok, nem lesz kedvetlen, bár irtóztató, mert a mi megtörtént, illő tudni. Szökés a halálszekérről Kassa egy csuda formájú szekeret csináltata, mellyen a cholerások házaiktól az ispotályba vitessenek, s megtette a rendelést, hogy ha magok vagy házak népe nem akarna engedni elvitetéseket, erővel is vigyék őket. Ez a csuda formájú bárka hasonlit azon másik szekérhez, amellyen a kutyapecér szokta az agyon sújtott ebeket kihordani a városból, s a fekete szín rajta a halál jelének vétetett. Valamelly aratóleány a mezőn hirtelen betegedett meg, s azonnal megjelent a halál szekere, s a szegény leány sírva dugatott belé. Midőn már közel volt a szekér a városhoz, a leány megsejti, hogy a szekérnek nemcsak a két oldalán, hanem hátul is in. N. B. 1879/496. sz. e. a. LUXUSUTflZflS PARISBA Repülőgépen oda és vissza Q C*fZ 6 napos luxusellátás * w#W«“ Ellátás a Grand Hotel Louvre-ban, fürdőszobás szobával. Az Air France luxusrepülőgépeivel. Repülőgépen oda, vissza 60 napig érvényes u. o. vasúti jeggyel 6 napra p A40 wmmm szoba reggelivel a Grand Hotel Louvreban ■ Megkezdhető bármelyik nap Jelentkezés: Utazási Irodánkban Vill., József-körút 5. és IBUSZ főiroda Vigadó-épület vagyon ajtaja; megnyitá tehát azt, s lassan a szekérből kicsúszott. A szekér most megállt az ispotály előtt, s a ház emberei futottak a beteget kiemelni a szekérből, s a csudák csudája! a szekér üresnek találtatott. Ezt a köznép isteni intésként vette. Az ispotály emberei mindjárt nézették ugyan a leányt szülejinél vagy gazdájánál, de nem találták; okosan nem oda vonta magát, hanem valamelly ismerőséhez, kinél kitisztítván másnak gyomrát az epétől, délután épen és egésségben ment haza. Mindezek a köznépet oda tévesztették, hogy a gyógyítgatást szükségtelennek tekintse, sőt az, ami következt, még vétkesnek is. Kínvallatás Kassán . Tudniillik egy elméjében nem megháborodott, hanem csak nagyon elgyengült chirurgus, Lehoczky a neve, sápadtan és bágyadtan látván valamely gyermeket az utcán, beadá neki a Bismuthot s a fiú szörnyű kínok között hala meg, így járt még három vagy négy emberrel is. A Külvárosban lakók tehát és némelly Bárczal lakosok, bészaladának a városba, felfegyverkezve vasvillákkal, rudakkal, s az orvosokat megszalasztották, megverték. Lehoczkit csak egy vénasszony tartotta életben. A rossz hír szárnyon kél. Terebesen, a parasztság, hallván a mi Kassán történt és látván, hogy úr nem hal, míg ők rakásra, addig kínozták a vármegye commisáriusát, mig az azt vallá, a mit azok kérdeztek, hogy ő is egyike azoknak, a kiket Császár és nemesség méreggel küldet ki, hogy a kutakat vesztegessék meg, a őket orvosság helyett etessék meg. Erre neki estek a patikának, azt kirabolták, mindent összetörtek, elszórtak, kilocsoltak, magát a patikárust csaknem halálra verték, gróf Szapáry Péternéneki minden tisztjeit, directorán kezdve az utolsó ispányig megverték és fogságra vetették. Az uj vice-ispány, Dókus ur elhagyá, Ujhelyt, mihelyt a cholera ott magát kiütötte s Velejtére költözött a Szapáryné üres kastélyába. Némelly barátai megsúgták neki, hogy ellene erő készül, s kérték, hogy menjen: előbb nem akarat de végre ment, s nem az egyenes után, hanem_ Abaujnak kerülve, s Mihályiban vasvillákkal, kaszákkal, sarlókkal futott szekere elibe minden, s nem engedték, hogy bémenjen a falujokba. Ez történt vele Legényén is, ez Kis-Tornyán, s Csörgőre csak a setétben juthatott. Az éjt a cordon tisztjeinél tölté, s az másnapi katonauralom alattküldé a városba. Aug. 4. Risztei és újlaki parasztság erővel támadá meg Kozma Ferenc geometrát, mert az ő kezéhez is volt letéve Kismuth. Ez ötöt lelőve közülök, de maga is kapa egy lövész lábában. Akkor lóra ült, erdőn, berken keresztül Ujhelybe ment, az egészségre ügyelő biztosságnak beadta magát, s szabadon eresztetett, sőt két huszár a Friedrich Wilhelm regimentből védelmül mellé is adatott. Felkoncolt úrinépek Csakhamar ezután meghaltánk az irtóztatóbb híreket. Mennyiben Szulyovszki József, a szépje, s az ettől nevelt leánya, s a lutheránus pap és papné, Reviczky János főszolgabíró, egyetemben tizenegy személy halálra konczoltattak; igen, Reviczkynek még öt esztendő gyermeke is. Szeghy Imrénnek mind a két szemét kiszúrta a Bacsója, ezenfelül megverték, megszurkálták és úgy vitték az özvegy K. Meskónéhoz, hogy lássa Szeghyt, kivel az asszony semmi ismeretségben nem volt, s tanuljon példáján, s adja elő minden kincsét. Varannon gróf Forgácsnét mindenéből kiraboltak s ehhez az a szakácsa vezette őket, ki a grófné szolgálatjában 20 esztendő óta állott. (Ezt a szakácsot és sok gonosztévő társait tegnap tiz szekren vitték ba Ujhelyre.) Vladárné szül. Csorna a pincébe rejtezett el. Nem lelték, és így baja nem volt, de mindenét elpusztították, elvitték. Él Forgácsné és Meskóné is. Az eperjesi districtuális tábla assessorát, Klobusiczkyt, fényes nappal, amint délután kávézott, saját emberei megtámadták. Kalap, felsőruha nélkül szökhetett el egy hiv jobbágya segedelmével; pénzét, ezüstjét elhordták, tükreit, asztali szereit, ablakait összetördelték. Fiscalisát, Hunyort, elkínozták, harmadfél nap eggy fához kötve tartották éhen és szomjan és mezítelen. Eggy Forstner meghalta, s katonákért nyargalt, így tarta meg életét, de csak azért, hogy tovább szenvedjen, mert elkinzatása után nem élhet. Terebesen a nép katonaságnak sem akarta engedni, sőt a vakmerőbbek vas villákkal kiverték a bajonéteket s így a tiszt kénytelen vala tüzet adatni; nyolc halva maradt, sokan nagyobb és kisebb sebeket vettek. A statárium meg engedtetett, s főispányunk Hamisfalván, eggy inquiráló sedria Terebesen itvestigál. Már három ízben kisére a katonaság igen sok kötözötteket Ujhelybe. És még is azt hiszik, hogy a népnek nem kell felvilágosítás! 5