Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám

7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól

a levél (teremtés), fenállás (élet) és enyészet (halál). E három­elvűség már a legrégibb vedai részekben mutatkozik. Ős­hazá­jukban az indek, még mint pásztor nép, a többi árja népekkel együtt, szorosabb viszonyban éltek mintegy a természettel, a szabad ég alatt, inkább kitéve az elemek és természeti erők ha­tásának, melyektől függött az emberek, állatok élete, táplálkozása s rendre megisteníték a fényt, világot, leget, tüzet, vizet és föl­det stb. A fény, világ az összes árja vagy indogermán népek első vallásos kezletében a kiindulási pont. Onnan származtatják az „isten" és „menny" nevét majd mindnyájan , s az isten és menny fogalma náluk is ugyanegy a vallásos szemlélet kezdetén, mint a turáni vagy altaji népeknél *). A mint azonban a fénylő menny neve , deva általános istennévvé lön : az égboltozat V­a­runas (Uranos) vagy mindent „átkaroló" tulajdonnevet nyert, mint az árja népek legrégibb istene. Miként Uranos a görög mytho­logiában, Varunas is háttérbe vonul utóbb, s az előtérben több más istenség merül föl, mint a természeti élet egyes részeinek, erőinek képviselői. A­nélkül, hogy letetetnék , mint a görög Ura­nos, Indrának adja át Varunas a világ kormányzását, a jég istenének, a­ki a fellegek fölött trónol, mint Zeu­sz vagy az északi Thor. Leggyakrabban emelt azonban imádságot a régi árja nép Agilishoz (a latin „Ignis"), a tűz világító, melegítő és emésztő hatalmához, különösen az oltári tűzhez, melynek tisz­telete az árja nép legközelebb rokon másik ágánál, a zend nép­nél is uralkodó len. Az istenek tarka seregéből, ezek szerint: *) A menny és isten neve a szanszkritban deva (div­a fényleni), a görögben deog , latinul d­e­u­s , a régi felnémetben z­­­o , az Eddában T­y­r , gótul T­i­u­s , litvánul d­i­e v­a­s , ir nyelven d­i­a stb. Lásd : I­n­disch­e Altert­hums­kun­de. Von Christian Lassen, ordent. Professor der altindischen Sprache und Litteratur an der kön. preuss. Friedric­h-Wilhelms Universität zu Bonn. I. B. 1847. E jeles mű­nek, melyet — Wutke munkája mellett — leginkább használtam e czikk írása közben, most jelent meg harmadik kötete. — Wutke Varunas és Indra jelentését megfordítja, s Indrát teszi a fénylő mennyboltozat iste­névé, míg szerinte Varunas a lég és víz mozgó éltető elemét képviseli. Hibás felfogás, mely hihetőleg onnan eredt, mivel Varunas a későbbi ind mythologiában csakugyan a tenger és vizek istene lett. A kék menny, vagy levegő istene azonban Indra. Még a buddhista iratokban is ez a főisten, az ind Jupiter.

Next