Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám
7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól
máskép fejlődött! A görög drámában teljesen különválva a víg és szomorú elem, a comoedia és tragoedia, míg a kettőt egyesíti az ind nézőjáték. Egyéb különbségeket is említhetünk; kiemelhetjük, hogy az ind drámában több a lyrai elem, a görögben több a cselekvény ; amaz idylliusabb, ez nagyszerűbb; azon dús képzelem önti el tarka szineit, s egyszerű méltóság jellemzi emezt. Ezenkívül a felvonásokra osztás, a verssel vegyített próza, a különféle szójárások használata, a karok hiánya, a nagyobb személyzet , s a helynek és időnek gyakori változása , megannyi lényeges különbség, az ind és a hellen dramai irodalom közt; megannyi sajátság, melynél fogva inkább hasonlíthatjuk az ind nézőjátékot az ujabb európai drama-irodalom ama korcstermékeihez , melyek a tragoedia és comoedia elegyítéséből állottak elő. Csakhogy az ind (dramában rendesen több költészettel, s nézőjátékainkban, ha mi nem költőink, hanem a keresztyén polgárisodás érdeme -- több egyéni szabadsággal, tisztább világnézlettel találkozunk *). Az ind szellem, ezek szerint, minden tudomány és művészet körében, ahol munkás volt, elért bizonyos fejlődési fokot, s ott megállapodván, kizárt minden további haladást. A meleg égalj tüzeli a képzelődést, de egyszersmind lankasztja a tetterőt, s az ind bölcselem is az absolut nyugalmat (szánti) tűzi az emberi törekvés legfőbb czéljául; minden szenvedély nyugalmát e földön, az örök nyugalmat Brahmában. Innen az ind szellem tespedő iránya. Tétlenség inkább, mint restség, tunyaság. Nem vál *) Az ind költészetből, német fordításban , becses mutatványokat közöl a „Polyglott der oriental. Posie." A legjelesebb drámai művet, az egyszerűsége, naivitása mellett oly mély Szakontalát, németre fordították Forster (Jones Vilmos angol átdolgozása után), s Boethlingk,Hirzel, Meier és Lo b e d anz. E fordítások azonban csak a tudósok körében ismeretesek. Ujabban jelent meg Höppl átdolgozása : „Sakontala. Lyrisches Drama von Christian Höppl. Zweite Auflage Wiesbaden, Ritter, 1858." E jeles fordító , ki perzsa és arab nyelvből is sok lyrai költeményt fordított, mintegy európaivá igyekezvén tenni a gyönyörű ind drámát, kihagyta átdolgozásában mindazt, a mi csupán miveltségtörténeti szempontból érdekes , s ez által a nagy közönség előtt érthetőbbé tette a művet. Kár, hogy a költemény motívumain is változtatott. Nálunk Vörösmarty értekezett az indoramai irodalomról. (Lásd összes munkái X-ik kötetében).