Budapesti Szemle. 1858. 3. kötet, 7-10. szám

7–8. szám - KÉPEK AZ EMBERI MIVELŐDÉS TÖRTÉNETÉBŐL. – I. China és India. Csengery Antaltól

máskép fejlődött! A görög drámában teljesen különválva a víg és szomorú elem, a comoedia és tragoedia, míg a kettőt egye­síti az ind nézőjáték. Egyéb különbségeket is említhetünk; kie­melhetjük, hogy az ind drámában több a lyrai elem, a görögben több a cselekvény ; amaz idylli­usabb, ez nagyszerűbb; azon dús képzelem önti el tarka szineit, s egyszerű méltóság jellemzi emezt. Ezenkívül a felvonásokra osztás, a verssel vegyített próza, a különféle szójárások használata, a karok hiánya, a nagyobb sze­mélyzet , s a helynek és időnek gyakori változása , megannyi lé­nyeges különbség, az ind és a hellen dramai irodalom közt; megannyi sajátság, melynél fogva inkább hasonlíthatjuk az ind nézőjátékot az ujabb európai drama-irodalom ama korcstermé­keihez , melyek a tragoedia és comoedia elegyítéséből állottak elő. Csakhogy az ind (dramában rendesen több költészettel, s nézőjátékainkban, h­a mi nem költőink, hanem a keresztyén polgárisodás érdeme -- több egyéni szabadsággal, tisztább vi­lágnézlettel találkozunk *). Az ind szellem, ezek szerint, minden tudomány és művé­szet körében, a­hol munkás volt, elért bizonyos fejlődési fokot, s ott megállapodván, kizárt minden további haladást. A meleg égalj tüzeli a képzelődést, de egyszersmind lankasztja a tetterőt, s az ind bölcselem is az absolut nyugalmat (szánti) tűzi az em­beri törekvés legfőbb czéljául; minden szenvedély nyugalmát e földön, az örök nyugalmat Brahmában. Innen az ind szellem tes­pedő iránya. Tétlenség inkább, mint restség, tunyaság. Nem vál­ *) Az ind költészetből, német fordításban , becses mutatványokat közöl a „Polyglott der oriental. Posie." A legjelesebb drá­mai művet, az egyszerűsége, naivitása mellett oly mély Szakontalát, németre fordították Forster (Jones Vilmos angol átdolgozása után), s Boethlingk,Hirzel, Meier és L­o b e d a­n­z. E fordítások az­on­ban csak a tudósok körében ismeretesek. Ujabban jelent meg H­ö­p­p­l átdolgozása : „Sakontala. Lyrisches Drama von Christian Höppl. Zweite Auflage Wiesbaden, Ritter, 1858." E jeles fordító , ki perzsa és arab nyelvből is sok lyrai költeményt fordított, mintegy európaivá igye­kezvén tenni a gyönyörű ind drámát, kihagyta átdolgozásában mindazt, a mi csupán miveltségtörténeti szempontból érdekes , s ez által a nagy közönség előtt érthetőbbé tette a művet. Kár, hogy a költemény motívu­main is változtatott. Nálunk Vörösmarty értekezett az ind­oramai irodalomról. (Lásd összes munkái X-ik kötetében).

Next