Budapesti Szemle. 1906. 126. kötet, 352-354. szám
353. szám - ÉRTESÍTŐ - Balogh Benedek: Dai Nippon I. – Ágner Lajostól
Dai Nippon. írta Barátosi Balogh Benedek. /. Útirajzok. 103 képpel. Budapest, 1906. Korvin testvérek nyomdája. Körösi Csorna Sándor, a nagynevű tudós utazó is a székelyföld szülötte, mint Balogh. Csorna bejárta Tibetet, hol a magyarok őshazáját vélte föltalálni, közben alaposan megtanulta a tibeti nyelvet, megismerte a népet s lankadatlan szorgalommal folytatta szenvedések és nélkülözések közt is tudományos búvárlatait, melyeknek becses eredménye tibeti nyelvtana és szótára. Tanulmányaiban angolok támogatták, halála után is ők emeltek kegyeletes emléket a tudomány mártyrjának. Nemzetünk méltó büszkesége e székely. Balogh szintén székely és utazott is pár hónapig, majdnem egy esztendeig s mint könyve előszavában megvallja, atyjától kapta örökségbe a keleten maradt testvérek megkeresésének föladatát. Szép és magasztos föladat. Megfelelni nehezebb neki. A mű írójának eredeti czélja tehát az ázsiai uralaltáji népek közvetlen ismerete után azon kérdés tisztázásához hozzájárulni, vajon a japán és koreai nyelv az uralaltájihoz csatolható-e, és ha igen, mikor és mely úton jutott mostani hazájába?! De az orosz-japán háború megakadályozta Baloghot czélja elérésében s jobb időkre kellett halasztania a föladat megoldását. És szerencsére ebben a háború közbejötte, mert óriás föladatra vállalkozott, a melynek nehéz előtanulmányok nélkül megfelelni. Evek munkáját igényli az erre vonatkozó irodalom tanulmányozása is, pedig ez nem lehet kis fontosságú e kérdés komoly tanulmányozójára nézve. Az uralaltáji nyelvészeti irodalom tágabb körét nem is említve, csak a kisebb körre szorított, de szintén fontosabb nyelvészeti problémák, t. i. csak a japán, koreai, aino nyelvre vonatkozó művek ismerete minden esetre mellőzhetlen dolog. Grunzel, Winkler, Boller, Hoffmann, Aston, Pott, Rein, Siebold, Shiratori, Bálint Gábor tanulmányai fölött nem térhetünk napirendre, s a legtekintélyesebb grammatikák és lexiconok (Brinkly, Hepburn, Lange, Chemberlain, Aston, Hoffmann stb.) tanulmányozása sem mellőzhető; sőt azon viszonynál fogva, melyben a japán nyelv a khinaival áll, a khinai nyelv, nép és irodalom tanulmányozását is bele kell vonni e tanulmány körébe. Balogh ezt nem tette s úgy látszik, szándékában sincs ; természetes, hogy ezek nélkül nem léphet föl oly nagy igényekkel. Ezt az író végszavaiban ki is fejezi. Budapesti Szemle, CXXVI. kötet, 1906. 20