Budapesti Szemle. 1916. 166. kötet, 472-474. szám
472. szám - ÉRTESÍTŐ - 3. Az Athenaeum új folyama. (Athenaeum. Új folyam. Szerk. Alexander Bernát.) — Rózsa Dezsőtől
ségét a mai korban. «Az indulat, az érdek, a kívánság, támad és elvész. A gondolat megmarad és gyarapszik, felhalmozódik és ezzel mind erősebbé válik]. A Magyar philosophia czímű becses tanulmányában kifejti Alexander az okokat, miért hiányzik nálunk szigorú tudományos disciplina. Kiemeli, hogy a philosophia a nemzeti szellem öntudata s magában elsősorban nemzeti; a nemzeti munkát is czéltudatosan lehet a philosophia világánál intézni. A scholastikai dogmatismus és a materialismus nem tudtak nálunk gyökeret verni, hogy a szellem szabadságáról lemondtunk volna; a magyar a német idealizmust javítja meg a valóság és a világosság szeretetével. Ugyancsak Alexander emlékszik meg a philosophia két nagy halottjáról, Kármánról és Windelbandról. Kármán Alexander szerint mindenben philosophus volt, aki egész nemzeti nevelésünk ügyét akarta újjászervezni s nemcsak elméletben, hanem a nevelés gyakorlati munkájából is kivette a részét. Windelband az új-kantianismus egyetemes irányának egyik legmélyebb képviselője s úttörő, mint a philosophia történetírója. A philosophia többi nagy halottjáról is találunk megemlékezéseket. Medveczky Frigyes érdemeiről Kornis Gyula emlékezik meg, Meumannról Révész Géza ír, ismertetve Meumann munkásságát, melynek czélja volt, hogy a psychológia eredményeit az eleven élettel hozza kapcsolatba. Szilasi Vilmos Laskról emlékszik meg, aki a Kant óta elejtett logikai elemzéseket folytatta s terelte új irányok felé. Fogarasi Béla Zalai Béla philosophiáját ismerteti nagyobb tanulmányban. Zalai nem rendszert alkotott, hanem a philosophiai rendszer mivoltában, lehetőségében látja problémáját. Zalai nagy érdeme, hogy a philosophiai gondolkodás törvényeit, jogait és határait állapította meg s ebben a törekvésében találkozik Laskkal. Beöthy az aesthetikai érzés-átvitel tanához fűz gondolatokat: az aesthetikai lélektannak az életérzés válik alapvető fogalmává az életérzésből kiindulva, a physiologiai életérzést az élettani psychologiából átviszi az aesthetikai psychologiába s ebből levonja a tanulságokat az aesthetikai életre és a művészettanra. Aesthetikai kérdéseket fejteget Dénes Lajos is. Böhm Károlynak Mi aphilosophia czímű tanulmányát találjuk az első füzetben. Pauler Ákos a correlativitás elvéről ír, mely végelemzésben szerinte nem egyéb, mint a «principium classificationis» egy formája. Hornyánszky Gyula az «igazi» Sokratest ismerteti s behatóan foglalkozik Heinrich Maierrel. Rubinyi Mózes a nyelvphilosophia mai állásáról, Fogarasi az újabb történetphilosophiai kutatásokról számol be, Tankó Béla Kant vallásphilosophiáját