Budapesti Szemle. 1924. 197. kötet, 567-570. szám
568. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Nemzeti Színház: - Shakespeare. – V. G.-tól
színházi szemle. Nemzeti Színház : Shakespere. — Passió. — Vörösmarty : Czillei és a Hunyadiak. — Mikszáth Kálmán—Harsányi Zsolt : A vén gazember. — Zilahy Lajos : Süt a nap. — Tolstoj : Az élő holttest. Vígszínház: Csehov : Ivanov. — Capek : R U. R. — Lengyel Menyhért : Antónia. A Budapesti Hírlap egyik közelebbi számában (szept. 7.) arról szólt a vezércikk, hogy mai állapotunk még nem találta meg a maga új költőjét, keserveink kifejezőjét. Ugyanott a tárca festőművészetünk válságát fejtegette. Az utolsó lapon pedig keserű cikk panaszolta, hogy a főváros felsőkereskedelmi iskoláiban és leánygimnáziumaiban a párhuzamos osztályok kényszerű megszüntetésével sok-sok tanuló leány nem tudja folytatni iskoláit. Mindez egyetlen számban. Ilyen részletekben jelentkezik kultúránk rohamos hanyatlása, melyet nem lehet jelszavakkal feltartóztatni, s melynek elhárítására nem csupán az anyagi eszközök, hanem, valljuk meg, a segítő gondolatok hiányzanak. Nem teszi ezt jóvá, ha a színházak hírei és hirdetései viszont oldalakra terjednek minden újságban. Úgy látszik, színház és mozi készül nálunk pótolni a kultúrát s kulturigényeinket rövidesen becseréljük mulatóhelyekre. A verseny, mely e téren is mutatkozik, bizonyára itt is alá fogja ásni a művészi törekvéseket. A Nemzeti Színház maga bizonyára művészi becsvágyból fogott a Shakespeare-ciklusba, de szükségesnek látta, hogy szokatlan méretű reklámmal üzletté is tegye ; öt hónapig tartotta egyfolytában műsoron a ciklust, aminek oka már csak üzleti szempont lehetett. Érthető, hogy a mai nehéz időkben fontos a bevétel , de más : egy télen 50 estén adni Shakespeare-t, mint egyfolytában három ciklusban ; a kár itt abban volt, hogy magyar szerzők és magyar darabok öt hónapon át kiszorultak a Nemzetiből, s éppen az őszi saisonban-Pedig irodalmunkat még Shakespeare-nek sem szabad feláldozni, legkivált ma nem, mikor a könyvárak magassága miatt válságba került, s mikor a sínylő közérzésnek különösen nagy szüksége volna rá. Minden színháznak, minden jó színésznek becsvágya, hogy Shakespeare-t adja, ezek ünnepi esték lehetnek, de a túlságba vitt ciklus inkább reklám dolga, mint művészeté. Shakespeare nem a színpad