Budapesti Szemle. 1928. 209. kötet, 605-607. szám
606. szám - SZÍNHÁZI SZEMLE - Zilahy Lajos: Szibéria. – Rédey Tivadartól - Vörösmarty Mihály: A fátyol titkai. – Rédey Tivadartól - Barrie: A vénleányok. – Rédey Tivadartól
lások maradtak meg, a géniusz szárnyalását nem láttuk. A környezetrajz — Csathó nagy erőssége — most is kitűnő, de részletekre hull szét : jobbnál-jobb epizódfigurák lépnek fel, «leadják» jelenetüket azzal kiesnek a darabból. A szerzőt szemmel láthatólag legjobban Lilla alakja érdekelte s ez is vált a darab középpontjává. E lélekben a «Dichtung und Wahrheit» konfliktusának rajzába sok finom színt vegyít, a női érzületnek s észjárásnak Csathó különben is jeles ismerője. Bajor Gizi benne szép feladathoz jutott s azt szép alakítással szolgálta is. Megéreztette szerepének «költői próza»-jellegét, melyben a döntő fordulón a prózára kerül a hangsúly. Mellette a kiváló epizódisták egész légiója aratott babért, de csak pillanatnyit. Tartós érdeklődést a darab nem keltett. Zilahy Szibériája ezideig határozottan élen jár a színház újdonságsorának. Témáját a magyar hadifoglyok életéből merítette s magából a témából csak úgy árad a szívetszorító hangulat. Roncsolt lelkeket, vérző sebeket mutogat Zilahy, de nem számító mesterkedéssel, hanem emberséges érzéssel, mély lírai megindulással. A színpad mindentudói közt megmarad költőnek. Darabja megépítésében most is sok a novellaírói vonás, drámailag koncentrálni most sem bír jobban, mint korábbi munkáiban, de tiszta, nemes eszközökkel dolgozik, habár néha még túlságosan sok eszközzel is ; fejlődését nyilván az «elhagyás művészetének” fokozatos birtokbavételétől kell várnunk. A darab hangulati ereje a színházat is megkapóan szép produkcióra ihlette, a kitűnő egyes alakítások művészi összehangolása az évadnak legszebb rendezői eredménye. Ódry és Csortos : a drámának két, egymást hangsúlyozó Dioskurja. Bajor Gizi kevésszövegű szerepét a némajáték ritka gazdagságával növelte naggyá és művészileg töréstelen egységgé. Rákosi Szidi sugárzó kedélye szinte világított a darab legcsillagtalanabb szakaszaiban. A Nemzeti Színház kamaraszínpadán élénkebb, színekben mindenesetre tarkább munka folyt, mint az anyaintézetén. A felújítások majd mind itt estek meg, sok olyan darabé is, mely éppen nem idevaló. A fátyol titkai- szívesen láttuk e meghitt környezetben, az ügyes átalakítás is javára szolgált a nyolcvanesztendős «repríz»-nek, ha tartós műsordarabot nem bírt is belőle csinálni. Az ilyesmikre fogékonyabb füleket így is gyönyörködtette a nagy orgonaművésznek ez a csupa-kellem cselló-ábrándja, melynek hangszínét a szép igyekezetű előadás hellyel-közzel elég szerencsésen eltalálta. A Nemzeti régibb műsorából átvették az érzelmes Barrie Vénleányok című, lagymatag, de tagadhatatlanul kedves vígjátékát. A vállalkozást főként Bajor Gizi elragadóan gazdag árnyalású alaki-