Földrajzi közlemények 1906.

IV. Irodalom - Balogh Benedek, barátosi: Dai Nippon (Cholnoky)

Irodalom. 193 Földtani Intézet hajmeresztő magyarságú czikkeit. Nem csodálom, ha belefáradt ebbe a háládatlan munkába. 1886. április 13.-án a Földtani Intézetben értekezletet tartottak az Intézet vezető férfiai és ott messze előre látó bölcsességgel elhatározták, hogy az idegen szókat, amelyeket nem akarunk, vagy nem célszerű magyar szóval helyettesíteni, azokat magyar szóvá teszik és fonetikusan írják le, míg a tulajdonneveket és a tulajdonnév számba menő állat és növény neveket meg az újabban felfedezett és elnevezett ásványok és kőzetek neveit az eredeti, latinos írásmóddal írják le. Nos ezt a határozatot a Földtani Intézet és a Földtani Társulat Pethő halála után azonnal sutba dobta s ismét visszasülyedt arra a hazafiatlan álláspontra, hogy az idegen nyelvű szavakat — nem eredeti, hanem németes módon írja le. Mert a „conglomerat" nem latinos, hanem németes írásmód, mert latinosan „conglomeratum" volna. Nem tiszta germanizmus-e az „abnormis" ? (A most ismertetett mű 41. oldalán). Vagy mit szóljunk az ilyen agyafúrt írásmódhoz (34. old.) „oxydatio" (hosszú éval !) Ugyanezen az oldalon van ez a remek következetesség is : „a humusz vízcapacitása", a 15. oldalon meg ez : „infraaquatikus", csodálom, hogy a Földi Int. nyelvérzékének sokkal jobban megfelelően nem írták a szerzők így : „a hum vizcapacitätje (no igen, mert ha a „polyp" jó a poliposz helyett, ahol a fő szóból, a púsz4ból csak a p maradt meg, akkor jó lesz a hum is a humusz helyett), aztán meg „infraaquatis"-t kellett volna írni az abnormis mintájára. No de a szerzők írásmódja még kismiska a Földtani Közlönyhöz képest. Alig lehet olvasni ezeket a különben nagybecsű és nagyjelentőségű cikkeket az iszonyú írásmód miatt. Miért engedik a szerzők, hogy a szerkesztőség így csúffá tegye írásaikat ? Az ez idei 4 — 5. füzet 179. oldalán például ezt olvassuk a 14. sorban: „Trachyt erupció", a 182. oldalon: „negatív bisektrix", „prisma", „optika", a 183. oldalon „pleochrostikus". Már a 187. oldalon „bissectrix", de legalább latinul tudna a szerkesztőség, akkor talán nem írta volna a 187. oldal 2. fejezetében a képtelen „referatum"-ot. A 188. oldalon egymás alatt van : „vasszulfát" és „vasoxyd aequivalens", de már ezen „prizmát" olvasunk Még csak a 194. oldal csodabogarait írom ide : „definiálása nem exact", „precíz . . . pleochrostikus . . . constatálása". Az Ecsedi lápról szóló értekezés ugyan kissé nehezen érthető nyelven, de aránylag elég magyarosan íródott, bár a Budapesten különösen elterjedt germanizmusokból van benne bőven. Annál inkább érheti a vád a Földt. Intézet és a Földt. Társulat kiadványainak legnagyobb részét szokatlanul magyartalan nyelvezete miatt. A mai viszonyok között igazán hazafias kötelessége mindenkinek, hogy igyekezzék a magyar nyelv tisztaságát, különösen a germán befolyás ellen minden téren a legenergikusabban megvédelmezni. Cholnoky, Bardtosi Balogh Benedek: Dai Nippon. I. K. Útirajzok. Budapest, Korvin testv. nyomdája, 1906. 479 oldal, 8°, 103 képpel. Igazságtalanságot követünk el a szerzővel, amikor munkájának első kötetét megbíráljuk, anélkül, hogy a további kötetek még megjelentek volna. Ebben a kötetben csak az utazás élményeit s a legfőbb benyomásokat írja le a szerző, közben gyakran emlegetve, hogy jegyzeteket készít, beható tanulmányokat tesz s komoly tudományos munkálkodással foglalkozik. Igen kellemesen, színesen, élvezetesen írt útleírása maga is sokat ígér, legalább arról mindenesetre tanúságot tesz, hogy a szerző fogékony elme, hazáját szerető, törekvő és a maga árnyékától meg nem ijedő férfiú, aki hivatva volna nagyobb szabású, több eredménynyel kecsegtető felfedező útra is.