Fővárosi Közlöny, 1915 (26. évfolyam, 23-44. szám)
1915-07-09 / 35. szám
A Fővárosi Községi Iskolák Évkönyve. — 1914—1915. — Most jelent meg a közoktatási ügyosztály kiadásában a Budapest Székesfővárosi Községi iskolák Évkönyve az 1914—15-iki iskolaévről. A kilencszáz oldalas terjedelmű tekintélyes és értékes kötet tiszta képét adja annak a gyönyörű munkának, amelyet a közoktatási ügyosztály irányítása alatt a fővárosi községi iskolák a háború évében kifejtettek. Számszerű adatokkal látjuk bebizonyítva, hogy a háború nem bénította meg az iskolák működését s hogy az illetékes tényezők mennyire felismerték a helyzetet első perctől kezdve és mennyire tudtak alkalmazkodni a változott körülményekhez. A polgári társadalom legszebb ténykedései közé tartozik mindaz, amit a székesfőváros hadba nem vonult tanerői az iskolai élet és a hadsegélyezés terén egyaránt nyújtottak. Közleményeink vezető helyén közöljük dr. Déri Ferenc tanácsnoknak az Évkönyv elé írt bevezetését. Külön cikkünk részletezi az iskolák háborús jótékonyságát, az alábbiakban pedig adjuk az egész Évkönyv háborús részének kivonatos ismertetését: Az évkönyv első fejezete az iskolák helyiségében beállott változásokkal foglalkozik. Ezek a változások a helyiségeknek katonai célokra való átengedése következtében váltak szükségessé. 173 elemi, polgári fiú- és leány, felsőbb leány, főreál és felsőkereskedelmi iskolaépület közül augusztus és szeptember hónapokban 120 volt elfoglalva. Ezeknek a helyiségeknek mintegy a fele októberre felszabadult és így csak 58 iskola volt kénytelen idegen iskolaépületekben vendégeskedni. Az iskolák működéséről szólva, kifejti az évkönyv, hogy a háborús évben intenzív és bensőséges volt az iskolák belső élete és mindenki kivette részét a nagy munkából. A főváros valamennyi iskolája fennállott és az, hogy az osztályok létszáma 414-el apadt, csak összevonásokra vezethető vissza, nem pedig arra, mintha bármilyen csökkenés állott volna be a tanítás terén. Felsorolja ezután a könyv a kisdedóvókban, elemi iskolákban, polgári fiúiskolákban, polgári leányiskolákban, felsőbb iskolákban, iparostanonc, kereskedőtanonc és gazdasági iskolákban kifejtett tevékenységet, amely a rendkívüli viszonyokhoz alkalmazkodva, teljes mértékben feleltek meg hivatásuknak. Az évkönyv ezután áttér a tanszemélyzet háborús helyzetére. A székesfőváros tanítóságának és tanárainak nagy része fegyveres szolgálatot teljesít. Bevonult a háború elején összesen 620 tanár és tanító, a férfi tanerőknek mintegy ötven százaléka. Ezeknek munkája tehát az itthonmaradottakra hárult. Júniusban, tehát a tanév végével a bevonult tanerők száma 650-re szaporodott. Itt kitér az évkönyv a derék hadbavonult tanítók és tanárok katonai működésére és megelégedett büszkeséggel konstatálja, hogy a harctéren is megállották a helyüket. Sajnos, veszteségek is érték az iskolákat, amelyeket a következőkben közlünk: Elestek a főreál, főgimnázium, felsőkereskedelmi és felsőbb leányiskolák tanárai közül, Görög Emil dr. póttartalékos, állítólag az északi harctéren fejlövés következtében, Lányi János dr. főhadnagy, 1915. február 2-án az északi harctéren, Schey Bódog hadnagy, szemtanúk szerint 1914. augusztus 26—28-án a komarovi csatában, Zalai Béla dr. Omszkban (Szibéria) mint orosz fogoly, kiütéses tífuszban, az elemi- és iparotanonciskolák tanítói közül : Fischer Miksa a Kárpátokban, Georgi József Chirovnál, Galiciában, Szendrei Dezső tüzérhadnagy Kattarónál. Megsebesültek 68-an, megbetegedtek 15-en, eltűntek 12-en és hadifogságba jutottak 27-en, kitüntetést 11 -en kaptak. A hadbavonult tanerők óráinak legnagyobb részét az itthonmaradottak vállalták ingyenesen magukra s ezzel megkímélték a fővárost a helyettesítésekkel járó nagy kiadástól és biztosították a bevonultak családjainak járó jövedelmet. így történt, hogy egy-egy tanár, illetve tanító heti 32—36, sőt 40 órát is tanított. Itt megemlékezik a könyv a székesfőváros tanszemélyzetének arról a dicséretreméltó buzgalmáról, amelyet akkor is tanúsított, amikor a háború kitörésekor önként jelentkezett különböző munkálatok elvégzésére. Ilyenek voltak a városi tisztviselők helyettesítése irodai munkákban, választójogi írás-olvasás vizsgák tartása, kórházi munkák és ápolás, szociális és jótékonysági munkák, szegény gyámságok elvállalása, munkaműhelyek szervezése és vezetése. Itt megemlíti a könyv a székesfővárosi leányiskolák Vöröskereszt bizottságát, amely a fővárosi tanítónők javarészét egybegyűjtötte; különböző egyesületi munkaműhelyeket, ahol a székesfővárosi leányiskolák tanítónői, mint különböző társadalmi egyesületek tagjai részt vettek a műhelyek szervező és rendező munkájában; és végül az iskolai műhelyeket. Az évkönyv ezután a háborúra vonatkozó előadások és felolvasásokról és az iskolák irodalmi működéséről emlékszik meg, utal arra, hogy tantestületi értekezleten, iskolai ünnepélyeken és a tanórák alatt is minden alkalmat megragadtak a tanerők, hogy a háborúval kapcsolatosan felvetett kérdéseket megvitassák s a tanulókat tájékoztassák. A hadikölcsön körül kifejtett tevékenységről megemlékezvén, statisztikát közöl a könyv, amelyből kitűnik, hogy az iskolák derekasan kivették részüket a kölcsön jegyzésből. Az iskolák hadsegélyző munkájáról szóló fejezetben a könyv felemlíti, hogy úgy a leány-, mint a faiskolák válvetve dolgoztak a hadimunkákon. A leányiskolák növendékei fehérneműt és téli kötött ruhaneműeket készítettek; a faiskolák cserkészcsapatai a kihordást, közvetítést, gyűjtést, hírvivés stb. látták el. Az iskolák hadsegélyző munkájához tartozik még a mezei és kertészeti munka is, amely úgy nevelési, mint egészségi szempontból nagy horderejűnek mondható. Nagyon megindító ezután a fejezet után annak a méltatása, hogy mint vette ki részét tanuló ifjuságunk a katonák karácsonyából. Hogy gyűjtöttek, szorgoskodtak és dolgoztak a gyermekek, hogy távol küzdő hőseinknek méltó karácsonyi ünnepük legyen. A könyv első részének utolsó fejezete arról szól, hogy a háború mint tükröződik vissza a gyermeklélekben. Mélyreható tanulmány ez a fejezet.