Fővárosi Lapok 1887. július (179-209. szám)
1887-07-26 / 204. szám
férjhez, s a fátyolt fölvéve, idegen többé nem látja arcukat. A soknejűség szabad, de nem gyakorolják. Három-négy gazdagabb ember van a városban, ki e fényűzést megengedi magának; a többi örül, ha az egy feleséget úgy ahogy eltarthatja. Pedig igénytelen nép: egy napra tíz krajcárral beéri, kapván azon kenyeret, hagymát, gyümölcsöt. Érdekes vagy tíz utca kézműves népe, külön csoportokra osztva: itt a szabók, ott a cipészek, asztalosok, kazánkovácsok, tésztaégetők. Egy-egy műhely alig nagyobb, mint egy régi várkastély kandallója. Nyílt helyiségben gyakorolják a mesterséget. Hátul falépcső vezet a lakásba, hová szabad bejárása van szélnek, napnak, esőnek. Mint Londonban, itt is egy család maga lakik, a tulajdon házában. A mesterség firól fira száll s hallatlan eset volna, ha a szabó apának cipész fia lenne. Mihelyt a fickó serdülni kezd, segítnie kell apjának a mesterségben. A családi élet bizalmas, a vagyonbiztonság erős lábon áll. A bazár kalmárai, a Csarcsia kézművesei bizvást nyitva hagyhatják üzletüket, műhelyeket éjjel-nappal , soha el nem lopnak onnan semmit. A keresztények szép utcái ellenben rászorulnak nagyon a Horvátországból betelepített konstáblerekre. A mahommedán becsületes és vallásos. Bármily nagy a dolga, ha bekövetkezik az áhitat órája, félredobja varrását és siet a dzsámiéba (templomba). A föld nyomorát ott elfeledi a túlvilági gyönyörért, melyet a próféta ígért. A kormány bölcsen tett, midőn a Dzsamia Carevnát restauráltatta és oly szép mecsetté tette, mert ezzel sokat nyert a mahommedán bosnyákok szemében és rokonszenvében. Látni kell e népet a Ramazán harminc napi böjt-ünnepén, mily igazán vallásos. Be sem férnek a templomba, a tágas márvány előcsarnok és a szökőkutas nagy udvar is mind tele van. A sok nyílásból bugyogó szentelt vízzel ugyancsak mossák lábukat, nedvesítik homlokukat s aztán levetett saruval, a dervis előimája mellett borulnak földre, arccal Mekka felé, megcsókolva a márványos talajt. És ez ima után könnyülten mennek haza , vidámabban folytatják félbe hagyott napi mun- tcájokat. Ahogy a mahommedán nézi a minareteken este kigyuló lámpákat, mint valami esti csillagot, a mint hallgat a muezzim hivó hangjára, amely az ő templomba szólító harangjuk, — ahogy elmélyed a templomban, az a hitbuzgóságnak igazi teljes képe. S igy van ez mindenütt, a próféta hívei közt. Hány elhízott keresztény nézi sajnálkozva a mahommedánt. Én azt hiszem, a mahommedánnak volna oka sajnálkozásra, mert az ő életéből nem hiányzik a legfőbb kellék : a megelégedés. Lenkei Lajos. — JMHMIHHHH! ■■■ ! De hát neki be kellett váltania a fiatal embernek tett ígéretét, kinek szándéka felől végre is bizonnyost akart tudni! Véget kellett vetnie ama bizonytalanság okozta nyugtalanságnak, mely lelkét rend- i kívül gyötörte, éjjel úgy, mint nappal s már egészen kimerítette. Főleg nehezen esett neki, hogy örökké hazudoznia és titkolóznia kellett. Pedig hát ő semmi rosszat sem követett el! Miért nincs ő úgy, mint a többi leányka, kik minden vasárnap és ünnep délután vidáman sétálnak ki a falu legényeivel a rétre, vagy az árnyas ligetekbe ?... Nem, ez sokáig nem tarthat így ! Ily godolatokba merülve, végre elérte a barlangot. A Rákok tündérnője ott ült egy gyeppadon, melengetve öreg tagjait a verőfényen. Nichon, mihelyt Mathurinet észrevette, eléje futtott, farkát csóválgatta s vidáman csaholt. Az öreg asszony, ki az eb csaholására figyelmessé lett, fölemelte a fejét s mosolyogva nyujta oda száraz kezét fiatal barátnőjének. — Oh, ön az, gyermekem! Nem is vártam ily korán , de nekem mindig nagy örömem telik benne, ha láthatom. Bemenjünk-e vagy kint maradjunk a verőfényen ? Ma oly jó meleg van, akár nyár idején. —• Majd csak ide ülök, ön mellé, Margit néni. Hoztam magammal munkát is s ha nem lesz terhére, beszélgethetünk. Először is, hogy érzi magát. Kissé bágyadtnak látszik ön. . . — Meglehetősen érzem magamat, gyermekem. A jó isten még nem határozta el magát arra, hogy engem e földről elszólitson. Pedig nekem már nem sok hasznomat lehet venni e világon. Hiszen már én feltöltöttem életem legnagyobb részét! Végre is, isten rendelkezik velem s a mikor ő akarja, én kész vagyok. — Édes jó Margit, akar-e ön nekem egy szivességet tenni, a melylyel nagy örömet okoz ? Télire hagyja el ezt a barlangot s költözködjék hozzánk, a tanyára. Az ön kora már megköveteli a gondozást s a magány nagyon kényelmetlen. Szüleim nagyon örülnek, ha önt befogadhatják. Van nekünk egy egészen üres szobánk. Ha beteg találna lenni, ápolgatnánk. Ön is ápolt engem s méltányos, hogy mi e jóságát megháláljuk. — A barlangomat hagyjam én oda?.. Ne is gondoljon erre, gyermekem. Már harminc éve, mióta itt lakom. Itt temettem el egyedüli társamat is, Teutont!. .Nem, nem!, én nem távozom innen! Vagy talán ki akarnak engem innen űzni ? Hiszen én senkinek sem okozok alkalmatlanságot barlangomban. . Itt akarok én meghalni. Ha engem innen elűznének, lefeküdném a part fövenyére, s ott maradnék mig onnan a habok el nem sodornának ! Hallotta talán valakitől, hogy el akarják tőlem venni ezt a barlangot és kis kertemet ? Ha úgy van, én fizetek annyit, mennyit kívánnak. Nekem van pénzem. . . — Oh, nem, legyen nyugodt, Margit néni! Szó sincs ilyesmiről. Én csak jóindulatból tettem azt az ajánlatot, mert hát mi szeretjük önt nagyon és nekem úgy fáj, ha eszembe jut, hogy ön a szigorú évszakban itt egyedül lakik — és már nem sokára megint beköszönt a tél. — Köszönöm szíves jóindulatát, édes gyermekem , de én nem vagyok annyira egyedül, mint kegyed képzeli. Emlékeim társakul szegődnek hozzám. Én nem szenvedek sem éhség, sem hideg miatt; vizet mindig kapok a vizjogó medencébe, csigát és rákot is találok mindig; zöldség is terem a kertemben s fám is van a melynél melegedhetem. Elvesztettem ebemet, de ön pótolta annak a helyét Nichonnal, ki engem már szeret. Találkoztam egy jó angyallal, ki a helyet, hogy engem megvetne, nyájas szavakkal illet. Elég boldogság ez nekem. . . Pillanatra elhallgatott az öreg. Mathurine elővette kötését, de csakhamar félbehagyta azt s öreg barátnőjének a kezét megfogva, kérdezte: — Nagyon szeret engem Margit néni ? — Bizonynyal, édes gyermekem, nagyon szeretem önt; nem is képzeli, mennyire szeretem ; gyakran, sőt örökké csak önre gondolok. — S ha valamely szívességre fölkérném, nem tagadná-e azt meg tőlem. — Miért kérdez tőlem ilyesmit ? Vájjon tudok-e én valakinek hasznára lenni! Az lenne legnagyobb boldogságom, ha szolgálhatnék önnek valamivel, gyermekem. Szóljon, édesem, mit tehetek ? Ekkor Mathurine elbeszélte, amit már tudunk, miképen ismerkedett meg a fiatalemberrel s hogy aratás ünnepén már táncolt is vele. Elbeszélte neki azelőtt való napi találkozását, a levél történetét s rövid ideig tartott betegségének az okát. Végre a harmadnapra kitűzött találkát. (Folyt. köv.) ténység behozatalával megveti a nemzet jövőjének alapját az európai népcsaládok közt, mellette állnak a pápa által küldött hittérítők, az ősz Gellért püspök s hátrább a pogány magyarok izmos alakjai láthatók; egy márványlépcsőzet alján keresztelő medence van a tizenkét apostol képével s a lépcsőn ál klió, hogy a keresztény királyság alkotó tényét a történet könyvébe jegyezze. A jobb oldali falmezőn Szent László déli alakja lesz látható, amint győzelmes csatákból visszatérve főembereivel nagyfontosságú törvények alkotásához fog. A harmadik, a baloldali kép Könyves Kálmán király korából a boszorkányság eltiltását ábrázolja. Középen áll a király, bal kezét nyitott könyvre téve, a bal sarokban összekötött kezű nő, kit boszorkányság vádja miatt a hóhér kínozni készül, mellette papok, kik a lakolást követelik ; de a király szigorú kézmozdulata megállítja a hóhért; a király mögött a nemzet nagyjai és a nép áldják a bölcs és igazságos királyt. A képek körvonalai és alapszínei már fel vannak téve s Lotz most folyvást dolgozik rajtuk, Ujváry Ignác fiatal festő segédkezése mellett. Novemberre be is fejezi mind a hármat. Tempera festések ezek, finom márvány cement alapra. A szemközti falmezőkre csak két-három év múlva festenek képeket. A mennyezet díszítését és aranyozását is most készítik. * Sz. Priesle Kornélia asszony a jövő hó elején vendégszerepelni fog a mármaros-szigeti színkörben, fellépve a »Szövetségesek« és »Julia« című darabokban. Vedres Gyula és Püspöki komikus, szerződtetési célból, közelebb szintén játszani fognak. A debreceni színtársulat meglehetős támogatásban részesül. Zilahi Gyula jutalomjátéka az »Ármány és szerelem«-ben, Békési Rózsa kisasszonyé »Risler és Fromont«-ban, Molnár Lászlóé »Hamlet«-ben, Rónaszékié a »Könyvtárnok«-ban jól sikerültek. A társulatnak vannak is oly erői, hogy nem csodálkozhatni a közönség rokonszenvén. * Jótékony előadás. Balaton-Füreden a szeretetház javára rendezett előadásnak igen szép sikere lett. Nemzeti színházi tagok játszván, a színkör egészen megtelt. Lánczy Ilka asszony sok tapsot kapott Benedix »Egy boldogtalan asszony« című monológjának szép előadásáért. A »Barátságból« című angol bohózatban a Vízváry-pár nagy tetszést aratott. Közreműködött Békéssy Irma k. a. is. A vendégek nem csak tapsot, hanem a hölgyek bokrétákat is kaptak. A társaság tagjai a »Varázshegedü« operette-et adták elő. Az est tiszta jövedelme 95 frt volt,amit maguk a vendégszereplők százra egészítve kis alapítványul adták át a szeretetháznak. Tudósítónk, a ki külföldről jőve, először időzik most B.Füreden,) megütközött azon, hogy a színkör páholyaiban fiatal urak szivaroztak, noha szomszédságukban úrnők ültek. Hja, nálunk a dohányfüstnek nagy szabadalma van! Az előadás után tánc volt a nagy vendéglő termében. * Az erdélyi rom. kath. irodalmi társulat Gyulafehérvárit tartá közgyűlését, melyen jelen volt Mikor ezt a letyetár-keszkenőt átadják a kitüntetettnek, szól a zene, cseng a pohár, dobog a szív. Talán megrezdül benne egy-egy húr is, s a múltnak fájó emlékeit sírja el, a szembe könyet tolván, melyet azonban az a csengő pohár hamar elnyel. S mikor a cigány húzza a tust, már akkor rendbe van újra minden, száraz a szem, nyugodt a szív. Lassan-lassan egész ünnepélylyé nőtt ez a kedélyes találkozás, s most már előre tett készületek s rendezett bankett emelik fényét e napnak, s a kiválasztottnak előre fölkért szónok adja át szép szavak kíséretében azt az összeszedett pénzen megvett díszes letyetárkeszkenőt. Egy alkalmi költeményt is olvasnak fel ilyenkor, a cigány meg ráhúzza azt a régi jó nótát: »Kalapom szememre vágom.« Mert bizony »szemére vághatja kalapját,« s »sirva láthatja mellette hervadt virágját« az, a kit a letyetárkeszkenővel megtisztel a pajtások divajkodó figyelme, hisz ekkor már ünnepélyesen agglegénynek nyilvánítják, s mint ilyennek már csak lopva lehet, úgy kalap alól, egyet-egyet kacsintani a legszebb leányra is, karöltve pedig csak a nagynénivel, vagy a mamával mehet. A táncterembe csak úgy tekinthet be, ellenben a kártyázó szobában szabadon kergetheti a pagátot, s gyönyörködhetik a dámák piros vagy zöld színében. A nők előtt érdekességét elveszítve, csak cimborák körében kereshet szórakozást, klubbok, kaszinók tiszteletbeli alelnökségére aspirálhat; vagy lehet képviselőjelölt is, vagy épen képviselő, de zászlóira már csak pénzért vett szalagot köttethet föl. A letyetár-keszkenő megmenti őt attól is, hogy a női divat titkait tanulmányozza. Kalapok, napernyők, mantillák színei közti összhanghoz értenie már nem kell, tournure-ök, manchetták maradhatnak tőle, legfölebb unokaöcscseinek játékszereiről kell gondoskodnia. Mindez benne van e szóban: »letyetár.« Akik egy kedélyes mulatságban akarnak részt venni, azok jól teszik, ha megjelennek ma, 26-dikán, Szántódon, átellenében Tihanynak a somogyi parton. Sokan lesznek ott kétségkívül az idén is, s átrándulnak 1499 — Hazai irodalom, művészet. * Az akadémia falképei. A díszteremben Lotz Károly már megkezdte a magyar történelmi tárgyú képek festését. Egyelőre hármat készít, a főbejáró fölötti falmezőkön. A középsőn Szent István, az első magyar király alakja lesz látható, a mint a keresz L e ty e tár. (Ünnepély Somogyban.) (M.) Letyetár! Nem valami szépen hangzó szó lesz ez, nem is ismerik országszerte, de Somogybán kedvesen hangzik sokak fülében. A kik szeretik a vidám társaságot, s gyönyörködnek a zenében, vagy épen szeretnek táncolni is, azok szívesen hallják e szót: Letyetár. Mert vagy egy kedélyesen eltöltött nap emlékeit juttatja eszékbe, vagy a jövő várakozásával tölti be lelkeket. Letyetár. Azt a babos, piros keszkenőt hívja e néven a somogyi polgárlegény, melyet mátkájától kap jegyben, s melyet aztán ünneplő »paruszli«-ja*) zsebében kibigyesztve hord vőlegénysége boldog napjaiban. Az 50-es években aztán egy — az akkori idők hangulatához alkalmazkodó — sírva vigadó férfi-társaságnak az jutott eszébe, a Jakab napján tartatni szokott szántódi búcsú alkalmával, hogy vesz egy ilyen keszkenőt, s átadja emlékül annak, ki közülök az agglegénység rideg várába vette be magát, hogy ott haljon meg hősileg, ellenállva minden ostromnak, mit női szemek battériái intéznek ellene. Néha egy kis jóakaratú parlamentirozást megkockáztat ugyan egy-egy bátorszivü nagynéni, hanem eredménytelenül, hősünk nem kapitulál. A letyetár-keszkenő büszkén lobog a vár fokán, s nem ad egy könnyen helyet a megadás, a béke jelvényéül használni szokott fehér keszkenőnek, többen Füredről.* *) Táj szó : mellény helyett.