Hadtörténelmi Közlemények, 26. évfolyam, Hadtörténelmi Intézet (Budapest, 1979)
1. szám - A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára - Józsa Antal: Az internacionalisták szervezése és a Magyar Tanácsköztársaság katonai megsegítése. – A Magyar Tanácsköztársaság 60. évfordulójára. 1979. 22. p.
1918. november 15-én kelt 260. sz. parancsával a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítő önkéntesek, köztük internacionalisták, eredetileg meghatározott, általában 6 hónapos szolgálati idejét meghatározatlan ideig, a frontokon folyó hadműveletek befejezéséig hosszabbította meg. A rendelet érvényét kiterjesztették valamennyi fegyveres testületre, a karhatalmi csapatokra, az élelmiszerbegyűjtő osztagokra, a vasúti biztosító erőkre, amelyek soraiban nem kevés internacionalista is szolgálatot teljesített. Komoly ellentmondás jelentkezett az európai forradalmi folyamat támogatásán fáradozó legfelső pártvezetés és a Trockij irányítása alatt álló Forradalmi Katonai Tanács intézkedései között. Az utóbbi közvetlen alárendeltségébe tartozott I I. Vacetisz, a szovjet fegyveres erők főparancsnoka, akinek ennek révén meg volt kötve a keze. Az adott helyzetben a kommunista csoportok tagjaik tekintélyes részét egyenként berendelték a központba és elősegítették hazatérésüket. A katonák többnyire hosszú szabadságot vettek ki és ezt az időt használták fel a hazatérésre. Ott, ahol az eltávozást kollektíven kísérelték meg, fegyelemsértésekre került sor. Az OK(b)P Külföldi Nyelvcsoportjainak Föderációja, hogy elkerülje a még harcképes internacionalista alakulatok felbomlását és enyhítse a párt és a katonai vezetés egy része között keletkezett nézeteltérést, az internacionalista alakulatok összevonását és az ukrajnai frontra való összpontosítását kezdeményezte. Közvetlenül a Magyarországról származó kommunisták október 24-én tartott értekezlete után, pontosabban 27-én alakult meg az OK(b)P Külföldi Nyelvcsoportjai Föderációjának katonai osztálya, melynek élére a magyarországi származású Freistadt Fülöp került, aki ekkor érkezett a permi frontszakaszról Moszkvába. Az osztály feladatát a Föderáció az internacionalista vöröskatonák Ukrajnába történő irányításában jelölte meg. Első lépésként az I. moszkvai internacionalista ezred Kurszkba való irányítását határozta el, ahonnan később az ukrán vöröscsapatok a breszt-litovszki békeszerződés semmissé nyilvánítása után megkezdték előnyomulásukat a központi hatalmak kivonuló megszálló csapatainak nyomában. Az ezredet a Föderáció katonai osztálya az ukrán hadügyi népbiztos rendelkezésére kívánta bocsátani. Ide szándékozott irányítani 700 internacionalistát Permből, valamint a Tambovban jelentkező önkénteseket, akiket a katonai osztály tartalékaiból láttak el megfelelő ruházattal. Ezzel egyidőben a Föderáció megnyugtató felhívást tervezett kibocsátani a különböző arcvonalakon harcoló csapatok internacionalista harcosaihoz, hogy várják meg a parancsnokságok intézkedéseit, addig is teljesítsék vállalt kötelezettségeiket. Freistadt, a katonai osztály vezetője, egész november folyamán nem jut be jelentéstételre a Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsa elnökhelyetteséhez, Szkljanszkijhoz, hogy az internacionalista alakulatok ukrajnai összpontosításának elhatározása parancs formájában jelenjen meg. Nem kapott lehetőséget a kihallgatásra. December 3-án végül írásban terjesztette elő a Föderáció határozatát, s ígéretet kapott, hogy Szkljánszkij fogadja. Közben a Moszkvában összpontosított internacionalisták türelmetlenkedtek. A Föderáció december 4-i ülésének jegyzőkönyvéből kiderül, hogy — a katonai operatív vezetéstől eltérően — Lenin felismerte az internacionalisták ukrajnai összpontosításának politikai és lélektani jelentőségét, s szakított magának időt arra, hogy erről a kérdésről a Föderáció akkori elnökével, Rudnyánszky Endrével tárgyaljon. Ígéretet tett, hogy a Munkás-Paraszt Védelmi Tanács (amely november 30-án alakult Lenin ) Prikázi RVSZR (A Köztársaság Forradalmi Katonai Tanácsának parancsai) No. 260. ot. 15 notabrja 1918 g. 5 CPA IML 549. f., 1. op., 1. o. e., 2. 1. 6 Uo.