Hadtörténelmi Közlemények, 107. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1994)

2. szám - Tanulmányok - Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. I. Magyar hadifogolyfogadó bizottságok Lengyelországban és Litvániában, 1918. december-1921. augusztus. – 1994. 29. p.

BONHARDT ATTILA A MAGYAR HADIFOGLYOK HAZASZÁLLÍTÁSA AZ I. VILÁGHÁBORÚ UTÁN Magyar hadifogolyfogadó bizottságok Lengyelországban és Litvániában 1918 december-1921 augusztus Az első világháború idején mintegy 2-2,5 millió osztrák-magyar katona esett az ellenséges államok fogságába. Annak ellenére, hogy a Szovjet-Oroszországgal kötött hadifogolycsere-egyezmények értelmében még a háború alatt kb. 700 ezer tiszt és katona tért vissza az orosz fogságból, 1918 novemberében az Oszt­rák-Magyar Monarchia több mint 1,5 millió polgára volt még Oroszországban, illetve az antant hatalmak hadifogolytáboraiban. A Monarchia hadifogoly ügyeit az összeomlásig a közös Hadügyminisztérium 10. osztálya intézte. Ott vezették a hadifogságba esettek nyilvántartásait, onnan irányították segélyezésüket, a rokkantak hazahozatalát, s ott folytak a hadifoglyok háború utáni kicserélésére és hazaszállítására vonatkozó előmunkálatok. A Habsburg-birodalom felbomlásával ezen feladatok magyar katonákra vonatkozó részét át kellett vennie az önállóvá váló Magyarország kormányának. Ennek irányításával a Hadügyminisztériumot bízták meg.* A legfontosabb és azonnal elkezdhető feladat az osztrák-magyar Keleti Hadsereg magyar alakulatainak hazaszállítása, illetve az Oroszország európai területein a forradalom óta különösebb felügyelet és ellátás nélkül élő magyar honosságú hadifoglyok gyors hazahozatala volt. Az első hazairányító bizottságok kiküldése Ukrajnába 1918. november 4-én a magyar Hadügyminisztériumban osztályközi értekezletet tartottak, amelynek tárgya: ,,Az Ukrajnában elhelyezett csapatok hazaszállításának szabályozása és sürgetése érdekében felállítandó és Ukrajnába kiküldendő bizottságok" megszervezése volt.­ A hírek szerint ugyanis az Ukrajnában állomásozó csapatok zöme saját elhatározásából önkényesen megkezdte a hazatérést. A katonák szervezetlenül, s­­mivel a széles nyomtávú vonalakon kevés vonat állt rendelkezésre - sokszor gyalogosan vonultak a határ felé. A visszavonulók, akik útközben elhagyták, elkótyavetyélték felszerelésüket, fegyvereiket, gyakran ki voltak téve a helyi lakosság és a nacionalista bandák támadásainak, vagy annak, hogy a románok, esetleg az éppen alakulóban lévő lengyel és ukrán állam csapatai egyszerűen lefegyverzik őket. * Az első világháború utáni magyar hadifogoly-hazaszállítás központi szeneinek ismertetését lásd: Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. Hadtörténelmi Közlemények, 1984. 3. sz., 475-494 p.­­ Az értekezleten az „Elnöki b." (közjogi kérdések), az 1. (közlekedés, karhatalom), az 1. a. (szervezés), a 2. (tiszti személyi ügyek), a 8. (élelmezés) és a 10. (mozgósítási) osztály, valamint a központi szállítás vezetőség képviselői vettek részt. Hadtörténelmi Levéltár (a továbbiakban: HL), Polgári demokratikus forradalom iratai (a továbbiakban: Polg.dem.) Hadügyminisztérium (a továbbiakban: HM) 28.509/eln.l.l.a.­1918.

Next