Haladás, 1948 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1948-09-02 / 36. szám

— igen, igen drága mi e heti programunk: kirándulás az elbűvölő szépségű pesthidegkúti ERMITAGEBA! ... szeptemberben még varázslatosabb mint máskor! Üdülés, hétvég, nászút, egész- és félnapos kirándulás, cocktail­partyk. Telefon: 163—162 Távirat: ERMITAGE, Pesthidegkút 2 HALADÁS KÖZGAZDASÁG-VILÁGGAZDASÁG AZ IRIGYELT és mondjuk meg: joggal irigyelt igaz­gatósági tagságok az államosítással megszűntek. Valamikor régen egy-egy fontosabb igazgatósági tagság óriási jövedelmet jelentett. Volt idő, amikor a Kőszén igazgatósági tagjai évenként és fejen­ként 600UI pengőt kaptak. Volt idő — 1914 előtt, — amikor egy nagybank igazgatósági tagsága 30—50,000 koro­nát jelentett. Röviden: aki igazgatósá­gi tagságot kívánt, jó dolgot kívánt. A felszabadulás óta az igazgatósági tagok keresete vagy megszűnt vagy erősen megcsappant. Az inflációs idők­ben papírpengőben vagy adópengőben került kifizetésre a tant­em, a stabilizá­ció óta pedig általában maximálták az igazgatósági jutalékokat, még­pedig stílszerűen és korszerűen. Ahol nem volt visszaélés, ott az igazgatósági tag­ság maximuma évi 3000 forint volt. Az államosítás óta mindez természe­tesen megváltozott. A régi igazgató­sági tagok szerepe és működése meg­szűnt. Ez természetes. Jogos is. Helyes is. d­e igen sok vállalatnak volt köztar­tozása: adó. Ök­, Mahi és ezekért a tartozásokért az igazgatósági tagok egyetemlegesen voltak felelősek. A logika szerint, amíg igazgatósági tagok voltak. A gyakorlat szerint a régi tartozá­sokért ma is felelősek. Ezt a gyakorlatot sem a logika, sem e jog szerint vitatni nem lehet. Az abból az időből eredő tartozá­sokért a felelősség, hogy a bürokrácia nyelvén szóljunk, fennforog. Viszont a méltányosság is követel valamit Igen sok olyan volt igazgatósági tag van, akin százezer forintokat akar­nak megvenni és akinek e pillanatban csek egy szerény és­ szegény kétszobás lakása az egész vagyona Ezért van egy közvetítő indítvá­nyunk: a tehetős volt igazgatósági ta­gok ellen járjanak el, a szervény volt igazgatósági tagokat ne bántsák. Volta­k ugyanis igazgatósági tagok szegény rokonok is szánalomból. Ki­öregedett tisztviselők. Szánalomból. Le­vitézlett bürokraták és politikusok ugyancsak szánalomból Ezeket ne transzferálják. Szánalomból. A PÉCSI KONJUNKTÚRA egyik legfőbb témája a pesti reakció­na­k. Arról suttognak, hogy Bécsben lehet keresni. Ezzel az úgynevezett lehetőséggel el­lentétben, Ausztriában március óta megháromszorozódott a munkanélkü­liek száma. Ha azt nevezik konjunktúrának, hogy kevés elszánt ember sokat keres és százezrek munka nélkül éheznek, akkor lehet, hogy Bécsben konjunk­túra van. Ne irigyeljük ezt a konjunktúrát. OLVASSUNK statisztikát, mert az megnyugtató, bíz­tató, soi­re,em­elo o.vasuaiug. A Gazda­ságstatisztikai Tájékoztató most meg­jelent augusztusi számából például megtudjuk, hogy a létfenntartási index, amely ez év m­ájusában még ötszöröst jelzett 1939-hez viszonyítva és amely júniusban négy és félszerest mutatott, júliusiban tovább csökkent és már csak négy és egynegyedszeres volt. A csökkenés júliusban az előző havi tízszázalékosnál kisebb volt, csupán a.6 .százalékos. . Azóta a tempó erősebb lett, az augusztusi csökkenés nagyobb lesz. Az index csökkenése természetesen az életszínvonal emelkedését jelenti. Megtudjuk a statisztikából, hogy az ország legdrágább városa Székesfehér­vár, legolcsóbb Szom­bathely. Megtudjuk továbbá, hogy külkeres­kedelmi mérlegünk, amely júniusban kereken 5 millióval szufficites volt, jú­liusban újra deficites lett, kereken 30 millióval.­­­­ Ezek csak egyes ötletszerűen ki­emelt adatok a hatalmas Gazdaságsta­tisztikai Tájékoztatóból, amely a szak­ember számára nélkülözhetetlen, de érdeklődéssel olvasható a laikus ré­szére is­. Sokat profitálhat belőle a laikus is. Illet a jelen és bizalmat a jövő szá­mára. A szabad kenyér megszületése nagy esemény, az egyre fejlődő életszínvonal ugrásszerű emelkedé­sét jelenti. Az építő demokrácia megadta mindennapi kenyerünket. Szabadon és olcsón. És letörte a legbántóbb fekete piacot. Nem ren­delettel. Áruval. Az olvasó, a Haladás olvasója, jól ismeri a sorsharagot. Volt vele kapcsolata az elmúlt évek során, több, mint amennyit kívánt vagy megérdemelt. Hogy mi a Tébény? A közép és kis bankok szervezete, pontos ne­vén: a Takarékpénztárak és Ban­kok Országos Nyugdíjpénztára. A Magyar Nemzeti Bank és a nagy­bankok külön-külön önálló nyug­díjalapokat létesítettek és ezeket jól dotálták. A Tebony, szabályzata szerint, akkor folyósított nyugdíjat, ha a banktisztviselő munkaképtelen lett, letelt 40 éves szolgálati ideje, vagy elérte a 65 éves korhatárt. (Nota­bene: a korhatár mindenütt másutt 60 esztendő, csak a Tébénynál ma­radt mindmáig 65.) A bankoknál az államosítás óta a szükségszerű összpontosítás vagy központosítás folytán nem egyszer előfordul, hogy ugyanabban a szo­bában dolgozik egy banktisztviselő, akd a nagybank nyugdíjintézetének és egy másik banktisztviselő, aki a Tebony tagja. Idáig nem lenne semmi baj. A véletlen folytán a nagybank­tisztviselő 38 éves, a Tebony-tag, aki egy középbank tisztviselője volt, 58 esztendős. Ez sem­ baj. De most mind a kettő felmondó­levelet kapott. A 38 éves banktiszt­viselőt nyugdíjjal, az 58 éves Te­bénytagot nyugdíj nélkül bocsátot­ták el. A szabály az szabály. Engedtessék meg nekünk, hogy ez ellen a szabály ellen a méltá­nyosság, az igazságosság és az em­beriesség nevében óvást emeljünk. II. •­ Ettől a rendezendő külön problé­mától eltekintve is, napirenden kívánjuk tartani az elbocsátott banktisztviselők dolgát. Elkerülhetetlen, hogy a felduz­zadt bankszervezetet, amely az ál­lamosítás folytán alaposan meg­érett a­ racionalizálásra, leépítsék. Az államrezon sokszor érinti, nem egyszer fájdalmasan érinti az emberi sorsokat. Azt már megírtuk egy alkalom­mal, hogy a tízezer banktisztviselő egy jelentős hányadát el kell bo­csátani. De a szakszervezettel teljes egyetértésben valljuk, hogy min­denkit kenyérben kell tartani, aki arra érdemes. A leépítésnél pótolni lehet azokat a mulasztásokat, amelyeket az iga­zolás hevében elkövettek. Aki bűnt vagy hibát követett el, aki mint kisnyilas nyert bocsána­tot, azt kell most leépíteni. Aki koránál fogva nyugdíjra megérett, nyugdíjazni kell. Aki viszont sem bűnt, sem hibát el nem követett, de a racionalizá­lás folytán feleslegessé vált, azt el kell helyezni más munkaterü­leten. III. Ettől a munkaerő- és kenyér­problémától eltekintve, a hitelszer­vezet új rendszerének kiépítése fo­lyamatban van. A terveknek és elgondolásoknak megfelelően. A Magyar Nemzeti Bank hitelosztálya, amelyet döntő fontosságú szervvé fejlesztet­tek, zavartalanul végzi nagy fel­adatát. Az intézetnél fontos szere­pet kapott Fonyó Sári, aki nem­csak kiváló ideológus, hanem egyik legalaposabb gyakorlati ismerője a szocialista hitelszervezet munkájá­nak is. IV. Elvben már életrehívták a Be­ruházási Bank nemzeti vállalatot, amely a legközelebbi napokban megkezdi tevékenységét. Nagy fel­adatok várnak rá, ezeket el fogja végezni. Megmarad a Magyar Álta­lános Hitelbank szervezete is, a nyolc évtizedes múlttal rendelkező intézet csökkent szervezettel és csökkent hatáskörrel végzi el azo­kat a feladatokat, amelyeknek el­végzésére hivatott. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank régi cégével végzi új felada­tát: a magyar külkereskedelem bankja lett. Minden olyan kül­kereskedelmi tevékenységet, amely bankszerű bekapcsolódást és eljá­rást kíván, a Pesti Magyar Keres­kedelmi Bank bonyolít le, akár ki­vitelről, akár behozatalról van szó. A Községi Takarékot teljes mér­tékben beolvasztották a Magyar Nemzeti Bankba. A főváros pénz­ügyeinek lebonyolítását a Posta­takarékpénztár vállalta. Az egykor első kúriába sorolt pénzintézetek közül az Angol-Ma­gyar Bank, a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank és a Pesti Ha­zai Első Takarékpénztár Egyesület lebonyolítják a folyamatban lévő ügyleteket. Közben teljes mérték­ben kiépítik ezeknek az intézetek­nek betétgyűjtő szervezetét. A betétgyűjtéshez természetesen propaganda kell. A jó propagan­dához pedig pénz és tehetség kí­vántatik. Minél több tehetség. És minél több pénz. V. A Belvárosi Takarékpénztár hely­zete és sorsa még rendezetlen. A tárgyalások ezen a vonalon még folyamatban vannak. Termé­szetesen a megegyezés jegyében és szellemében. A Magyar Jelzálog Hitelbank francia érdekeltség. Az is marad. Szerepét és jelentőségét a magyar hiteléletben már régen elvesztette. A múltat likvidálja VI. Érdekes és jelentős feladata és szerepe lesz a Nemzeti Takarék­pénztárnak. Ez a kisbank, amely teljes egé­szében a Pesti Magyar Kereske­delmi Bank alapítása volt, magába­olvasztja a kisebb pesti intézeteket és mint a pestvidéki hitelszervezet koncentrációja folytatja tevékeny­ségét. VII. Ez a hitelszervezet sorsa. Az emberek sorsa más. Kenyér­ben kell tartani mindenkit, aki nem vált érdemtelenné arra, hogy a demokráciáért dolgozhasson. RADNÓTI JÓZSEF Tébény és a sorsharag I. KÖZGAZDASÁGI FELJEGYZÉSEK A hangos ünneplés mellőzésével múlt el a Magyar Külforgalmi máso­dik születésnapja. A vállalat 1946 augusztus 13-án alakult, tízmillió fo­rintos alaptőkéjét a pénzügyminiszté­rium jegyezte. Ebből az ünnepi al­kalomból jegyezzünk fel annyit, hogy a Külforgalmi elvégzett minden rábí­zott feladatot és h­ogy minden felada­tot jól végzett el Első nagy feladata az amerikai árukölcsön lebonyolítása volt: abból a kínos és nem egy vo­natkozásban komikus anyagegyvelegből kiárulta a teljes ellenértéket a költsé­gekkel együtt, sőt még annál többet is. Amint a külforgalmi dolgozóinak havi folyóiratának vezércikkében dr Sallai Alajos vezérigazgató megírja, ez az eredmény annak a leleményevégnek tudható be, amely hordágyakból bő­röndöket, pokrócokból felöltőket, bú­várhajólégtisztító pasztillából tisztító­szereket varázsolt. Tekintetes Szerkesztőség! Nagy élvezettel olvastam Forbáth Sán­dor kitűnő cikkét a 2 engoi köz­vélemény kutatásról. És sietek hoz­záfűzni: csak úgy, mint nálunk. Mert nálunk is van közvélemény­kutatás. Foglalkozásom és társa­dalmi helyezkedésem alapján 1200—1500 emberrel vagyok ál­landó érintkezésben. Mindegyiket többször megkérdeztem, hogy ku­tatták-e nála valaha a közvéle­ményt? A vállasz, írók, újságírók, művészek, tanárok, orvosok, mér­nökök, válasza, minden eset­ben tagadó volt. Szeretném tudni ezek után, hogy kiknél kutat a Magyar Közvé­leménykutató Inté­zet? Tisztelettel ifjabb Radákovich József.­­ A Tükert veszi át a Másztól a fo­gyasztóval valló kapcsolatot és hogy ez az új intézmény kitűnően fog dol­gozni, már eddigi szereplése is igazolja. A Tűkert munká ia feleslegessé teszi a Mász propagandáját amely nem volt mozgékony mécs kevésbé volt tehetsé­ges. A racionalizálási folyamat egyik lépése e­nnek a feleslegessé vált propa­gandaosztálynak leépítése lesz. A Vafosz, Vállalati Alkalmazottak Fogyasztási Szövetkezete megvette a Colonust, amely a gyarmatáru nagyke­reskedelem vezető vállalata volt. Az Izrael­i Hivatalos Közlöny most megjelent kilencedik száma a deviza­gazdálkodással kapcsolatos több fon­tos intézkedést tartalmaz A pénzügy­miniszter devizakormánybiztost neve­zett ki, aki a devizákkal kapcsolato­san mindazon jogokkal rendelkezik, mint amelyekkel a mandátum alapján egykor az angol főbiz­os volt felru­házva. A pénzügyi államtitkár ugyan­ezen rendelkezés alapján jogosult Izraelből kivándorolt személyeket de­vizakülföldeknek nyilvánítani és it­teni bankköveteléseiket zárolni. Az ed­digi angol érdeket jelentő jogszabály­lyal szemben mostantól kezdve Trans­jordánia deriva szempontból külföld­nek tekintendő. Mindazon természe­tes és jogi­­személyek, akik bármily kapcsola­tot kifolyólag külföldi sze­mélyeknek pénzösszegekkel tartoznak, kötelesek erre vonatkozóan a deviza­kormánybiztosnál bejelentést tenni. • Pest vármegye egész ad­minisztrá­ciója felfüggesztette néhány napra az akták intézését, éppen azt mutatván meg ezzel, hogy az új vármegye nem csupán határozatokat gyártó és papí­rost fogyasztó intézmény, hanem né­pének valóságos vezetője és nevelője. A nagymúltú (a régi múltra gondo­lunk, nem a háború alatti ,,dicső" korra) megyeháza összes hivatalos helyiségei három napon át az udvar­ral és a szép árkádos folyosókkal együtt a pesmegyei „Terv­ és vár­megye minden városa és minden já­genykiállítás" hajlékául szolgáltak. A rása bemutatta, mi mindennel ver­senyzett a mezőgazdaság ebben az év­ben. Meglepő, szép és a nemzetgazda­ság szempontjából felbecsülhetetlen értéket jelentő igyekezeről és ered­ményekről számol be a kiállítás. A szántóföldi termékeken kívül a­­szőlő­mívelés és a gyümölc­skertészet válto­zatosan és pompáan vonult fel: alma, körte, ritka szép szilva és­­őszibarack s színpompás virágok hozták a ..nye­rők üde lelkét". Nagyon tanulságos az, hogy sok helyen bemutatták a he­lyes kezelés eredményei mellett az el­hanyagolt, rosszul mívelt gyümölcsö­sök termésének riasztó példáit is. Sok érdekes különlegesség volt látható: há­rom méternél magasabbra nőtt ameri­kai kukorica; magyarországi termelésű gyapotbokor; olyan apró­nemü szőlő, amely kifogástalan magyar mazsolát ad, és még sok minden példája szí­vós kísérleteiknek és lankadatlan mun­kának. A kiállítás rendezése a maga egyszerűségében mintaszerű; példát mutató abban a tekintetben is, ho­gyan lehet a legkevesebb eszközzel, aa üzleti érdekek teljes háttérbeszorí­tásával s minden üres hírverés nél­kül ízléssel és tudással bevult­atni a magyar munka eredményeit. A kiállí­tást „Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye mezőgazdasági termelési ver­enybizo­t­sága" rendezte s a megnyitás napján elözönlös lé a falu, a vidék népe. Tö­megesen jöttek azután a főváro­sok is, akik itt bepillanthat­ók a legfon­tosabb magyar üzem, a mezőgazda­ság tevékenységébe és fogalmat alkot­hattak arról, hogy a szellemi és fizikai munka milyen sokasága szükséges a legmindennapibb­­ földtermék s még inkább a minőségi termelés eredmé­nyeinek létrehozásához. B­ARANYI ÁRPÁD, a fémügyek mi­niszteri biztosa, aki részt vett a moszkvai tárgyalásokon és csütörtö­kön jelentéstételre Budapestre érke­zett, kedden reggel visszatért Moszkv­­­vá­ba, ezekben a napokban, amikor kániku­láról ugyan szó sincs, de az uborka­szezon teljes erővel dühöng, elsősor­ban a FÜGGETLENSÉGI FRONT előkészítése és megalakulása körül forognak a diskurzusok. Mióta Rákosi Mátyás elmondta kecskeméti nagy beszédét, amelyben meghívta a Füg­getlenségi Frontba való részvételre azokat a politikai pártokat, amelyek nem tagjai ugyan a koalíciónak, de hajlandók arra, hogy részt vegyenek a népi demokráciát építő munkában, meglehetős elevenség tapasztalható a parlament különben elhagyottan szo­­morkodó bü­fféjében. Itt folynak ugyanis nagyrészt azok a bizalmas megbeszélések, amelyek egyes pár­­tokn­ak az újjászervezendő Függelen­ségi Frontban való részvételére irá­nyulnak. A Beilogh-párt részéről a helyzet már tisztázottnak tekinthető, mert már régebben ismeretes, hogy a párt is szívesen csatlakozna a Füg­getlenségi Fronthoz. Legutóbb azon­­ban politikai körökben olyan hírek keltek szárnyra, hogy a Demokrata Néppárt is hajlandó vol­ta belépni a Függelenségi Frontba. Általános figyel­­met keltett ezzel kapcsolatban, hogy hétfőn megjelent a parlament büffé­jében Barankovics István, aki Eck­­hardt Sándorral és Parragi Györggyel hosszabb és bizalmas tanácskozásra vonult vissza a bu­ffó belső helyiségé­be. Sok szó esett a piros szőnyegen azokról a nyilatkozatokról, amelyek a KULÁKKÉRDÉSBEN a Független Kisgazdapárt részéről el­hangzottak. Elsősorban Dobi István erre vonatkozó nyilatkozatai keltettek általános figyelmet. A Kisgazdapárt­nak ebben a kérdésben tanúsított ma­gatartása határozott marsratát jelent a párt részére a jövőben, hiszen a párt határozata félre nem érthetően kimondja, hogy a párt nem kíván a nagyparasztság pártja lenni. Érde­mes ezzel kapcsolatban megemlíteni, hogy megbízható adatok szerint a Független Kisgazdapárt jelenlegi tagjai közül azoknak a száma, akik a „kulák" fogalma alá eshetnek, nem tesz ki többet tizenkétezernél. Ez egyrészt azt bizonyítja, hogy a pártot nem éri nagy veszteség azáltal, ha ezek az elemek kiválnak a pártból másrészt azonban ez a meglepően alacsony szám bizonyítéka annak is, h­ogy a Független Kisgazdapárt töme­geiben kezdettől fogva elsősorban a közép- és kisparasztság volt képvi­selve . A KÜLÜGYMINISZTÉRIUMBAN tulajdonképpen még nem kezdte meg működését az új seprő, mert Rajk László külügyminiszter még sza­badságon van. Úgy hírlik azonban, hogy visszatérése után egynémely változások várhatók úgy a miniszté­rium központjában, mint a külképvi­­seleti szolgálatban. Valószínűnek tart­ják, hogy külföldi követségeink több vezető tisztviselője Magyarországon kap beosztást és helyükbe új embe­rek mennek külföldre. Azt hisszük, immár nem árulunk el titkot, ha el­mondjuk, hogy eddigi berni követünk, Oltványi Im­re sem tér vissza állomás­helyére, hanem egy fontos be­lföldi gazdasági posztot kap. Rómából is visszatért már az ottani magyar kö­vetség egyik vezető tisztviselője, akit a külügyminisztérium központjába helyeztek át és más áthelyezések is várhatók. A külügyminiszter vissza­­térte után sor kerül az üresedésben lévő követi pozíciók betöltésére is. Londonba, Bernbe, Stockholmba és Kairóba kell új magyar követet kine­vezni, előreláthatólag azonban csak az első három követi poszt betöltésé­re kerül sor, míg Kairóba valószínű­leg ügyvivőt küld a magyar kormány. A külügyminiszter viszatérését a mi­nisztérium központjában is nagy iz­galommal várják, mert az átszervezés munkája nyilvánvalóan a központot is érinteni fogja. Politikai megbízha­tóság szempontjából a külügyminisz­térium tisztviselői kara immár nem hagy hátra semmi kívánnivalót sem, a szakértelemmel azonban nem egé­szen így áll a helyzet. Végül, de nem utolsó sorban sok szó esik a piros szőnyegen és a par­lament bü­fféjében, a politikai újság­írók főhadiszállásán a LAPBESZÜNTETÉSEKRŐL is, amelyekről egyre újabb és újabb hírek röppennek fel a sajtó berkei­ben. Tudjuk, hogy a lapbeszüntetése­ket elsősorban papírhiánnyal szokták megindokolni. Viszont az utóbbi idő­­ben jelentős mennyiségű papírt im­portáltunk külföldről, elsősorban Ausztriából. A lapbeszüntetéseket egyébként hivatalos helyről cáfol­­ják is. Tatrangi Dávid HALADÁS A Magyar Radikális Párt hetilapja Felelős szerkesztő: Zsolt Béla Szerkesztő: Lukács Gyula Felelős kiadó: Bauer László Szerkesztőség és kiadóhivatali Budapest V. Zrínyi­ u. 1. félem. 3. (Gresham-palota) Telefon: 180-770, 180-764 Terjesztő a Glóbus Hírlap- és Könyvterjesztő Vállalat Budapest VI. Nagymező­ utca 26 Kéziratokat nem adunk vissza és azokért felelősséget nem vállalunk. Hungária Hírlapnyomda Rt. Budapest V. Bajcsy-Zsilinszky­ út 34 Felelős: Dr Bródy László

Next