História 2006
2006 / 6-7. szám - ÓLMOSI ZOLTÁN: Viták a Petőfi Körben
A partizánvitában felszólaló Rajk Lászlóné élni kell a XX. kongresszus adta lehetőségekkel, nekünk magunknak kell rendbe hozni ezt az országot” - mondta nagy tapssal kísért beszédében Rajkné. A hozzászólók egyike Rákosi leváltását követeli, Szerényi Sándor a régi illegális és meghurcolt kommunisták rehabilitációját. június 19. Amnesztiával e napig 19 ezer elítéltet bocsátottak szabadon az NDK- ban. június 20. Hazánk természeti és gazdasági adottságainak kiaknázása népgazdaságunk termelésében címmel vitát rendez a Petőfi Kör, ami a hazai viszonyokkal nem számoló, a Szovjetuniót másoló gazdaságpolitika erős kritikája, június 22. Több és olcsóbb lakás építésének lehetőségéről rendeznek ankétot fiatal építészek részvételével az Építők Székházában. — Az Olasz Kommunista Párt főtitkára, P. Togliatti az SZKP XX. kongresszusa tanulságainak helyes alkalmazásairól adott nyilatkozatának csak részleteit ismerteti a Szabad Nép. -július 10. június 22-23. A szocialista országok vezetőinek találkozója Moszkvában, amelyen megfigyelőként Jugoszlávia és a Kínai Népköztársaság képviselői is jelen vannak. A fő téma a május 18-25-i KGST-értekezleten felszínre került ellentétek megtárgyalása. Rákosi határozottan képviseli a magyar érdekeket: panasza, hogy Bulgária és Románia nem vesz át a tervezett megegyezés szerint magyar termékeket, a csehszlovák, a lengyel, magyar közös panasz, hogy a kifejlesztett hadiipar nem kap elegendő megrendelést. Hruscsov sürgeti az egyes pártok viszonyának rendezését Jugoszláviával. június 23. Az írószövetség kibővített vezetőségi ülésén Horváth Márton, az MDP KB agitprop, osztályának vezetője előadást tart a magyar irodalompolitika aktuális kérdéseiről. Az előzmény: az írószövetség pártszervezetének március 30-i ülésén Rákosit és az irodalompolitika alapelveit bírálták. A párt politikai bizottsága ezért június 7-én az irodalom pártirányítására Irodalmi Bizottságot küldött ki. A bizottság által kidolgozott alapelveket az írószövetség vezetősége élesen bírálja, a PB részéről jelen lévő Révai József viszont a szöve- 88 Viták a Petőfi Körben Az első nagyobb visszhangot kiváltó összejövetel a volt MEFESZ-isták (Magyar Egyetemi és Főiskolai Egyesületek Szövetsége) 1956. március 17-i találkozója volt, melyet a részvevők nagy száma és a sikeres lebonyolítása miatt sokan a Petőfi Kör indító rendezvényének tartottak. A marxista politikai gazdaságtan kérdései címmel május 9-én és 22-én került sor a második vitára. A vita, meghirdetett címétől eltérően, a II. ötéves terv irányelveivel kapcsolatos problémákat feszegette. A túlnyomó többség számára természetesen nem a tervgazdaság alapjainak a megváltoztatását, hanem a tervezés más irányait és arányait jelentette volna. A szintén két - 1956. május 30. és június 1. - éjszakába nyúló történészvita már számos új elemet tartalmazott: a hangulat izgatottabbá vált, mind kevésbé vették figyelembe a „parlamenti formákat”, s több személyeskedő jellegű összeütközésre került sor. A vita alaphangját a dogmatizmus elleni harc adta, és ennek megfelelően a hozzászólók elsősorban az ötvenes évek történeti „alkotásainak” negatív példáit hangsúlyozták A bomba azonban Kosáry Domokos felszólalásakor robbant, aki méltatta a magyar történettudomány 1945 előtt létrehozott értékeit és elutasította a vulgármarxizmust. Andics Erzsébet, az MDP Központi Vezetőségének illetékes osztályvezetője, s ebben a minőségben a történész front „felügyelője”, azonnal reagált Kosáry szavaira. S itt vált szokatlanná a vita. Andics egyrészt a kor vezetői stílusának megfelelően főleg nem érvekkel, hanem hatalmi szóval, ledorongoló stílusban igyekezett „helyére tenni” Kosáryt, másrészt viszont a hallgatóság, jelezve az MDP vezetése, de különösen a pártot képviselő Andics iránti személyes ellenszenvét, állandó közbeszólásaival nem is tette lehetővé számára a higgadt magatartást. Andics Erzsébet Kosáryt mint a „horthysta ifjúság képviselőjét” aposztrofálta, s lényegében nem a szocialista időszak hibáival foglalkozott, hanem a Horthy-korszak „történelemhamisításaival” hozakodott elő. A második estén újabb összeütközésekre került sor. Zsigmond László élesen fellépett a történészvilágot irányító 5-6 fős bizottság ellen. Ennek tagjai, mint elmondotta, a Történettudományi Intézet és a Magyar Történelmi Társulat részéről Pach Zsigmond Pál, Elekes Lajos, Hanák Péter, a Magyar Tudományos Akadémia részéről Fejér Klára, a Munkásmozgalmi Intézetből pedig Györffy Sándor Zsigmond szavaival: „A bizottság összetétele formálisan jogos volt, mert a tagok egy-egy intézményt képviseltek, a gyakorlatban azonban egy szűk klikket jelentett Andics elvtársnő vezetésével...” Az addig lezajlott vitáktól némileg eltért a volt népi kollégisták június 9-i találkozója, hiszen nem előre elhatározott témán vitatkoztak, hanem kötetlen beszélgetést terveztek. A találkozó súlyát növelte, hogy a volt MEFESZ- tagok mellett a népi kollégisták képezték a legaktívabb magot a Petőfi Körben, s mivel számos képviselőjük magas tisztséget töltött be, a találkozó a NÉKOSZ (Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) egyfajta rehabilitációjának volt tekinthető. A találkozó után széles körű vita kezdődött az új kollégiumi rendszerről - a Petőfi Körben is -, s az új tanévben kísérleti jelleggel több egyetemen már a népi kollégiumi elveken nyugvó kollégiumi rendszert vezettek be. (1957 tavaszán az egyetemellenes felfogás miatt fel sem merült a diákönkormányzat hasznosítása.) A június 14-i - szintén éjszakába nyúló - filozófiai vita fordulópontot jelentett a Petőfi Kör történetében. A szokásos színhelyen, a Kossuth Klubban annyian jöttek össze, hogy nem fértek be a terembe, és ezért átvonultak a közgazdasági egyetem nagyelőadójába. A XX. kongresszus és a marxista filozófia problémái címmel megrendezett vita iránti érdeklődésben nem kis szerepet játszott a vitavezetőnek felkért Lukács György várható fellépése. A szektás irányvonal képviselői, jórészt az 1949. évi ún. Lukács-vitában elfoglalt álláspontjuk miatt, látványos önkritikát gyakoroltak. Az egész vitára a személyeskedő hangvétel volt a jellemző, bár ebben inkább a Lukács-tanítványok buzgólkodtak. Június 18-án a volt partizánoknak, illegális kommunistáknak a korábbiaknál szűkebb körű találkozójára került sor. A felszólalók nagy többsége Horthy börtöne után megjárta Rákosi celláit is, vagy legalábbis háttérbe szorítva élt. Ennek megfelelően éles, zömmel jogos kritikai felhangokat tartalmaztak hozzászólásaik, amelyek kétségbe vonták a Rákosi-féle vezetés őszinteségét. A leg-