Honismeret, 1997 (25. évfolyam)
1997 / 6. szám - ÉVFORDULÓK - Természet és társadalom (Pozsgay Imre)
Természet és társadalom! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt jelenlévők! Kedves Hallgatóim! Itt, éppen Győrben nem tehetem meg, hogy elhallgassam: ennek a tájnak a szülötte vagyok én magam is. Családom sorsa úgy hozta, hogy négy és fél éves koromban elkerültem innét, ezért az hihetné valaki, hogy olyan mély nyomokat nem hagyhatott ez a táj az életemben, én mégis az ellenkezőjét állítom. Van ennek valami sajátos lélektana, hagyományozó hangulata, így meg tudom érteni a XX. század egyik nagy magyar géniuszát, Kodály Zoltánt, aki a kecskeméti vasútállomás főnöki lakásában jött a világra, de a szolgálat sora úgy hozta, hogy már kéthónapos korában más vidékre vitték. Ennek ellenére egész életében büszkén Kecskemétet tartotta szülőföldjének, olyan tájnak, amely életére meghatározó jelentőségű volt. Én ilyen kolosszusokhoz természetesen nem hasonlíthatom magam, csak szerényen szerettem volna megemlíteni, hogy itt a Rábaközben, a néprajzi tréfálkozások egyik nevezetes központjában, Kónyban születtem. Olyan tájon, amely sokak számára talán unalmas, és érdektelen, de ha közel hajol hozzá az ember, akkor látja, hogy az égeres, füves, pagonyos, ligetes és itt-ott mocsarakkal tarkított táj milyen különös és éppen nekünk való embereket termett. Ezért megismétlem, hogy ha itt vagyok Győrben, az innét talán 15 km-re lévő falum is eszembe jut. Számomra szívmelengető, hogy 25. alkalommal tartja összejövetelét a Honismereti Akadémia, és jó szívvel gondolok rá, hogy én is résztvevője lehettem az Akadémia alakulásának, és örülök, hogy résztvevője lehetek a mai találkozónak. Természet és társadalom címmel vállaltam előadást a Honismereti Akadémián, de ne lepődjenek meg, ha az alkalmazott megközelítési mód, amelyet alkalmazni fogok, nagyrészt politikai természetű. Ez következik abból, ami a dolgom, de ígérem, nem pártpolitikai alapon, hanem nemzetpolitikai szempontból próbálom megfogalmazni a természet és társadalom kapcsolatára vonatkozó véleményemet. Messziről kell kezdeni, bár meggyőződésem, hogy a világhoz a családon, a közösségeken, a nemzet lépcsőin át lehet felemelkedni, én mégis most a nagyvilágból próbálok visszatérni a hazai környezetbe az ember-természet kapcsolatának elemzésére. Úgy hiszem, mindenki így van vele, naponta elég sok riasztó információt hallhatunk az ember és természet kapcsolatáról, fölbukkannak a katasztrófajóslatok. Nem hiszem, hogy a pásztorgyerek rossz története kell, hogy eszünkbe jusson erről, valóban katasztrófa előérzetben élünk, még akkor is, ha nemzedékünk számára talán nem lesz élmény. De az utánunk jövők számára ott van a katasztrofális lehetőség, hogy oly végletesen szétszakad ember és természet, társadalom és természet kapcsolata és oly mértékben szembekerül e kettő egymással, hogy akár az emberiséget - legalábbis eddig kialakult életformáját - fenyegeti itt a Földön. Eszembe jut az az eredménytelen konferencia, amelyet a II. Rióként szoktak emlegetni. Az ENSZ-közgyűlés legutóbbi ülésszakán történt, ahol a globális érdekek nevében léptek föl, s a globalizációt hirdető, azt ideológiává tévő nagyhatalmak és a hatalmat befolyásoló erők és eszközök néhány alapvető kérdésében nem tudtak dűlőre jutni. Mert a mához ragaszkodó és a 24 órás perspektívát szolgáló érdekek még mindig erősebbek, mint az ember hosszútávú, messzebb tekintő érdekei. Amikor katasztrófajóslatok kerülnek elő, nem arról van szó, hogy eltarthatja-e a földgolyó azt a 6 milliárd embert, amely most él rajta, hiszen józan számítások is kimutatják, ennél több ember, emberi mintájú életének adhat lehetőséget a Föld. Az életmódunkkal, termelő berendezéseinkkel a modernizációnak és növekedésnek nevezett emberi kezdeményezésekkel van a baj, ami abból adódik, hogy egy sajátos tőkekoncentrációs küzdelem révén a mindennapi érdekek lehúzó ereje nagyobb, mint a távlati érdekeké. Ebben az emberi intézmények közül a legdöbbenetesebb az állam sorsának alakulása. Az államé, amely - akár nemzeti keretek között, akár birodalmi formák között teremtette is meg az emberiség - mindenképpen arra fogadott intézmény volt, hogy a messze tekintő érdekek biztonságának megteremtője legyen. Ma ez az intézmény is alászállt a mindennapi A XXV. Honismereti Akadémián Győrben 1997. július 4-én elhangzott előadás szerkesztett szövege. (Szerk.)