Honismeret, 2000 (28. évfolyam)

2000 / 4. szám - TERMÉS - Az oltalomra szorult Zilahy Lajos (Karacs Zsigmond)

Vers a patikában Háromszáz éves rendház épületében, élén a stukkós régi gyógyszertárnak mint lelki gyönyör versekből szűrt párlat költő­i esten éget, tisztit engem, így félig múltban, félig jelenben ül ötven ember, költő­i hangra várnak, van bensőséges csönd s jó a varázslat mint falanszter - embert értő­ lélekké telken. S másfél órára más emberré formál. Freskón olajfa, rózsa, mint egy oltár mutat fel költő­t és költészetet nem is vers, elmúlás mérlegével mér mindent szót, amit értünk szólva érlel. Egy sor talán­­ lét titkához vezet.14 Gróz Andrea Irodalom Gyógyszerészeti Értesítő 1898. VI. évf.; Győr Várostörténeti Tanulmányok, Győr, 1971. Szerk.: Dávid La­jos, Lengyel Alfréd, Z. Szabó László. Győri Történelmi és Régészeti Füzetek, Győr, 1863. Szerk.: Róth­ Károly, Römer Flóris. Sauerwein Nyomda. Horváth Orsolya: A győri Széchényi György Múzeum-patika. Győr, 1992. Gépirat - Kisfaludy pályázat. Mohi Adolf: Győ­regyházmegyei jeles napok. Győr, 1933.; Ziegler Krisztina: Is­merkedés a győri Széchényi-múzeumpatika történetével és féltett kincseivel. Győr, 1982. Gépirat - Honisme­reti­ pályázat. Az oltalomra szorult Zilahy Lajos Nincs új a nap alatt, jutott eszembe e kétezer éves szállóige, mikor az Oktatási Minisztérium két vonalon is futó, Arany János nevével megtisztelt, tehetséggondozó pályázatáról hallottam. A Metró című lap idei március 22-i számában Páldi János gondolataiban, úgy vélem rokonlé­lekre találtam: „Végre folytatódik - írja - az a program, amelyet előrelátó uralkodók, egyházi vezetők és egyes mecénás földesurak évszázadokon át folytattak." Páldi intelmei megszívle­lendők: „A tanulók kiválasztását az is befolyásolja, hogy milyen a tanárok »jó tanuló« képe. Nem biztos, hogy a tehetséges gyerek egyben jó tanuló is." Van akit a közömbösség és a körül­mények szorítása nem enged kiteljesedni. Ezek után kissé felvértezve érezve magam, bátorko­dom elővenni az elárvult és anyagi támasz nélkül maradt, kiváló tanuló Zilahy Lajos pártfogá­sát kérő röplapot, miben szülőhelye Nagyszalonta fordul 1905-ben Bihar vármegye tekintetes uraihoz. A tizenötödik évében járó ifjúban látni vélték a jövő ígéretét, és menteni igyekeztek az elkallódástól. Mélység és magasság rettentette és lelkesítette veszendő gyermeki lelkét. Küzdelmes és fel­emelő családi örökség, az ismeretlen és riasztó jövő. A járatlan, tapasztalatlan fiatalember mindkettőbe beleszédülhet, és bennük eltévedhet. Ám jótevő segítő kezek, a múltat ismerve, a jövőt remélve utánanyúltak. Zilahiakat látunk az 1754/55. évi országos nemesi összeírásban. Mint sok református közne­mesi család, szerény anyagi lehetőséggel megáldva, egy bizonyos szellemi és közszereplői szint elérését és megtartását, az egyház szolgálatában vélték megvalósítani, így alakultak kö­zöttük ároni családok, azaz nemzedékről nemzedékre egyházi funkcióban élő famíliák. Ado­mányozott ugyan 1629-ben Bethlen Gábor fejedelem nemesi oklevelet a református lelkészek­nek és utódaiknak, melyet utódai is megerősítettek, sőt a nemességet szigorúan rostáló XVIII. században alapul szolgálhatott a nemesi jog megtartásának, Bihar vármegyében is. Mégis egy­re inkább a honoráciorok sorsában osztoztak, hiába volt szükség rájuk, ha valami miatt terhessé 14 Bogd­a-Novák Zoltán: i. m. 244-245. old. 97

Next