Jel-Kép, 1980 (2. szám)

Gyújtópontban - Angelusz Róbert: A tájékozódás és véleményformálás esélyei

A TÁJÉKOZÓDÁS ESÉLYEI 4. A társadalmi rétegződés és az iskolázottság szerint jelentős különbségek vannak a különböző kommunikációs csatornák együttes­­használata tekintetében. A mindhárom tömegkommunikációs eszközt naponta igénybevevők arányában nagyobb különbségeket találunk, mint a valamelyik tömegkommunikációs esz­köz rendszeres használói között. Amíg pl. a nyolc osztálynál alacsonyabb iskolai végzettségűek között 82%, a diplomásoknál 98% (különbség 16%) a rendszeres igénybevevők aránya, addig mindhárom tömegkommunikációs eszközt rend­szeresen használja a nyolc osztállyal rendelkezők 24%-a, a diplomásoknak pedig 62%-a (különbség 38%). Ezt a hatást erősíti,­­hogy általában a hetilapok, külö­nösen pedig néhány, a színvonalasabb ismeretterjesztés és tájékoztatás szempont­jából fontos hetilap elsősorban az iskolázottabb­­csoportokban van elterjedve, így pl. a Magyarország olvasóinak 65%-a, az Élet és Tudomány, illetve a Film, Színház, Muzsika olvasóinak 53—-53%-a a középiskolai végzettségűek, illetve a diplomások közül kerül ki, holott e két csoport aránya a felvétel időpontjában nem érte el a felnőtt lakosság 20%-át.29 Valószínűleg hasonló vagy még erősebb ez a tendencia a folyóiratok közönségében. Ha a „nyitott" csatornák mellett a „kvázi-nyitott" szervezeti-intézményes csatornákat is figyelembe vesszük, a párhuzamos igénybevétel még erőteljeseb­ben érvényesül. A társadalmi hierarchia magasabb szintjein elhelyezkedők rész­vétele a szervezeti-intézményes csatornákban nagyobb mértékű, mint a hierar­chia alacsonyabb szintjein elhelyezkedőké.30 A szervezeti-intézményes csatornák szelektált közönségének társadalmi rétegek szerinti összetétele kedvezőbb, mint a nagyközönség egészéé.31 A tömegkommunikációs eszközök komplex használata összekapcsolódik a szervezeti-intézményes fórumokon cirkuláló információk in­tenzívebb igénybevételével. A szóbeszéd útján történő informálódás rendkívül széles körű. Fontosságát mu­tatja, hogy bizonyos helyzetekben, nagy aktualitású témák esetében az infor­málódás döntő, a tömegkommunikációs eszközök hatását is sok tekintetben fe­lülmúló közegévé válhat.32 De kisebb aktualitású témáknál is — elsősorban az alacsonyabb gazdasági és kulturális szinten levő rétegeknél — ez a tájékozódás végső soron rendelkezésre álló forrása. A személyes csatornákon áramló infor­máció minősége szempontjából azonban jelentősek a rétegspecifikus különbsé­gek. A személyes kommunikáció ténylegesen igénybe vehető csatornáit messze­menően behatárolja a társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíció. A kedvezőbb helyzetű, tájékozottabb rétegek tagjai a hozzájuk közel eső helyzetű, tehát rend­szerint informáltabb emberekkel lépnek érintkezésbe, míg a hierarchia alacso­nyabb szintjein a kisebb tájékozottságú emberek egymással kommunikálnak.33 Így a személyes kommunikáció csatornái ott közvetítik az „értékesebb" infor­mációkat, ahol az egyéb kommunikációs csatornáknak amúgy is nagyobb arze­nálja áll rendelkezésre. 29 Lásd Szekfű András: A magyar sajtó olvasói. TK Tanulmányok, VIII. évf. 2. sz. Budapest, 1916. A 92. oldalon levő táblázat. 30 Vö.: Angelusz Róbert—Váradi László: Kisvárosi közélet 1970. In: Az Információtól a közéletig. Kossuth Kiadó, 1973. 31 A szervezeti-intézményes csatornán folyó kommunikációval kapcsolatban lásd S. Molnár Edit: Véleményalkotás és információszerzés. In: Információtól a közéletig. 32 1975. és 1979. között a gazdasági közhangulat témakörébe vágó vizsgálataink során számos esetben tapasztaltuk, hogy az áremelésekről lényegesen többen szereztek tudomást személyes forrásokból, mint a tömegkommunikációs eszközök útján. Lásd pl.: Angelusz Róbert—Nagy Lajos Géza—­Tardos Róbert—Terestyéni Tamás: A gazdasági kérdések és feladatok visszatükröződése a tömegtájékoztatási eszközökben és a közgondolkodásban. Gazdaság, 1979. 3. sz. 33 Az informális kommunikáció során érvényesülő szelekcióhoz egy budapesti iparvállalatnál végzett vizsgálatunk számos adalékot nyújtott. Így pl. a vállalat egyik főosztályán végzett szocio­metriai vizsgálat azt mutatta, hogy az emberek a saját, illetve a közvetlenül felettük levő csoport felé orientálódnak. Különösen nagy volt az értelmiség és a vezetők egymással való belső kon­taktusainak száma. Más adatok arra utaltak, hogy a politikai véleményvezérek jórészt egymás között kommunikálnak. Lásd Angelusz Róbert—Csepeli György—Kulcsár László—S. Molnár Edit: A kommunikáció folyamata és a vélemények alakulása. MRT TK Budapest, 1974. VI. évf. 4. sz.

Next