Katolikus Szemle 21. (1907)

7. szám - Könyvismertetések és birálatok - Szeghy Ernő: Dai Nippon. Irta: Barátosi Balogh Benedek. Budapest, 1906. A szerző sajátja. Három kötet. Ára az egész műnek díszkötésben 36 korona.

Dai Nippon. Irta: Barátosi Balogh Benedek. Budapest, 1906. A szerző sajátja. Három kötet. Ára az egész műnek díszkötésben 36 korona. Merész vállalkozás volt az egyszerű fővárosi tanító részéről, neki­indulni a Szélső-Keletnek. Elismerésre méltó idealizmus és vasszorgalom kellett azon előtanulmányokhoz s ahhoz a Japánban végzett szellemi munkához, melyekről három kötete beszámol. Megérdemli tehát részünk­ről, hogy a legjobb indulattal vegyük kezünkbe művét. Ez a jóindulat meg is volt bennem, midőn az «Egyházi Köz­löny® tavalyi évfolyamában ismertettem akkor megjelent első kötetét. Szemet hunytam egyes ízléstelenségekre, amilyen pl. a 13. oldalon leírt duhaj jelenet; eltekintettem előszavától, mely nagyon is kifogásolható programmját tartalmazza s a legmelegebb hangon méltányoltam eleven megfigyeléseit és ügyes leirásait. Kétségtelen, hogy Baloghnak szűk látó­köre érvényesül már ezen első kötetben is; egyénisége azonban rokon­szenves lévén, érdekes elbeszélése közben nem akadunk föl annyira ezen fogyatkozásán. Japánt látjuk magunk előtt, egy egyszerűbb gondolkodású, de éles látású ember szemével, már pedig Japán még így is nagyon érdekes marad. Azonban már akkor aggodalommal néztem elébe a beígért II. és III. kötet megjelenésének s hogy aggodalmaim mennyire valóra váltak, arról beszámoltam ugyancsak az «Egyházi Közlöny»-ben az idén meg­jelent bírálatomban. Lehetőleg kerülni akarom az ott mondottaknak ismét­lését s csak röviden összegezett véleményt akarok itt mondani az egész műről. Balogh mintaképe az autodidaktának. Hogy nagyon sokat össze­olvasott és tanult, az kétségtelen. Egész tudása azonban az autodidaxisra jellemző, szűk határok között mozog; ezen határoktól se jobbra, se balra nem lát s figyelmét elkerülik olyan elemi dolgok, hogy a nálánál talán kisebb összegű tudással biró, de egyetemi színvonalon álló embert mo­solyra gerjeszti. Művének előszava tárja fel előttünk ábrándos programmját: «Őseink utódai elpusztultak bár, de áll még bölcsőjük, él még nemzetségfájuk néhány törzse. Ezek megismerésével talán egy kis világosítást mégis hoz­hatnánk annyiszor vitatott, annyiszor kétségbevont származásunk és ős­történetünk homályos világára®. Ez az ő célja. Hozzá akar továbbá járulni­­azon kérdés tisztázásához, várjon a japán és a koreai nép az ural-ak­ás­sághoz csatolható-e s ha igen, mikor és mely úton jutott mostani hónába®. Baloghnak jóhiszeműsége, önfeláldozó, becsületes jóindulata sok­kal tiszteletreméltóbb előttem, hogysem csak a legtávolabbról is volna kedvem iróniával beszélni ezen ábrándjáról, szó nélkül azonban nem hagyhatom. Nagyon szépet és nagyon jót akar. Csak azt az egyet feledte el, hogy egy egyedül álló ember, kiszakítva a szaktudósok nemzedékeinek sorozatából, ilyen óriási kérdésekhez egyáltalában nem szólhat hozzá.

Next