Katolikus Szemle 34. (1982, Róma)
1. szám - ESZMÉK ÉS MŰVEK - Szabó Ferenc: A fiatal Babits költészete (Rába György)
arra hív, hogy az alkotót és művét másnak olvassuk, mint korábban: érzékletesnek, nem pedig dekadensnek, ihlető filozófiai kérdésekkel szemhatárunkat tágítónak, nem pedig formával öncélúan játszónak, életre nyitottnak, nem pedig a világtól idegennek, a közösségi sors iránt érzéketlennek. Fejlődésrajzának ebben a tükrében Babits, költői jelentőségét tekintve, Ady szomszédságába kerül, mint irodalomtörténeti jelenség pedig nem határolódik el élesen az avantgarde-tól. » (Rába saját munkájáról a könyv borítóján.) A monográfia nem könnyű olvasmány. Először is az állandó hivatkozások miatt (a jegyzetek 70 oldalt tesznek ki!) hátra kell lapoznunk. De azért sem, mivel — hogy úgy mondjuk — a kritikus in medias res vezet bennünket, rögtön neki kell vágnunk az erdő sűrűjének. Csak később érünk tisztásra, főleg « A költői megismerés kísérlete » c. első rész után, amikor a Szerző kutatásainak addigi eredményit összegezi: « Az induló Babits irodalomtörténeti helye » (235-247). Babits első kötetének elemzései sokszor az erdei bozót benyomását keltik. Egészben véve azonban világos Rába gondolatvezetése, amikor a babitsi modellt a « tudatlíra » fogalomban elénkállítja. De a részletek néha vitathatók. Pl. az « Anyám nevére» c. kulcsverset «iskolapéldaként» elemzi, holott — Babits bevallása szerint is — inkább amolyan játék volt a « Hajnalka-hajnal » szavakkal. « A költők hazudnak, legalább régebben azt tartották róluk, s én azokban a boldog fiatal időkben egy jó rímért vagy széplejtésű sorért nyugodtan föl tudtam áldozni a kicsinyes igazságot... » (Curriculum vitae: utalás arra, hogy nem hajnalban, hanem este született.) Más « nagyítások »-nál is esetleg megkérdőjelezhető, hogy jó példát választott-e ki « tétele » igazolására (pl. Cigánydal, Esti kérdés). Egészében véve azonban elemzései meggyőzőek, miközben gondosan idézi, megrostálja, elveti vagy magáévá teszi az eddigi értelmezéseket, tételeit igazolja. A könyv második és harmadik részében, amikor már alapvető meglátását igazolta, Rába könnyedébben halad előre. Mi már most igazában tétele, hogyan látja Babits világnézetét, ill. költői modelljét és helyét a magyar és a világirodalomban? Ismeretes, hogy Babits filozófusnak indult és költészete — főleg az első korszakban — kifejezetten filozófiai ihletésű. Ez már világos volt egyrészt Babits-Juhász-Kosztolányi levelezéséből (az értékes dokumentumanyagot már 1959-ben kiadta Belia György, Akadémiai, 348 oldal), továbbá más adalékok alapján. Nem kell tehát « belemagyarázni » a filozófiát Babits költészetébe. Rába kutatásai szerint Nietzsche, Schopenhauer, Spinoza, Wundt, W. James, Bergson, Kant... ismert hatásai mellett Babitsra döntő hatással volt az 1915-ben meghalt Zalai Béla (55-57 stb.) .Amikor Tolnai Gábor 1934-ben a városmajori szanatóriumban lábadozó Babitsot egyetemi éveinek emlékeiről kérdezgette, Juhász és Kosztolányi után nyomban 'fiatalon elhunyt filozófus barátjáról, Zalai Béláról' emlékezett meg, és úgy fogalmazott, 'filozófiai érdeklődésének Zalai Béla volt a legfőbb mozgatója. Mivel kettejük mesterei között azonos mintaképük James, a modell heurisztikus értékét és a közvetítő szerepét Zalainak kell tulajdonítanunk. » (57) James és Zalai, majd pedig Bergson hatása a « tudatfolyam » fogalmában foglalható össze: « Amikor előhangjai után Babits költészete főtémájának igazi hangjait szólaltatja meg, a