Kecskeméti Napló, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-09 / 158. szám

2. oldal, hozzátartozóiknak. Adieu !! Adieu !! Lassan hátat fordít a hajó, nyugodtan halad — még látszik a kendők, kalapok lobogása, aztán nekivág a végtelennek látszó tengernek. Visszamegyek a városba. Nyomott, fülledt, meleg levegő van, erős halszag. A hajókon ponyvákat feszítenek, takargatnak árukat a parton s hajókon, úgy látszik esőhöz készülődnek. Remélem szép, idő lesz holnap. Dr.Székány Béla: Állami tisztviselők a protekció ellen. Az egyes minisztériumok évről-évre nyomtatott hivatalos rangsort adnak ki az adminisztrációjuk alatt álló tisztviselőkről. Ezzel hivatalosan garantálják a tisztviselőknak azt a jogát, hogy olyan sorrendben fognak előlépni, aminybe őket a kinevezés és szolgálati idő alapján maguk a minisztériumok beosztották. A tisztviselők belátják és méltányolják, hogy ettől a hivatalos rangsortól eltérés is történhetik, vagyis hogy a magasabb fizetési osztályokba, főleg vezető állásokba való kinevezéseknél a kormány soron kívül is előléptethet kiváló képességű és nagy érdemeket szerzett tisztviselőket. Hiszen vezető állásra nem is mindegyik hivatott. Ez tehát tisztán áll. A tisztviselők önérzetét is sértené az, ha csak a rangsor volna irányadó a haladásukban. A legtehetségesebb, a legbecsvágyóbb, a legmunkabíróbb tisztviselőnek is kedvét szegné az a tudat, hogy csak automatikusan léphet elő abban a sorrendben, amelybe a vak véletlen beállította. De nyilvánvaló, hogy az egyenlő képzettségű és egyformán érdemes tisztviselőknek joguk van olyan előmenetelre számítani, aminőt nekik a hivatalos rangsor biztosít. Konkrétebben szólva, az egyformán képesített és minősített tisztviselők közül egyik se előzhesse meg a másikat. Soronkívüli előléptetésre csakis az egyéni kiválóság, mellőzésre fegyelmi vétség szolgálhat okul. Ilyen keretekben a rangsor respektálására a kormány jogilag köteezve van, ezt a hivatalos rangsor közzétételével nyíltan el is ismeri. Egyéb értelme nem is lehet a rangsor szerkesztésének és költséges kinyomatásának. A szolgálati pragmatika hiányában a rosszul fizetett és lassú előmenetelő tisztviselőknek ez a hivatalos rangsor az egyetlen szilárd támpontjuk, amelybe minden reményüknek horgonyát beakaszthatják. Azért dolgoznak, fáradnak, küzködnek idegölő munkában, hogy legalább a rangsor létráján, ha lassan bár, de biztosan följebb haladhassanak. Minden tisztviselő úgy tekint arra a rangsorra, mint Jákob a menybe vezető létrára. Pedig nem is akar mindegyik a menybe törtetni, ennél sokkal szerényebbek ők, hanem legalább néhány fokkal mégis följebb jutni, hogy közelebb legyenek az üdvösséghez. Természetes, hogy minden tisztviselő szinte könyv nélkül tudja már, hogy hányan vannak még előtte, hányan utána és az ujján kiszámította már, hogy mikor jön ő sorra. Otthon bizalmas családi körben azzal vigasztalja, biztatja panaszkodó feleségét és gyermekeit, hogy még csak a legközelebbi kinevezésig várjanak, akkor teljesedésbe mennek régóta táplált álmaik . . . És elérkeznek a kinevezések ... A tisztviselők szívszorongva betűzik a hivatalos közlöny fekete betűit, minél közelebb érnek ahhoz a sorhoz, amelyben hallucináló szemeikkel már a maguk nevét olvassák, annál sebesebben ver a szivük és amikor a már előre megálmodott helyen a nevüket keresik, bizony gyakran egy egészen mást, néha teljesen idegent, vagy ami még keserűbb, egy teljesen érdemetlent, méltatlant találnak! A mellőzött, a csalódott tisztviselő az első pillanatban valami hidegen szúró fájdalmat érez a szívében, majd kietlen ürességet. Aztán a családjára gondol és köny szökik a szemébe. Csak legutoljára, mikor már gondolkodni kezd, lepi el arcát a sértett önérzet haragos pírja, érzi, mintha arcul csapták volna. Nincsen kinevezés, hogy számos derék tisztviselő keresztül ne menne ezen a keservesen fájó lelki tortúrán. A nyomorúságában is reménykedő tisztviselő lelkéből pedig lassan kint kivész a bizalom, az ambíció, a munkakedv. Ami pedig az államra is a legkárosabb, mélyen alászáll a lelkiismeretes, a becsületes munka értéke, így dolgozik maga a kormány a saját érdeke ellen. Mi ennek az oka ? A protekció . . . Alig van tisztviselő, aki keserves tapasztalatok árán meg ne ismerkedett volna ezzel az egész hivatalnoki társadalmat megrontó métellyel. Nem akarunk itt bölcselkedni, csak kimondjuk, hogy az állami életben a legnagyobb erkölcsi veszedelem : a protekció. Ez az a titkon élő féreg, amely az állam épületének szerkezetét lassan megőrli. Kiirtja a polgári becsületérzést és megingatja a Széchenyi által oly gyönyörűen magyarázott, oly magasra emelt hitelt az erényben, a becsületben, a munkában. Alig van nemzeti baj, amiről többet beszéltek és írtak volna, mint a protekció grasszálásáról. De az ellene való küzdelem mindig pusztában elhangzó vagy papirosra írott szó maradt. Egy-egy flagráns sérelem időnként aktuálissá teszi a protekció kérdését, a tisztviselők, sőt az egész társadalom, a sajtó fölemeli tiltakozó szavát a proteció ellen, de aztán belefáradnak a hiábavalónak látszó küzdelembe, az állam hatalmas erdejében ismét csönd lesz, a törzsekben pedig tovább végzi pusztító munkáját a proteció. A legutóbbi kinevezések ismét fölszakították a régi sebeket. Országszerte ismert, kitűnően minősített és hosszú szolgálati idejük alatt nagy érdemeket szerzett tisztviselők mellőzésével oly egyének jutottak vezető állásokba, akikről semmi egyéb, csak az volt ismertes, hogy előbbi állásukban sem tudtak megfelelni a legminimálisabb követelményeknek sem. És ezek a selejtes elemek mégis átgázoltak a nemcsak érdemekben, de rangsorban is messze előttük álló tisztviselőkön és egyszerre az élre kerültek — a protekció segélyével. Az állami tisztviselők — úgy látszik — immár nem tűrik tovább élhetett kezekkel a protekció szemérmetlen működését, hanem országos mozgalmat, kemény és szívós harcot indítanak ellene. Nem nyugszanak meg addig, míg ki nem küzdik törvényes jogaik respektálását. Hivatalos egyesületük foglalkozott ezzel a kérdéssel és egyhangúlag ebben a határozatban állapodott meg Az előléptetéseknél a kormány tartsa szigorúan szem előtt a hivatalos rangsort. Az esetleges mellőzés okát a fölöttes hatóság írásban köteles közölni a tisztviselővel. Ha a tisztviselő sérelmet lát a mellőzésben, fegyelmi vizsgálatot kérhessen annak kiderítésére, vájjon jogos volt a mellőzés vagy sem. Kecskeméti Napló Halálba kergetett fiú. Lajosmizséről irja tudósítónk: Ladányi Péter ladánybenei lakos és gazdálkodónak 16 éves Imre nevű fia f. hó 5-én reggel istállójukban atyja vadászfegyverével szivén lőtte magát és nyomban meghalt. Ellene a kecskeméti kir. ügyészség lopás miatt bűnvádi eljárást indított s tettét a büntetéstől való félelem miatt követte el. Szomorú a dologban az, hogy éppen az apa maga volt, ki fiát lopás miatt feljelentette s könyörtelenségével azt a halálba kergette. A szívtelen apa iránt a községben általános a felháborodás. 158. szár.. HÍREK. * Közlekedésügyi bizottság ülése. A közlekedésügyi bizottság péntek délután 3 órakor a halasi vasút ügyében ülést tart. * Részvét. Kada Elek polgármester elhunyta felett újabban a következő testületek és városok küldtek részvétlevelet: Magyar Földrajzi Társaság nevében Lóczy Lajos és dr. Cholnoky Jenő; a kecskeméti ref. espereskerület; Szászváros, Kézdivásárhely és Beszterce városok. * Wekerle egyetemi tanár? Mariska Vilmos halála után felmerült az a gondolat, hogy az egetem pénzügyi jogi tanszékére Wekerle Sátort hívják meg. Wekerle környezete szerint el is fogadná azt, ha egyhangúlag meghívnák. Az egyetemi tanárság kérdése azonban az egyetemen még fel nem merült s mint értesülünk, Wekerle tanárságának kérdését az egyetemen nem is fogják felvetni, így tehát Wekerléből aligha lesz egyetemi tanár. KeCS| * Alapszabály jóváhagyás. Lajosmizsén a f. év tavaszán megalakult „Polgári tej Kaszinó“ alapszabályait a m. kir. belügyi miniszter jóváhagyta. nagy * Dr. Székány Béla főreáliskolai ta- rendezkár, lapunk munkatársa, aki a szünidőt 5 órako afrikai tanulmányúton tölti s arról idén tisztelt k kint lapunkban cikket közöl, mára küldte úta be első e nemű írását lapunkhoz. Az ele- éven pennával megirt trieszti levél élénken a festi Triesztnek, a monarchia e legnagyobb a díszes - tengeri kikötő városának nekünk szokatlan, az Egylet mozgalmas életét s különösen azt az ele- uzsrinári venséget és zajos forgalmat, mely e város kikötőjében uralkodik. A pompásan megirt cikkre e helyen felhívjuk olvasóink figyelmét. * Milliós csatornázási panama. Debrecenből írják: Súlyos visszaélésekkel vádolta meg dr. Révay Nándor a városi csatornázási munkálatok közül Aczél Géza városi főmérnököt. A főispán felfüggesztette a főmérnököt állásától és elrendelte ellene a fegyelmi vizsgálatot. A kormány a műszaki vizsgálat megejtése végett leküldte Podolánszky Géza műszaki tanácsost, aki megállapította, hogy a város közel egy millió koronával károsodott a csatornázási munkálatoknál, de a felelősséget ki kell terjeszteni a tanácsra és a városi főügyészre. — Van tehát már Debrecennek is — panamai csatornája. * Vandalizmus. Városunk egyik legszebb utcája a Külső Széchenyi út, mely hatalmas nyárfasorával, virágos kertek között épült villáival valóságos oázis a poros terek és utcák közepette, kellemes sétahelye az üdülni vágyó közönségnek. A nyárfasor sok helyük hiányos, több fa kipusztult, amit a város évek óta új ültetéssel pótolni igyekszik. Sajnos, eddig nem sok eredményt lehetett elérni az ültetéssel, csak e nyáron indultak szép fejlődésnek a fiatal csemeték, elég esőben részesülvén nap-nap után. Ma azonban alig van az új fák között olyan, melyiknek kérge alaposan le nem volna hasítva, megrongálva, szóval a három évi kísérletezés munkáját barbár kezek lerontották, amihez még hozzájárulhatott a kora reggeli órákban nap-nap után a nevezett utón legelésző baromcsorda és az állandó utcai lakosnak, egy szamárnak kártétele. A mi poros, fában szegény városunkban valóságos bűn minden egyes fának, bokornak a kiirtása s elszomorodott szívvel gondolunk azokra az éretlen sihederekre, naphosszat a kocsiút porában tanyázó, minden nevelést nélkülöző utcagyermekekre, kiknek lelkéből lassanként minden nemesebb érzés kihal s felváltja a durvaság, vadság, a bűnre való hajlandóság. Mindenesetre az iskolától sokat várunk s ahol az iskola nem tud már hatást elérni, a rendőrség munkája következik, nem is ártana, ha a vandálcsemetéket a rendőrség venné pártfogásába szüleikkel egyetemben.